Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

336 3>i5. országos ülés 1903 Most még 03ak röviden hivatkozom az 1723 : I, II. és III. törvényczikkekre, a pragmatika szankczióra, annak 5. 6. és 7. §§-aira, melyekben Magyarország állami önállósága és függetlensége szintén törvénybe van iktatva, de hivatkozom az 1867:11. t.-czikkre is, a mely a királyi esküt és a hitlevelet czikkelyezi be, a hol maga ő Felsége esküt tesz arra a királyi hitlevélre, hogy Magyarország alkotmányát, állami önállóságát maga megtartja és mások által is megtartatja. Ezekkel a törvényekkel tehát beiktatták törvényeinkbe Magyarország karai és rendéi, Magyarország törvényhozói, önállóságunkat és függetlenségünket, közvetve törvénybe iktatták tehát a nemzeti haderőhöz, a magyar nemzeti hadsereghez való jogunkat is, Ha ezzel nem akartak volna a nemzeti haderőhöz, a nemzeti hadsereghez való ragaszkodásuknak külső törvényes kifejezést adni, akkor illuzórius, semmitmondó volna az állami önállóságnak és függetlenségnek törvénybe iktatása. Már pedig azt hiszem, hogy őseinkről nem lehet feltételezni azt, hogy semmitmondó vagy olyan formai érvényességű törvényt hoztak volna, a melynek fogalmát a t. kormányelnök ur szombati beszédében hirdette, a melyet azonban a magyar közjog eddigelé nem ismert, mert formai érvényű közjogi törvényeink nem voltak, hacsak Magyarország közjogába a t. kormányelnök ur a törvényeknek egy ujabb nemét, ujabb fajtáját nem akarja beiktatni. Majd később lesz szerencsém erre is áttérni. Ezeket a törvényeket, mondom, annak bizonyítására hoztam fel, hogy alaptörvényeinkben Magyarország önállósága és függetlensége törvénybe van iktatva. Tették pedig ezt a rendek azért, hogy ezzel implicite, közvetve az állami önállóság és függetlenség eszközét képező nemzeti hadsereget törvénybe iktassák, ahhoz való jogunkat fentartsák. Őseink nem vádolhatók arról, ha nézzük 1222-től, II. Endrétől kezdve közjogi törvényalkotásainkat, hogy bármiféle törvényes rendelkezés egyáltalában jogfeladást, vagy jogeladást tartalmazott volna, hogy bármikor akár a nemzeti haderőt, akár pedig a nemzeti nyelvhez való jogunkat, a mint a t. többség és a kormány katonai programmjának 8-dik pontjával teszi, eladták volna, nem vádolhatók azzal, hogy a nemzeti szuverenitásról bármikor lemondtak volna, hogy a nemzetnek ez elidegenithetlen jogát feladták volna. Legelőször II. Endre 'alatt 1222-ben az aranybulla hetedik czikkelyében találunk törvényes intézkedést arra, hogy a nemzeti haderő törvénybe iktattatott. Nevezetesen az aranybulla 7-ik czikkelyének' bevezetése ekként szól (olvassa) : »Ha pedig a király az országon kívül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király pénzért hadakozna és valamikor hazatérend, a nemeseken hadibirságot ne vegyen.« Ezen hetedik czikkelynek első §-a pedig a következő rendelkezést foglalja manouember 25-én, szerdán. gában (olvassa): »Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általán fogva mindnyájan tartozzanak elmenni.« II. Endre aranybullájának czikkelye szerint tehát a karok és rendek a nemzet rendelkezési jogát a haderő felett szabadon és a királyi befolyástól menten fentartották, sőt megtoldották azzal, hogy ha a király pedig hadakozni akar az országon kivül, a nemesség ne tartozzék vele menni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! II. Mátyás alatt találunk rendelkezést arra nézve, hogy a karok és rendek a haderő feletti rendelkezést biztosították a nemzet részére. Nevezetesen törvénybe iktatták, hogy ő Felsége az ország előzetes tudta és beleegyezése nélkül se háborút, ne indítson, se külföldről az országba katonát ne hozzon. És az 1608. évi királyi dekrétum második czikkelyének első §-ában elhatározták, hogy a király ő Felsége azt is megtartsa és megtartassa, hogy az ország előleges tudta és beleegyezése nélkül Magyarországon és ennek részeiben se háborút ne indítson, se külföldi katonákat be ne hozzon. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) III. Ferdinánd alatt törvényes rendelkezést találunk arra nézve, hogy katonatisztekül csak magyarokat és pedig valláskülönbség nélkül magyarokat alkalmazzanak. Nevezetesen a III. Ferdinánd alatt meghozott 1638. évi XVII. t.-cz., a mely bizonyítja, hogy már akkor törvényes intézkedések voltak arra nézve, hogy katonatisztekül csak a magyarok alkalmaztassanak és pedig valláskülönbség nélkül. Méltóztassék ezen törvényes intézkedést végrehajtani, akkor a kormánynak nemzeti engedménynek nevezett programmjának erre vonatkozó pontjára egyáltalában szükség nincsen. Nevezetesen az általam hivatkozott dekrétum következőleg szól (olvassa): »Minekutána mind a hitlevél negyedik feltétele és az 1608. évi koronázás előtt kelt 11. czikkely, mind az 1622. évi 23. stb. imitt amott eddig alkotott czikkelyek megállapításához képest a nagyobb és kisebb katonatiszti tiszttartóságok adományozásának hazafiak részére kell történnie, és annak a végrehajtásába ő szent Felsége is kegyelmesen beleegyezett, szükséges, hogy ő Felsége jövőre a tettleg ürességben lévő és jövőre megüresedő tisztségeket minden valláskülönbség nélkül az arra alkalmas jól, érdemesült és a katona dolgokban járatos jó birtokú benszülött személynek adományozza.« Ugyancsak III. Ferdinánd alatt törvényes tilalmat találunk arra, hogy az országba külföldről katonaság ne hozassák be. Ugyanis az 1655-ik évi IV. dekrétum 19. czikkében ki van mondva, hogy a Karok és Rendek tudta és beleegyezése nélkül ő szent Felségének nincs joga az országba katonaságot behozni. Erre a törvényczikkremint alaptörvényre történik később hivatkozás II. Lipót és Ferencz alatt, midőn a német