Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

338 .345. országos ülés 1903 november 25-én, szerdán. magyarokból álljon és annak elnöke az ország eddigi törvényei szerint is a nádor legyen. 2. A magyar hadsereg más országok haditanácsától, kormányszékeitől, nevezetesen a bécsi udvari haditanácstól független legyen, s azzal ez a haditanács ne rendelkezhessék. 3. A magyar hadügyek igazgatására állandó magyar haditanács állíttassák fel és szerveztessék. 4. A magyar állandó katonaság a magyar alkotmányra felesküdjön és a magyar állandó hadseregben tisztekül csak magyar honpolgárok alkalmaztassanak. A Habsburgok nem azért Habsburgok és a nemzeti követelésekkel szemben nem azért makacsok, hogy makacs természetüket épen a magyar követelésekkel szemben ne juttatták volna érvényre. így a királyi hitlevél öt pontjának ezen négy ponttal való kiegészítése nem a Karokon és a Rendeken múlott, hanem az uralkodóház makacsságán, mert a Karok és Rendek ezt a négy pontot elfogadták, országgyűlési határozattá emelték, az uralkodó dinasztia azonban nem szentesitette azokat, és így nem vált törvénynyé alkotmányunk ezen 4 pontból álló garancziája. I. Ferencz alatt Magyarország a franczia császársággal háborúba keveredett és ekkor az uralkodó, I. Ferencz, a nemzethez fordult, mire a Karok és Rendek általános felkelést és rendkívüli segedelmezést rendeltek el — itt is a Mária Terézia idejében hozott 1741 : LXIII. t-cz-ben foglalt óvadékok, kikötések és biztosítékok feltétele mellett. Ugyanis az 1796 : II. t.-cz.ben a következő rendelkezést találjuk (olvassa): »0 császári királyi szent Felsége pedig kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy a szükségesnek ítélendő általános felkelést, az ez iránt szentesitett törvények, nevezetesen a Mária Terézia alatt hozott 1741 : LXIII. törvényczikkely értelmében ennek feltétele és biztositéka mellett fogja kérni és végrehajtani.« De ugyancsak Ferencz alatt 1802-ben találkozunk először törvényes rendelkezéssel a magyar hadseregről, illetőleg a nemzeti hadseregről, a mennyiben az 1802 : I. t.-cz, a magyar ezredek fentartásáról tartalmaz intézkedéseket. Ezt megelőzőleg 1792-ben ugyancsak Ferencz alatt az ez évi IX. törvényczikkelyben találunk intézkedést, a melyet szintén annak a bizonyítására hozok fel, hogy őseink a nemzeti, a magyar hadseregre vonatkozó jogukhoz mindig ragaszkodtak, sőt törvénybe való beiktatással ennek mindig kifejezést is adtak. Ez a rendelkezés a következő (olvassa) : »A Karok és Rendek az iránt tett alázatos előterjesztése, mely szerint a magyar és határőrvidéki ezredekhez fő- és törzstisztek választásánál és az eddigi tulajdonosok kinevezésénél született magyarok első sorban vétessenek tekintetbe . . . « Látjuk tehát, hogy itt Ferencz uralkodása idejében is, de különben már előbb, Mária Terézia alatt is törvénybe van iktatva, hogy a katonaságnál tisztségekre magyarok alkalmaztassanak. Ugyanezzel találkozunk már korábban, Mária Terézia alatt az 1741 : XI. t.-czikkben, a melynek 1. §-ában ki van mondva, hogy az ország dolgait és ügyeit az országon belül és kivül magyarok által fogja elvégeztetni és elvégezni ő szent Felsége. Ugyanezen törvényes rendelkezést találjuk, t. képviselőház, II. Lipót alatt is. Ugyanis a II. Lipót alatt hozott 1790: XVII. t.-czikkben szintén ki van mondva, hogy nyilvános ügyek intézése csak magyarok által történjék. 1805-ben I. Ferencz háborút viselt Francziaország császárjával, a mikor is a Karok és Rendek általános felkelést és rendkívüli segedelmezést rendeltek el a háborúra való tekintettel. Az 1805 : I. t.-czikkben a következő rendelkezéssel találkozunk (olvassa): »Magyarországot és a haza alkotmányát is a legsúlyosabb válság fenyegeti. Belátták, hogy a veszély nagyságához képest erejüket meg kell fesziteniök, és mivel nem kisebb veszély fenyegeti az országot és az alkotmányt, mint Mária Terézia alatt 1741-ben, azért őseink példája szerint csupán ez alkalomra az 1841 : LXIII. t.-czikkben foglalt összes feltételek és biztosítékok mellett adják meg a nemesi felkelést, a rendkívüli segedelmet.« (Halljuk a szélsobaloldalon.) Hasonló rendelkezést találunk II. Lipót alatt 1807-ben és igy számtalan más törvényben, a melyeket ezúttal nem fogok idézni. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Csak halljuk azokat az intézkedéseket! Nagyon érdekes és tanulságos!) Ezeket annak bizonyítására hoztam fel, — mert e törvények mind az állandó katonaság behozatala után behozattak, III. Károly után — hogy az 1715. évi VIII. törvényczikkben a nemzet az önálló magyar hadseregre, vagy a mint akkor nevezték: a nemzeti haderőre — való jogáról nem mondott le, hanem azt fentartotta és ahhoz ragaszkodik. De, t. ház, a nemzet komolyan nem is mondhatott le nemzeti véderejéhez való jogáról, mert akkor, a midőn nemzeti önállóságát és függetlenségét törvénybe iktatta, el sem képzelhető, hogy semmitmondó illuzórius törvényt hozott volna, mert ha az annak következményét, annak biztositékát képező haderő feletti rendelkezésről, a haderő önállóságáról, a nemzeti haderőhöz való jogról lemondott volna, ilyen törvényt hozott volna. Ezen jogát a nemzet fentartotta; az fenn van ma is, és ezen jog alapján követeli a nemzet magának az önálló magyar hadsereget. (Uqy van! a szélsobaloldalon.) Áttérek most azon kérdés taglalására, (Halljuk! a szélsobaloldalon.) hogy van-e Magyarországnak közjogi törvényeink értelmében és nem a t. többség és a kormány felfogása értelmében — közös hadserege? Magyarországnak közös hadserege nincs törvény szerint. Én a közös hadsereg elnevezését közjogi hamisításnak.