Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

346 345. országos ülés 1903 november 25-én,- szerdán. ben foglalt, mint bármely más -jogait-és-szabadságait,, kiváltságait.-és menteségeit és -előjogait, az. alkotott törvényeket, s helybenhagyott szokásokat, a melyek az 1715. évi 1., 2. és 3-ik törvényczikkelyek, s az ott foglalt esküforma értelmében veendők, kegyelmesen megerősíti és meg fogja tartani. T. képviselőház! Itt az 1723-ki törvények harmadik czikkelyében kimondatik, hogy a nemzet alkotmányos önállóságát és függetlenségéhez való jogát fentartja. Ha a pragmatika szankczióban az önálló nemzeti hadsereghez való jogról lemondott volna a nemzet és a pragmatika szankczióban a közös hadsereg intézményének törvényes alapját akarta volna letenni, akkor ebbe a 3. ezikkbe foglalt törvényes intézkedés az állam önállóságáról és függetlenségéről frázis lenne, (Igaz! TJgy van!) ha ugyanis ezek eszközéről, a magyar hadseregről mondott volna le a nemzet. Már pedig, t. ház, azt hiszem, hogy őseinkről nem lehet feltételezni-, hogy oly formai törvényt hoztak volna, a milyennek fajtáját szombaton a kormányelnök ur tálalta fel a t. háznak, (Igaz! TJgy van! a sz&sobaloliuhn.) hanem komoly törvényt, a hazafias, nemzeti érzésből folyó törvényt hoztak 1723-ban, nem formai, illuzórius törvényt. Madarász József: Hanem lényegest! MukitS Simon: Olyant, a melylyel nemcsak papíron akarták biztosítani a nemzet önállóságát és függetlenségét, hanem ennek eszközét is fentartotta a nemzet magának és impliciter biztosította. A mint azt, t. képviselőház, II. Andrástól kezdve végig Mátyáson, Ferdinándon, Lipóton és a többi uralkodón keresztül, minden alkalmat felhasznált arra nézve a nemzet, hogy államiságát, önállóságát, függetlenségét biztosítsa. De hogy őseink, mikor a pragmatika szankcziót megalkották, nem akarták beiktatni és nem is iktatták be a közös hadsereg intézményét, ebben a tekintetben hivatkozom a pragmatika szankcziót törvénybe iktató 1744 : III. erdélyi törvényre is; ez minden kétséget kizáró bizonyítéka annak, hogy a védelmi kötelezettség együttességét és kölcsönösségét iktatták törvénybe, nem pedig annak eszközének, a hadseregnek közösségét. Madarász József: Azt mondták: »conseusu animarum.« MukitS Simon: Csak a védelmet és e védelem teljesítésének kötelezettségét tartották együttesnek és kölcsönösnek, vagy, ha tetszik, megengedem azt is, hogy a kötelezettség volt közös, de nem a teljesítésnek eszköze: a haderő is. Ez sohasem volt közös. Most áttérek, szakaszonként véve elő, az 1867 : XII. t.-czikkre. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon •: Szünetet kérünk!) Tiz percznyi szünetet kérek. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztenie (Szünet rután.} Elnök: A folytatólagos ülést ezennel megnyitom. MukitS Simon: T. képviselőház! A pragmatika szankezió meghozatala után az 18G2 : I. törvényezikkben találunk törvényes rendelkezést, a melyben kifejezetten a magyar ezredek fentartásáról van szó. Már pedig, ha a pragmatika szankeziőban a közös hadsereg intézménye legalizáltatott volna, az utána következő törvényhozások nem használták volna a törvényben a »magyar ezredek« kifejezést. Áttérve az 1867-ik évi törvényre, sorra veszem annak dispoziczióit, a melyekkel bizonyítom azt, hogy itt sincs legalizálva a közös hadsereg intézménye, Az első törvényezikk azt mondja: »Azon kapcsolat, a mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő Felségének többi országai és tartományai között jogilag fennáll, alapszik az 1723. évi L, II.. III. törvény czikkeken.« Vagyis, ez a törvényezikk a pragmatika szankezióba lefektetett elveken épült fel. Márpedig a pragmatika szankeziőban, a mint bizonyítottam, a közös hadsereg intézménye legalizálva nem volt, csak az az elv volt kimondva . . . Issekutz Győző: A közös védelem! MukitS Simon: Ha ezt az én t. képviselőtársam bizonyítani tudja, nagyon szívesen meghallgatom. De minthogy erről van szó, engedje meg t. képviselőtársam, hogy válaszoljak neki. A védelem telj esi tése nem jog, annál kevésbbé felségjog, hanem kötelezettség. Már pedig más a kötelezettségnek és más a kötelezettség eszközének közössége, mert lehet két állam között a védelem, a biztonság teljesítésének kötelezettsége közös, de e mellett használhat önálló eszközt az egyik is, önálló eszközt használhat a másik is annak teljesítésére. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1723. évi I., II. és III. törvényezikken épült tehát fel az 1867-ik évi törvényezikknek ide vonatkozó intézkedése. A védelem és a védelmi kötelezettség együttessége és kölcsönössége folyik az uralkodó személyének ugyanazonosságából és folyik a birtoklás elválaszthatatlanságából és felbonthatatlanságából. De a 2. §. szerint a védelem és a védelmi kötelezettség együttessége és kölcsönössége folyik a pragmatika szankczióból, de folyik az 1867. évi XII. törvényezikk diszpoziczióiból is. A második szakasz szintéti azt mondja (olvassa):_ »Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul együtt hirtoklandók.« Ez tehát az együttes birtoklás elvét mondja ki ép ugy, mint a pragmatika szankGZÍÓ. »E határozottan kimondott elv folytán a •JÍ