Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

3'i5. arszagos ülés 1903 november 25-én, szerdán. 341 közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból folyik.« Ez a közös és viszonyos kötelezettség, de hogy ennek melyek az eszközei, melyek magyar és osztrák eszközei, ezt külön Magyarország, külön Ausztria határozza meg, azért nem közös a véderő. A 3. §. ismétlésével nem akarván fárasztani a házat, ezt nem olvasom fel. Ebben biztositva van Magyarország állami önállósága és függetlensége. Már pedig a 67-es törvények megalkotóiról annyi komolyságot és hazafiságot fel kell tételeznünk, hogy mikor Magyarország állami önállóságát és függetlenségét törvénybe iktatták, ezt nem azért tették, hogy csak papiroson legyen meg. hanem azért, hogy fentartsák annak következményeit, elsősorban az annak egyik eszközét képező haderő önállóságát. Már pedig azt hiszem, bizonyítani nem szükséges, hogy a közös hadsereg intézménye nem a magyar állami önállóság biztosítására szolgáló eszköz, sőt ellenkezőleg, tekintettel arra, hogy nem is annyira közös, mint inkább osztrák hadsereg, az a magyar államiságnak soha biztositékát nem képezte, hanem a magyar államiságot folytonos bizonytalanságban tartja, mert ezt a hadsereget mindig a nemzet alkotmányának letiprására használják, soha nem tudni, mikor használtatik fel ellenünk. (Ugy van! a szélsäbaloldalon.) A 4. §. igy szól (olvassa): »E két alapeszmét tartotta szem előtt a magyar országgyűlés azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik. S valamint egy részről kész volt Magyarország a múltban, s lesz jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatika szankczió szerint a közös bizottságnak együttes erővel védelme és fentartása mulkatlanul megkíván; ugy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e czélon tálterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szükségesek, magára nem vállalhat,« Tehát expressis verbis, minden kétséget kizárólag a közös biztosság védelme és a védelem teljesítésének kölcsönössége, vagy ha ugy tetszik közössége van törvénybe iktatva és nem azok eszközeinek, a hadügynek közössége. Különben a 9. §. megmondja, hogy e közös biztosság megvédésére szolgáló együttes és kölcsönös kötelezettség teljesítésének mi az eszköze, midőn azt mondja, hogy ez a hadügy, a mely az iménti paragrafusokban megállapított közös biztonság eszközéül szolgál. Hogy miből áll és mi az a hadügy, megmondják a 12. és 14. §-ok, (Ugy van! a sgélsöbahldahn.) a 11. §-t nem is akarom belevegyiteni. E szakaszok megmondják, hogy ennek pedig védelmi eszköze a magyar hadsereg. Ugyanis a 12. §. következőleg szól, hogy a magyar hadsereg — tehát nem a közös hadsereg magyar része — időnkénti kiegészítése, az ujonczok megajánlása, a megajánlás feltételeinek meghatározása, a szolgálati időnek megállapítása, a hadsereg elhelyezése, s a hadsereg élelmezésére vonatkozó jogokat a nemzet magának tartja fenn — a törvényt szószerinti szövegében czitálva — » ... az eddigi törvények értelmében ugy a törvényhozás, mint a kormányzat körében.« Ezt, t. ház, csak a magyar hadsereg kiegészítésének, az ujonczmegajánlásnak, a megajánlás feltételeinek, a hadsereg elhelyezésének, élelmezésének és a szolgálati időnek meghatározásához való jogát tartotta fenn itt magának kifejezetten, expressis verbis. Ha a 67-iki törvény a közös hadsereget akarta volna legitimálni, akkor nem azt mondta volna, hogy »magyar hadsereg«, hanem ugy fejezte volna ki magát a törvényhozó legalább is, hogy a közös hadsereg a magyar hadsereg része, vagy pedig a magyar hadsereg, mint a közös hadsereg része. De nem igy fejezte ki magát, hanem még azt a kapcsolatot sem találjuk meg a 12. és 14. §§• okban, a mely a 11. §-ban foglaltatik, t. L, hogy a magyar hadsereg, mint az összhadsereg kiegészítő része. Hivatkozom e tekintetben a 14. §-ra. Ez a magyar hadsereg tagjainak polgárjogi viszonyait, kötelezettségeit kiveszi a katonai szabályzat alól. Tehát itt is magyar hadseregről beszél és nem a közös hadsereg tagjainak polgárjogi viszonyait és kötelezettségeit veszi ki a katonai kormányzat a katonai szabályzatok alól, hanem csak a magyar hadsereg tagjait, vagyis a magyar hadsereg tagjai bírhatnak csak azon joggal, hogy polgárjogi viszonyaikban a magyar polgári, s nem a katonai bíróság elé tartoznak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez igy van. ennek bizonyitására hivatkozom Lónyai Menyhértre. Lónyai Menyhért az 1867: XII. t.-cz. megalkotását megelőző tárgyalásokról egy naplót vezetett. Ezen naplóban megemlékezik egy szűkebb körű, Bécsben folytatott tanácskozásról, a mely a körül forgott, hogy a törvény szövegében a »magyar hadsereg« kifejezés használtassék-e, vagy pedig az »együttes hadsereg«. Az osztrákoknak törekvése az volt, élükön Beusttal, hogy az »együttes hadsereg« kifejezés iktattassák be a törvény szövegébe. A magyarok eljárásáról gróf Lónyai Menyhért naplójában ezen szavakkal emlékszik meg. (Ql~ vassá): »A mi SZÍVÓS ellenállásunkon múlott csak, hogy a törvény szövegéből, nevezetesen a 12. és 14. § okból nem küszöböltetett ki a magyar hadsereg fogalma. »(Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, magát Magyarország első honvédelmi államtitkárát hivom fel tanúul azon álláspont igazsága mellett, hogy az 1867. évi XII. t.-cz.-be nemcsak hogy nincs beiktatva a közös hadsereg intézménye, de ellenkezőleg, abba a magyar hadsereg intézménye van beiktatva. Nevezetesen Kerkapoly Károly az 1868; évi véderőtörvény tárgyalása alkalmával az akkori