Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

3'i5. országos ülés 1903 n tani mindazon jeleneteket, a melyeket ott szin­rőbszinre láttam és hallottam. Annak bizonyí­tékául, hogy csakugyan voltak megvesztegetések, de ügylátszik, hogy csak a végső pillanatban, a mikor szükségessé vált, szolgál az a körülmény, hogy jöttek a függetlenségi párt jelöltjéhez is ügynökök, a kik jelentették, hogy 45 szavazó van egy bizonyos helyen és azok eljönnének 50 forintjáért szívesen, még pedig azért, mert nekik már 100 frtot is kínáltak kormánypárti részről, de oda nem akarnak menni, mert attól félnek, hogy a fejüket vagy az ablakukat beverik, a mi különben később be is következett. Á függet­lenségi párt jelöltje azonban tisztán ideális esz­közökkel akart harczolni ós nem akarta latba vetni azokat az eszközöket, a melyeknek a túlsó oldalon ülő párt igen sok tagja köszönheti itt e házban való megjelenhetését és mi azt a sze­rencsét, hogy - őket képviselőtársunknak nevez­hetjük. Ez a 45 szavazat el is döntötte a vá­lasztás sorsát, mert ezek a választók leadták szavazatukat a kormánypárt jelöltjére. Ezekkel a szavazatokkal a függetlenségi párt jelöltje is győzhetett volna, de ilyen eszközöket igénybe­venni nem kívánt. így történt az, hogy mig a szavazatok befejezése alkalmával 80 főnyi több­sége volt a függetlenségi párt jelöltjének és a vegyes szavazatok leadása ezen alig változtatott valamit, a záróra kitűzése után ezen, ilyen módon szerzett szavazatok lenyomták a mérle­get és ilyen módon az 1326 beadott szavazatból 56 szótöbbséggel Hieronymi Károly kereske­delemügyi miniszter ur került ki győztesnek. Ha ez győzelem, akkor én szerencsét kívánok hozzá a kereskedelemügyi miniszter urnak, a kit kü­lönben személyesen nagyon tisztelek és becsü­lök ; de én azt hiszem, hogy az ilyen módon szerzett képviselői mandátum, nem a polgárság­nak, nem a választóknak szabad akaratnyilvá­nítása, hanem megvesztegetésnek és erőszaknak botrányos szüleménye, a mely semmi tekintetben sem illik sem egy szabadelvű miniszterhez, sem a szabadelvüséghez. (Ugy van! a szélsőbalul da­lon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk.') Miután az előttem szólott t. képviselő ur beszédében én reám hi­vatkozott és pedig oly módon, hogy azt hallga­tással nem mellőzhetem, engedje meg a t. ház, hogy a szatmári megválasztásomat megelőző dolgokról szintén elmondjak néhány szót, (Hall­juk ! Halijaid) bár nem szívesen teszem, mert a magam személyéről van szó. (Halljuk! Hall­juk !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy én, mi­dőn ott jártam a választókerületben programm­beszédemet elmondani, személyesen igyekeztem befolyásolni a tisztviselőket, különösen pedig a törvényszéki tisztviselőket. Ez, t. ház, bárhonnan szerezte is erre vonatkozó értesülését a t, kép­noúember 25-én, szerdán. 331 viselő ur, a tényeknek abszolúte nem felel meg. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső­baloldalon.) Én, midőn a törvényszék elnöke a járásbiróval és az ügyészszel eljött engem' meg­látogatni, azon alkalomból, hogy ott voltam, vele a választásról, a törvényszéki ülnököknek, vágy egyáltalában a törvényszék elnöke alatt álló egyéneknek szavazásáról, vagy politikai vélemé­nyéről egyetlenegy szót sem váltottam. (Helyes­lés jobbfelöl.) .- . . Benedek János: Elhiszem, ezt nem is mon­dottam ! (Zaj a jobboldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Bocsánatot kérek, de mondta t. képviselő ur, hogy ugy nyilatkoztam, hogy nem vagyok meg­elégedve a törvényszéki tagoknak magatartásá­val és hogy a törvényszék nincs eléggé rendben tartva. Benedek János: Igaz, ezt mondtam. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Igazán csodálkozom, hogy a t. képviselő ur ilyent rólam fel is tesz. Hogy tehetném én kritika tárgyává a törvényszék működését ? Hisz én is tudom és ismerem a birói függetlenséget garan­tirozó törvényeket; azt is tudom, hogy a tör­vényszék magatartásához, a törvényszék műkö­déséhez nekem semmi közöm. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Azon alkalommal, hogy a törvényszéki el­nök nálam tisztelgett, köztem és közte egyébről abszolúte szó nem volt, mint hogy a törvény­szék elnöke, ha jól emlékszem, kifejezést adott annak, hogy a tisztviselők körében nagy csalat­kozás és felindulás van a miatt, hogy a fizetés­rendezés kérdésének megoldása kitolatott. Erre azt mondtam a törvényszéki elnöknek, hogy tel­jesen belátom azt, hogy a tisztviselők körében, a kik azt hitték, hogy a fizetésfelemelés kérdése rájuk nézve már véglegesen biztosítva van, a mikor azt látják, hogy a kérdés, nem ugyan a mi hibánkból, (Ugy van! (Ugy van! a jobb­oldalon. Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) ismét halasztást szenvedett, ez kedvezőtlen be­nyomást tesz, s ehhez hozzátettem azt, hogy azonban a tisztviselőknek hazafiságát épen abban látom, ha minden körülmények között önzet­lenül és hiven teljesitik kötelességüket. (Helyes­lés a jobboldalon.) Hogy ebben valami hibázta­tás vagy kritika volna: ezt, engedelmet kérek, állítani csakugyan nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur szóba hozta, a törvény­széknek egy, általam igen tisztelt tagját, Pa­polczy kir. táblabírót. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tudom ugyan, hogy Papolczy minő maga­tartást tanúsított, sőt most hallottam először, hogy Papolczy valakivel az én megválasztásom érdekében beszélt. Ha azonban ezt tette, olyan okokból, a melyek nem tartoznak ide a kép­viselőház elé. (Ugy van! Ugy van! a jobbolda­lon.) Papolczynak irányomban nem volt oka valami különösen barátságos érzelmekkel lenni, 42*

Next

/
Thumbnails
Contents