Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

•3Í5. országos ülés 1-903 katonaságot az országból kiűzték. Az 165-5-ik évi IV. dekrétum 19. czikke következőképen hangzik: »Végezték ezenkívül a Karok és Kendek, hogy idegen katonaságot a királyi hitlevélnek feltételei és az 1608. évi koronázás előtt hozott II. t.-cz. értelmében az ország előzetes tudta és beleegyezése nélkül nem szabad behozni. « I. Lipót alatt törvényes rendelkezést találunk arra nézve, hogy a német katonaságot az országból egyenesen kitiltották. Az akkori állapot annyiban hasonlított a maihoz, hogy most a küzdő ellenzék a német nyelvet akarja kiszorítani a nemzeti hadsereg szervezetének azon részéből, amely az 1867 : XII. t.-cz. 11., 12. és 14. §-aiban magyar hadsereget képez. (Helyeslés a szélslfbaloldalon.) Az I. Lipót alatt hozott 1659. évi 1, dekrétum 25. czikkeiben ugyanis a következő rendelkezéseket találjuk — s itt a III, a Ferdinánd alatt hozott, az idegen katonaság behozatalát tilalmazó imént emiitett alaptörvényre is történik hivatkozás, a mennyiben a német katonák ettől számított három éven belül való kivitele iránt intézkednek ezek a törvényczikkek. Az 1659. évi 25. t.-cz. következőleg rendelkezik : »Minthogy az elhunyt császári és királyi felség halála következtében a mostani felségnek a birodalom távolabbi részeiben való tartósabb elfoglaltsága miatt az emiitett katonaság ki nem vitethetek, 1. §-ában rendelik: elhatározzák a Karok és Rendek, hogy jövőre német katonaság, se hadsereg, se többekből álló csapatok alakjában bárkinek a tanácsára, az ország megelőző tudta és beleegyezése nélkül be ne hozassék.í Továbbá, hogy azt három esztendő alatt június 24-étől számítva ki kell vitetni. Ugyanezen törvény 2-ik §-ában törvényes rendelkezést találunk, hogy ha ezen három esztendő alatt a német katonák bent is maradnak Magyarországban, ez az ország lakosainak minden terheltetése és elnyomatása nélkül történjék jó fegyelemben. A harmadik §-ban pedig az ágyuszerelvények kezelése tétetik a benmaradt német katonaságnak ezen három éven belül kötelességévé. 4. §. A törvényes végrehajtásoktól •— ennyire óvatosak voltak őseink — a német katonák eltiltatnak Az 5. §. pedig kötelességévé teszi ő Felségének, hogy ezen törvényt végrehajtsa. . III. Károly alatt a bandériális haderőből és a nemesi személyes felkelésből álló katonaság mellett az 1715 : VIII. t.-cz. behozta az állandó katonaságot. Ez volt az első fizetett katonaság az ország területén. De kimondták a Karok és Rendek ebben a törvényben azt is, hogy az eddigi törvények alapján a bandériális haderőt és a nemesi személyes felkelésből álló haderőt is fentartják. A harmadik haderő, az állandó katonaság sem volt soha közös Ausztriában, ez,nem volt császári haderő, hanem magyar-hadsereg. '-. . z r KÉPVIÍ. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KŐIEl. november 25-én, szerdán. 337 Mindezeket annak bizonyítására- hoztam fel, hogy a nemzet a magyar hadsereg intézményéről, s' ahhoz való jogairól soha le nem mondott. De átmegyek Mária Terézia korára. Mária Terézia alatt jött létre a hires 1741 : LXIII. törvényczikk. Az előzményeket röviden említem meg: Mária Terézia veszélyben forogván, a nemzet lovagiasságára appellál. A nemzet várét és életét kész lévén áldozni királynéjáért, meghozatott az emiitett törvény, a mely általános nemesi felkelést, rendelt el a királyné védelmére és rendkívüli segedelmezést szavazott, meg. De egyúttal kimondta ez a törvény azt is, hogy ebből a jövőre semmiféle következtetést és kötelezte test vonni ne lehessen. E törvény idevonatkozó része ekkép hangzik (olvassa): »Habár a szükséges katonaságot rendes alakban zászló alá gyűjteni az idő rövidsége nem engedi, mégis a fenyegető veszélyre való tekintetből, őseik példáján lelkesülve, az előadott czélra, csakis ez alkalomra és szükségre, végül azon óvadékok és feltételek mellett . . .« Ezeket a kifejezéseket használja a törvényhozás később az 1808-ig, sőt még II, Lipót és Ferencz alatt meghozott törvényekben is, mikor Ferencz a franczia császár ellen viselt háborúban ismét rendkívüli segedelmekért fordult az ország Karaihoz és Rendéihez, az foglaltatik, hogy (olvassa): »Ez által az ország alaptörvényei és a nemesek ősi kiváltságai, jogai és szabadságai felől a fentnevezett királyi felség az ország Karait és Rendéit ezúttal is legkegyelmesebben biztosította, hogy bármikép sérelmet ne szenvedjenek, s hogy belőle bármi jövendő időkben következtetést vonni ne lehessen.« (Igaz! TJgy van! a szélsiibaloläalon.) Az ország általános felkelését tehát a Karok és a Rendek elhatározták, de csak ezen feltételek mellett. Ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a nemzet féltett kincsként őrizte meg és tartotta fenn mindig a nemzeti haderőhöz való jogát. (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) II. Lipót alatt a Karok és a Rendek, a kik anynyira féltékenyek voltak a nemzeti haderőre, midőn II, Lipót 6000 ujonczot kért a Karok és Rendektől, az 1790 : LXVI. t.-czikkben kimondták azt, hogy megszavazzák a Karok és a Rendek ő Felségének a 6000 ujonczot, de csak azon feltételek, biztosítékok és óvadékok mellett, — a törvény szószerinti szavait idézem — a melyek az 1741 : LXIII. törvényczikkben benfoglaltatnak. Azonban az 1790 — 91-iki törvényhozásban találjuk a legeklatánsabb bizonyítékot arra, hogy a nemzeti haderőhöz való jogához a nemzet mindenha és minden alkalommal milyen szívósan és odaadóan ragaszkodott. Ugyanis a Karok és a Rendek a királyi hitlevél 5. pontjához 1790—91-ben még a következő négy pontot akarták csatolni, nevezetesen; (olvassa): ' •••" V. A magyar főhadparancsnokság- született 43