Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-345
342 .345. országos ülés 1903 többség helyeslése mellett a következő kijelentést tette (Olvassa): »Az egész hadsereg, melyről itt szó van, nem egységes hadsereg, melybe a magyar elem beolvad, hanem olyan, a melynek a magyar hadsereg egyik része.« Kerkapoly Károly, az első magyar honvédelmi államtitkár, tehát katonai ügyekben kapaczitás, a 67-es alapnak nagy védelmezője és e törvény egyik tekintélyes interpretátora mondotta e szavakat. Ugron Gábor: Az első véderőtörvénynek előadója is volt! MukitS Simon: Kijelentésének annál nagyobb súlyt kell tulajdonitanunk, mert azt nem is a maga nevében tette, hanem a kormány nevében, és a kormányt akkor támogató többség élénk helyeslése kisérte szavait. Hát, t. többség, önök le akarják tagadni elődeik hazafiságát? De azután hivatkozhatom magára Deák Perenezre is, a ki mindenesetre leghivatottabb interpretátora volt az 1867: XII. t.-czikknek. Deák Ferencz a következőket mondotta (olvassa): »Nincs dialektika, a mely bárkivel elhitetné, hogy a törvény szavainak más értelme legyen, mint a mi abba beiktatva van.« Már pedig, t. képviselőház, a mint magából a törvény szövegéből kimutatni szerencsém volt, a 12. és 14. §§-okba mindenütt expressis verbis a magyar hadsereg van beiktatva, — Deák Ferencz szavaival élve, — tehát nem létezhetik dialektika, mely a magyar közjogi felfogásból kitörölhesse a magyar hadsereg intézményét; csakis közjogi hamisítással lehet abba belemagyarázni a közös hadsereg intézményét, (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Visszatérve magára az 1867: XII. törvényczikkre, ismétlem, abban csak a magyar hadsereg intézménye lett legalizálva. Ha ugyanis a törvényhozó nem a magyar hadsereg intézményét, hanem a közös hadsereg intézményét akarta volna beiktatni az 1867: XII. törvényezikkbe, akkor először is ezt a hadsereget nem titulálta volna magyar hadseregnek, másodszor pedig a kiegészítési jogot, az ujonczmegajánlás jogát, az ujonczmegajánlás feltételeinek megállapítására vonatkozó jogot és különösen a szolgálati időnek meghatározását nem tartotta volna fenn az országgyűlés magának, hanem épen ugy, mint a hadsereg költségeinek megállapítására vonatkozó jogot, a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottsághoz utalta volna. Minthogy pedig a törvény kifejezetten magyar hadseregről szól, ez is egyik bizonyíték a mellett, hogy a törvényhozás 1867-ben nem a közös hadsereg, hanem a magyar hadsereg intézményét akarta felállítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, maga a hadsereg legénysége, ezen részében, a mint a törvény 11. és 12. §§-aiból kimagyaráztam, magyar, mert a magyar szent korona területéről egészíttetett ki, és a tiszteknek is magyaroknak kellene lenniök, mert írre nézve régi törvényeink vannak. De magánovember 25-én, szerdán. ban az 1868-ik évi augusztus havában kiadott császári királyi leiratban is a magyar honos tiszteknek áthelyezése megigértetik. Hogy azonban az 1867. évi XII. törvényezikkben tényleg a magyar hadsereg intézménye állapíttatott meg, kitűnik onnan is, hogy a magyar hadsereg főhadura nem az osztrák császár, hanem a magyar király, nem saját személyéből származott jogánál fogva, hanem a magyar államhatalomból nyert jogánál fogva legfőbb hadura a magyar katonaságnak. Az 1867 : XIL törvényczikk ugyanis a hadügyet és az a felett való rendelkezési jogot két kategóriába osztja. Az egyikbe tartozik a 12. és 13. §-ban foglalt rendelkezés, vagyis, a mint már az imént elősoroltam, a kiegészítési jog, a megajánlási jog, a feltételek meghatározásának joga stb. Ezek a törvényhozás és a végrehajtói hatalom tekintetében a nemzetnek fentartott jogai, vagyis az általam előadott magyarázat szerint az 1867 : XII. törvényezikkben lefektetett pragmatika szankezió értelmében elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul birtoklandó országok és tartományok biztosításának és védelmének magyar eszköze, a mely ugyan az összhadseregnek része, de nem abba beolvadt, hanem önállóságát megtartott része. Ez bizonyítva van azzal is, mert ha beolvadt és Önállóságát meg nem tartott része volna a magyar hadsereg az összhadseregnek, akkor annak legfőbb hadura nem a magyar király volna a magyar állam hatalmából származott jogánál fogva, hanem az osztrák császár a saját jogánál fogva. Az 1867 : XII t.-cz. 11. §-ában a következő rendelkezést találjuk (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összhadsereg kiegészitő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.« Ebben a paragrafusban három rendbeli felségjog ruháztatik át a királyra, nevezetesen átruháztatnak: a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó felségjogok. Ezen felségjogokat a király a törvény rendelkezése értelmében csakis alkotmányosan gyakorolhatja, alkotmányosan pedig akkor gyakorolja, ha azzal a nemzet jogait nem sérti. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De e felségjogokkal a nemzet nem ruházta, nsm ruházhatta át királyára a nyelv meghatározásának jogát is; mert Magyarország alkotmánya szerint, de egyébként is nyelvük szerint különböztetődnek meg a nemzetek, a nyelv joga a nemzet elidegenithetlen joga, ez a nemzeti szuverenitás kifejezője, a mely fölött, ha csak nemzeti szuverenitását maga a nemzet feladni nem akarja, maga sem rendelkezhetik, maga sem ruházhatja át sem királyára, sem másra, sem senkire. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
