Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

334 345. országos ülés 1903 magyar• király akarata és érdeke, (Ugy van! a szdsbbälpldalm.) Én, t. ház, a német nyelvű, a magyar alkotmányra esküt nem tett, közösnek nevezett osztrák hadsereg részére Szent István koronájának területéről ujonczot meg nem szavazok. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Maga az a tény, hogy a magyar hadsereg, mint az összhadsereg kiegészítő része, az alkotmányra esküt nem tesz, arra a meggyőződésre indított, hogy a törvényjavaslatot visszavétessem. Ki van zárva, hogy arra a hadseregre, a melynek nem tétetik kötelességévé a magyar alkotmány védelme, az ország biztonsága és jövője nyugodtan rábízható legyen. A honvédelmi miniszter ur tegnapi beszédében feldicsérte a hadsereg hazafiságát. Bocsánatot kérek, én a népéletből veszem erre nézve tapasztalataimat. (Halljuk!) Annyira hazafias ez a hadsereg, hogy mikor három esztendő múlva az abba besorozott magyar katona szülőföldjére, szülővárosába, községébe visszatér, agyából, lelkéből ki van irtva a magyar király fogalma és abba bele van helyezve az osztrák császár fogalma. (Igaz! TJgy van! a széhöbaloldalon.) Ilyen hazafias érzésű hadseregre nincsen szüksége Magyarországnak, hanem magyar szellemmel, magyar vezényszóval, magyar szolgálati nyelvvel bíró hadseregre van szüksége. Az önálló állami létnek, az önálló nemzeti életnek feltétlen követelménye, hogy az állami önállóságot és függetlenséget biztosító és annak eszközét képező hadsereg önálló és nemzeti legyen. Mert ott, a hol a hadsereg nem önálló és nem nemzeti, bárhogy hangsúlyozzuk is, bárhogy iktassuk is törvénybe állami önállóságunkat és függetlenségünket, ez csak üres frázis lesz. (ügy van! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen fogalmaknak meghamisítása, az önállóságnak és függetlenségnek kigunyolása ez. Ónálló és nemzeti hadsereg nélkül nincs állami önállóság. Önálló nemzeti haderő nélkül csak tartomány, majorság lehetünk, mint a hogy ma Magyarország nem egyéb, mint Ausztriának tartománya és majorsága. A mig Magyarország minden befolyástól, tehát Ausztria és a császári akarat befolyásától is mentesen, ugy, a mint azt az 1791-ik évi törvényhozás a XII. törvényczikkben törvénybe iktatta, nem rendelkezik hadereje felett, addig Magyarországon állami önállóságról és függetlenségről szó nem lehet, addig ezen fogalmaknak törvénybe letétele illuzórius. Addig nem lesz sem nyelvében, sem szellemében, sem jelvényében, czimerében és zászlajában magyar a hadsereg, addig a nemzet jövője, önállósága örök bizonytalanságnak van kitéve. Mert hiszen köztapasztalat a múltból, hogy a hadsereget idegen érdekek szolgálatára, a magyar alkotmány letiprására szokta az osztrák császári katonai diktatúra felhasználni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen hadsereggel, a mely az alkotmányra nincs felesküdve, melynek szelleme idegen, nyelve idegen, tisztjei idegenek és idegen érzelműek a november 25-én, szerdán. magyar nemzet iránt, az egész hadseregben csak az anyag, az ujonczjutalék magyar, melyet ellenséges érdekekre használnak fel, az ily hadsereggel a magyar nemzet, Magyarország örök bizonytalanságra van kárhoztatva. (Ugy van! a szeísöbaloldahn.) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat az ujonczlétszám magasságánál fogva, mert milliókat és milliókat kell költenünk a katonaságra; és mindezen kiadásokkal nemcsak a nemzet anyagi és szellemi exisztencziáját támadjuk meg, hanem ezen törvényjavaslat a magyar nemzet állami önállóságának, függetlenségének egyenes negácziója is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egész sereg törvényt hozhatnék fel II. Endrétől, az 1222. évi aranybullától kezdve. . . Madarász József: Bár most is az volna! Mukits Simon: ... a melyekkel bizonyíthatnám, hogy az ország a nemzeti hagsereghez való jogát fentartja és biztosította magának, Ezeket a törvényeket, a melyeket állitásom bizonyítására ho?.ok fel, két részre osztom. A törvények egyik sorozatával bizonyítom közvetve azt, hogy a nemzet fentartotta, törvénybe iktatta államiságához, önállóságához és függetlenségéhez való jogát. Ha pedig törvénybe iktatta és fentartotta önállóságát és függetlenségét, ugy ennek jogszerű, észszerű és természetszerű következménye az, hogy a magyar törvényhozás akkor a nemzeti hadsereget is impliczite törvénybe iktatta. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sarkalatos, alaptörvényeket fogok felhozni annak közvetlen bizonyítására, hogy a nemzet a nemzeti hadsereg intézményét törvénybe iktatta; sőt később Mária Terézia alatt meghozta az 1744:LXIII. t.-czikket, a melyet majd lesz szerencsém felolvasni, (Helyeslés a szdsbbaloldw Ion.) ha az időből ki nem fogyok, és ezzel bizonyítom, hogy a nevezett törvényczikknek szelleme végighúzódik későbbi törvényeinken is. II. Lipót alatt épugy történik erre hivatkozás, mint most az 1867 : XII. t.-czikkre, csak azzal a különbséggel, hogy megfelelve a nemzet akkori szellemének, hazafias érzületének, hivatkozás történik a nemzeti jogok biztosítására, most pedig az 1867 : XII. t.-czikk 11., 12., 13. és 14, §§-aira a nemzeti jogok elaltatása végett hivatkoznak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Madarász József: A jogok feladása! Elárulása ! Rfiukits Simon: De hivatkozom, t. túloldal, az önök politikai örökhagyójának, Deák Perencznek szavaira, a ki 1861-ben a második válaszfelirat tárgyalása alkalmával, de magában a válaszfeliratban is kifejezést adott azon meggyőződésének, annak a tantételnek, hogy nemzeti haderő nélkül államiságunk biztosítva nincsen. T. honvédelmi miniszter ur, az a veszély az országra nézve, hogy az osztrák közös hadseregben Magyarország államisága biztosítva nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöbololdalon.) De nem áll az, a mit tegnap méltóztatott mondani,