Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

3i5. országos ülés 1903 Hogy németté lett a hadsereg, hogy németté lett az 1867: XII. t.-czikkben beiktatott magyar hadsereg nyelve is, ezt a magyar király magyar katonai felségi jogánál fogva nem tehette. Mert a mi alkotmányunk értelmében a királyi jogok a nemzettől származnak, Ausztriában pedig e jogok magától a császártól származnak. Tehát ha németté tette, akkor ezt csak az osztrák császár tehette, abszolút felségjogánál fogva nem pedig a magyar király. Most tényleg a hadsereg nyelve a német. Ehhez az én jogi meggyőződésem szerint a magyar királynak csak akkor volna joga, — mert azt hiszem, e házban nézetkülönbség nincsen arra nézve, hogy a nyelv feletti határozás nem felségjog, az a nemzeti szuverenitás, az a nemzet elidegenithetlen joga, — ismétlem, nézetem szerint csak akkor tehette volna ezt a magyar király, s nem az osztrák császár, mert az osztrák császár abszolút felségi jogánál fogva teheti a közös hadsereg nyelvét németté, de a magyar királyról beszélve, a magyar király ezt nem tehette másképen, mint ha volna törvényes intézkedés arra nézve, hogy kimondatnék, hogy a hadsereg nyelve német, vagy volna olyan törvény, a melyben ő Felsége feljogosittatnék arra, hogy a hadsereg nyelvét ő maga határozza meg. Sem az egyik, sem a másik nincsen. Most már ezen állitásom bizonyítására közjogi alapigazságokhoz folyamodom. Hellebronth Géza: Nem vagyunk negyvenen ! Szederkényi Nándor: Meg kell olvasni a képviselőket! Elnök: Rátkay László és Dedovics György jegyző urakat felkérem, hogy számlálják meg a házat. (Megtörténik.) A ház megolvastatván, határozatképesnek mutatkozott. Kérem, tessék folytatni. MukitS Simon: Mint mondám, a hadsereg nyelvét csak akkor lehetne németté tenni, ha törvény volna, a melyben kimondatnék, hogy a hadsereg nyelve a német, vagy pedig törvény volna arra, hogy ő Felsége a magyar király feljogosittatik a hadsereg nyelvének meghatározására. De sem az egyik, sem a másik nincsen, sőt ellenkezőleg arra van törvény, hogy a hadsereg nyelvévé a királynak a magyar nyelvet tenni kötelessége. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek bizonyítására felhozom a II. Lipót alatt hozott 1790. évi törvényt; már pedig az 1790. év folyamán hozott törvények ma is érvényben vannak. De találunk 1808-ban is törvényes intézkedéseket arra nézve, hogy a hadsereg nyelvévé, ellenkezőleg a mostani közjogi okoskodással, a magyar nyelv tétetik. II. Lipót alatt van törvényes intézkedésünk, hogy a nyilvános ügyek intézésére — már pedig a hadügy nyilvános ügy, azt, azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, — idegen nyelv ne használtassák, a magyar nyelv pedig megtartassák. Ez világos rendelkezés. Továbbá az 1791: XVI. t.-cz. azon rendelkezést foglalja magában (olnovember 25-én, szerdán. 343 vassá): »0 szent Felsége biztosítja a Karokat és Rendeket, hogy bármiféle ügyekre, tehát a katonai ügyekre nézve is idegen nyelv nem fog használtatni.« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) I. Ferencz idejében 1808-ban törvény hozatott arra, hogy egyrészt a hadsereg jelentéseiben és parancsaiban csak a magyar nyelvet használja, másrészt a II. t.-cz. 22. §-ában kifejezetten kimondatik, hogy katonai tisztségekre csak magyarok alkalmaztassanak. I. Ferencz ugyanis a nemzettől három évre nemesi felkelést kért. Az e tárgyban hozott, nemesi felkelést elrendelő 1808. évi II. t.-czikkben, mint mondám, a magyar nyelvnek a hadsereg kebelébe való alkalmazásáról a következő törvényes dispozicziókat találunk: (Halljuk! a szélsöbaloldalonj Ezen felkelő katonaságnál a parancsokban, jelentésekben és vezényletben a magyar nyelv fog alkalmaztatni. íme, maga I. Ferencz tesz a nemzetnek kötelező ígéretet, hogy a magyar nyelvet használja; pedig utódjának, bárki legyen is soha meg nem változtatott törvényt meg kell tartania, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert az 1867 : II. t.-czikkben lefektetett királyi eskü kötelezi a mindenkori uralkodót a törvény megtartására. Fáy István: Az is azt mondja: utódomnak átadom. MukitS Simon: De ugyané törvény 22.§-ában a következő intézkedést találjuk: Ezen nemesi felkeléshez — igaz, hogy az osztrák akkor meg volt szorulva — a hadiműveletek megítélésére, végrehajtására, rendeletek kibocsátására, ugy az ország főkapitánya, mint a kerületi parancsnokok mellé a szükséges őrizeti személyzetet született magyar nemesekből vagy honfiakból ő szent Felsége fogja kegyelmesen kirendelni. Engedelmet kérek, ez a törvényes dispoziczió ma is fennáll, semmiféle törvénynyel hatályon kívül nem helyeztetett, nincs tehát szükség arra, hogy a szabadelvű párt külön csináljon katonai programmot, és annak ötödik pontjában a magyar honosok, de nem magyar tisztek alkalmazását követelje. Nincs arra szükség, mert törvényes alapon áll a magyar nemzet akkor, a mikor követeli, hogy a magyar hadseregben magyar tisztikar alkalmaztassák; nincs szükség még az 1868-ban kiadott cs. és kir. rendeletre sem. A magyar királynak és a magyar törvényhozásnak ezt a törvényes rendelkezését kell végrehajtani. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldálonj Méltóztassék megadni a magyar nemzetnek azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy államiságát miaden szervezetében érvényesítse, hogy a magyar állam nyelve, a magyar állam szimbólumai, czimere és zászlaja a hadsereg szervezetében is megkapja a maga jogát, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldidon.) akkor az ellenzék felhagy a küzdelemmel. De ezt vagy önök nem akarják és a kormány nem akarja, vagy^ pedig a magyar korona viselője nem akarja. És ha a kormány,