Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

545. országos ülés Í903 november 25-én, szerdán. 339 falzumnak tartom; sehol törvényeinkben a közös hadsereg intézménye legalizálva nincs; sehol törvényeink között nincs egyetlenegy törvény sem, a melybe még rabulisztikával is a közös hadsereg intézményét bele lehetne magyarázni. Sőt egész 1875-ig (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! a szélsöbalóldalon.) magát a közös hadsereg elnevezést sem találjuk meg törvényeinkben sehol. Az 1875-iki LI. törvényczikkbe van a közös hadsereg intézménye legelőször beiktatva. Kiveszem az erre vonatkozó törvényekből a három legfontosabbat, nevezetesen az 1715 : VIII. törvényczikket, a mely az állandó katonaságot honosítja meg; az 1723. évi pragmatika szankcziót, annak első, második és harmadik czikkét és az 1867 : XII. t.-cz. 1., 2., 3., 4, 11., 12. és 14. §§-ait és ha időm engedi, ezen szakaszokból ki fogom mutatni, tehát magából a törvény szövegéből, hogy nekünk közös hadseregünk másban, mint közjogi hamisításban nincsen. Ezen »közös hadsereg« elnevezést a t. kormányelnök ur édesatyja, Tisza Kálmán csempészte be törvénytárunkba. (Igaz! Vgy van! a szélsöbalóldalon.) O törülte ki a törvénykönyvből Deák Ferencz magyar hadseregét. Nevezetesen az 1875 : L. t.-cz. életbelépett 1876. január 12-én, Tisza Kálmán kormányelnökségre jutott 1875. október 20-án. Világos tehát, hogy Tisza Kálmán, a mostani kormányelnök ur édesatyjának kormányzása alatt csempésztetett be a »közös hadsereg« elnevezés, de nem a közös hadsereg intézménye. Gál Sándor: Az intézmény maga császári volt azelőtt is, az ma is! MukitS Simon: Sorra veszem ugy, a mint az imént mondtam, az 1715: VIII. törvényczikket, az 1723 : I., II., III. törvényczikket, a pragmatika szankcziót és az 1867 : XII. tör vény czikknek általam az imént hivatkozott §-ait. Az 1715. évi VIII. törvényczikk azt mondja, hogy állandó katonaság szerveztetik a banderiális haderő és a személyes nemesi felkelésből álló haderő mellett. Ez a haderő azonban közjogilag magyar volt; sem Ausztriának, sem a királyi Felségnek rendelkezése alatt nem állott; ezt csak rabulisztikával, közjogi meghamisitással lehetett közös hadseregnek elnevezni, csak igy lehetett abból bármi tekintetben a közös hadsereg intézményét levonni. Nevezetesen az 1715 : VIII. t.-cz.-ben expressis verbis ki van mondva, hogy a nemzetnek a másik két haderőhöz, nevezetesen a banderiális és a személyes nemesi felkeléshez való joga az eddigi törvények alapján fentartatott; nevezetesen az 1715. évi VIII. törvényczikk a következő rendelkezést tartalmazza. (Olvassa): »Ugy hogy azonban, csupán ezzel, t. i. banderiális haderővel, nemesi személyek felkeléséből alakított haderővel emez országot elegendőképen megvédelmezni nem lehet, sőt inkább minden eshetőségre erősebb, ugy benszülöttekből, mint külföldiekből álló rendes katonaságot kell tartani, mely kétségtelen, hogy zsold nélkül fenn nem állhat, hogy adózás nélkül felszerelni nem lehet, azért az erre szükséges segély és adó dolgában a Karoknak és Rendeknek, az országgyűlésnek, a hova tudomás szerint különben is tartozik, kell határozni.* Az 1723. évi I. és II. t.-czikkel, nevezetesen annak 5., 6. és 7. §-ában foglaltakkal bizonyitom azt, hogy a pragmatika szankcziót megalkotott törvényhozás, a Karok és Rendek nem iktatták be ebbe a közös hadsereget. A pragmatika szankczióban ugyanis megállapittatott a Habsburgok női ágának trónöröklési joga, egyszersmind az 5,6. és 7. pontokban kimondatott, hogy azon országok és tartományok ezen megállapított öröklési rendben ugyanazon uralkodó által feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul birtoklandók, vagyis itt a feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul való birtoklás elve mondatott ki. Az 5., 6. és 7. pontjában ez mondatik (olvassa): »5. 0 legszentségesebb császári és királyi Felsége férfi ágának magvaszakadtával (mely magszakadást Isten legkegyelmesebben távol tartani méltóztassék) az öröklési jogon való utódlást e Magyarországbán és koronájában, s az Isten segedelmével már visszaszerzett és visszaszerzendő ehhez tartozó részekben, országokban és tartományokban, felséges osztrák házának nőágára is és pedig első helyen a fent tisztelt, most uralkodó legszentségesebb császári és királyi Felségnek. 6. Azután ennek magvaszakadtával, a néhai boldogult Józsefnek. 7. S ezeknek is magvaszakadtán, a néhai dicső Lipótnak, császároknak, s Magyarország királyainak ágyékából leszármazókra és ezeknek törvényes, római katholikus, mindkétnemü ausztriai főherczeg utódaira, a most uralkodó legszentségesebb császári és királyi Felség részeiről a Németországban s azon kivül fekvő és Magyarországgal, meg az ehhez kapcsolt részekkel, országokkal és tartományokkal az előrebocsátott jog és rend szerint feloszthatatlanul s elválaszthatatlanul kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandő más országaiban s a tartományaiban is megállapított elsőszülöttségi rendhez képest uralkodás és kormányzás végett átruháztam T. ház! A pragmatika szankeziónak most felolvasott rendelkezéseiből kettő következik. Először az uralkodó személyének ugyanazonossága, másodszor az ezen pontokban megállapított öröklési jog szerint az elválaszthatatlanul, s együtt birtoklandő országok és tartományok biztonságának közössége, s az ezen biztonság fentartásära és védelmére való kötelezettség együttessége és kölcsönssége, vagy, ha ugy tetszik, a védelmi kötelezettség közössége, de semmi körülmények közt a védelmi kötelezettség teljesítésére szolgáló eszköz: a haderő közössége. De ugyancsak a pragmatika szankeziő 3-ik czikkelyében ki van mondva, hogy ő legszentebb cs. és kir. Felsége az ország és az ehhez kapcsolt részek összes hű Karainak és Rendéinek ugy a hitlevél43*