Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

345. országos ülés 1903 Hogy az ellenzék, mert a nemzet jogait követeli, rombolásnak teszi ki az országot. Az a veszély, hogy a hadseregnek sem tisztikara, sem közlegénysége a nemzet, az ország alkotmányára megesküdve nincs, az a veszély, hogy azt a nemzetnek, az alkotmánynak és országnak letiprására használják, fel. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloidalonO Kubik Bé!a: Fel akarják használni a nemzet ellen! Uray Imre: Fel is használják! Mukits Simon: Ismét visszatérek Deák Ferencz szavaira. Deák Ferencz az 1861-iki második válaszfeliratában Magyarország akkori abszolút uralkodójánál, az osztrák császárnál épen arra hivatkozik, hogy a hadsereg ereje nem annak, a sokaságától függ, hanem attól, vájjon a hadsereg érzelme a nép érzelmeiben gyökerezik-e, vagy nem. Igazam bizonyítására szószerint idézem: »Az egyes államok nagyhatalmi állása nem egyedül a rendes hadseregek számától függ, az abszolút rendszer mellett gyorsabban lehet nagy hadsereget kiállítani, de a legderekabb hadsereg mellett is veszélybe dől az állam, a melynek védelme a népek érzelmeiben nem gyökerezik.* .Tessék a hadsereget magyarrá tenni, magyar szelleművé, magyar vezényleti és szolgálati nyelvűvé, akkor majd Magyarországnak a védelme a nemzet érzelmeiben fog gyökerezni, Rigó Ferencz: De a Hentzi szobrát megkoszorúzzák, a Kossuthéról meg elviszik! -Kubik Béla: Ez a hadsereg ! Osztrák szoldateszka! MukitS Simon : Államiságunk, nemzeti létünk alapfeltétele, hogy az ország törvényes önállása és függetlensége biztosítva legyen nemcsak alaptörvényekben lefektetett betűkkel, de biztosítva legyen annak eszközeivel, hadsereggel, az önálló magyar hadsereggel is. így vagyunk, csak igy leszünk önállók, csak igy mondhatjuk magunkról, hogy államilag önállók, függetlenek vagyunk. A magyar katonát nem a német kommandó, sem a fekete-sárga zászló nem lelkesíti, hanem a magyar vezényszó, a nemzeti trikolor. Ott van a 48-iki szabadságharcz, a magyar vitézségnek ez volt dicsőséges példája. Most áttérek, a mint beszédem elején jeleztem volt, arra, hogy közjogi alaptörvényekkel bizonyítom azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt, a mikor az önálló nemzeti hadsereget követeli, alaptörvényekben lefektetett jogi alapon áll, a mely szerint a nemzetnek az önálló nemzeti véderőhöz van joga, és erről soha le nem mondott. Gsak a fontosabb törvényeket idézem, az idő rövidsége miatt (Derültség a szélsőbaloldalon.) a törvénytárból csak három törvényt veszek a közvetett bizonyítékokra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuh! a hal- és a szélsőbahldahn.) Nevezetesen felhozom a II. Lipót alatt hozott Í790-.: X. törvényczikket, a mely. _á következő rendelkezést tartalmazza:' - -'• november 25-én, szerdán. 335 »Az ország Karainak és Kendéinek alázatos előterjesztésére ő szent Felsége kegyesen elismerni méltóztatott, hogy, ámbár a felséges ausztriai ház női ágának az 1723 : I. és II. czikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapított örökösödése . . . (Zaj.) Uray Imre: Tessék rendet csinálni! Niukits Simon: . . . ugyanazt a fejedelmet illetik, a kit a megállapított trőnöröklési rend szerint Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és feloszthatatlanvil birtoklandó többi ország és tartományokban illet, mindazonáltal Magyarország a hozzákapcsolt részekkel együtt szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal biró, s ennélfogva az 1715:111., valamint az 1741: VIII. és XI. czikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy ő szent Felségétől és örököseitől, Magyarország királyaitól tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország.* A többi, 1790-től kezdve ezen időre vonatkozó alaptörvényeinket, tekintettel az idő rövidségére, ezúttal nem fogom felolvasni, (Halljuk.' Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hanem átmegyek mindjárt az annyira megvitatott 1867 : XII. törvényczikkre és pedig ezúttal csak bevezetésének egy részére hivatkozom, továbbá hivatkozom annak 3. §-ára annak bizonyítása végett, hogy az 1867. évi törvényhozók ezen törvénybe is beiktattatták Magyarország állami önállóságát és függetlenségét. Az 1867 : XII. törvényczikk bevezetésének erre vonatkozó része következőleg hangzik: »Ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem mulaszthatják el gondoskodni oly módokról, a melyek lehetővé tegyék, hogy azon alapszerződés, a mely az 1723. évi I. II. III. törv.-czikkek által« — ezen törvényczikkeket, miután majdnem szószerint azonosak az 1867 : XII. törvényczikkel. később a közös hadsereg eszméjének fejtegetésénél fogom idézni — »a felséges uralkodóház és Magyarország közt létrejött, a mely egyrészről a birodalmi kajjcsolatkoz tartozó országok és tartományoknak az 1723. I. II. törvényczikkek értelmében együttes és elválaszthatlan birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében jövőre is sértetlenül fentartassék.« A törvény 3. §-a még kifejezettebben iktatta törvénybe Magyarország I állami önállóságát és függetlenségét. Nevezetesen e §. következőleg hangzik: »De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatika szankczió azon feltételeit is, hogy ! Magyarország 'alkotmányos közjogi és belkorI mányzati ünálläsä sértetlenül fentartassék.«.