Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-345
3'i5. országos ülés 1903 n tani mindazon jeleneteket, a melyeket ott szinrőbszinre láttam és hallottam. Annak bizonyítékául, hogy csakugyan voltak megvesztegetések, de ügylátszik, hogy csak a végső pillanatban, a mikor szükségessé vált, szolgál az a körülmény, hogy jöttek a függetlenségi párt jelöltjéhez is ügynökök, a kik jelentették, hogy 45 szavazó van egy bizonyos helyen és azok eljönnének 50 forintjáért szívesen, még pedig azért, mert nekik már 100 frtot is kínáltak kormánypárti részről, de oda nem akarnak menni, mert attól félnek, hogy a fejüket vagy az ablakukat beverik, a mi különben később be is következett. Á függetlenségi párt jelöltje azonban tisztán ideális eszközökkel akart harczolni ós nem akarta latba vetni azokat az eszközöket, a melyeknek a túlsó oldalon ülő párt igen sok tagja köszönheti itt e házban való megjelenhetését és mi azt a szerencsét, hogy - őket képviselőtársunknak nevezhetjük. Ez a 45 szavazat el is döntötte a választás sorsát, mert ezek a választók leadták szavazatukat a kormánypárt jelöltjére. Ezekkel a szavazatokkal a függetlenségi párt jelöltje is győzhetett volna, de ilyen eszközöket igénybevenni nem kívánt. így történt az, hogy mig a szavazatok befejezése alkalmával 80 főnyi többsége volt a függetlenségi párt jelöltjének és a vegyes szavazatok leadása ezen alig változtatott valamit, a záróra kitűzése után ezen, ilyen módon szerzett szavazatok lenyomták a mérleget és ilyen módon az 1326 beadott szavazatból 56 szótöbbséggel Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter ur került ki győztesnek. Ha ez győzelem, akkor én szerencsét kívánok hozzá a kereskedelemügyi miniszter urnak, a kit különben személyesen nagyon tisztelek és becsülök ; de én azt hiszem, hogy az ilyen módon szerzett képviselői mandátum, nem a polgárságnak, nem a választóknak szabad akaratnyilvánítása, hanem megvesztegetésnek és erőszaknak botrányos szüleménye, a mely semmi tekintetben sem illik sem egy szabadelvű miniszterhez, sem a szabadelvüséghez. (Ugy van! a szélsőbalul dalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk.') Miután az előttem szólott t. képviselő ur beszédében én reám hivatkozott és pedig oly módon, hogy azt hallgatással nem mellőzhetem, engedje meg a t. ház, hogy a szatmári megválasztásomat megelőző dolgokról szintén elmondjak néhány szót, (Halljuk ! Halijaid) bár nem szívesen teszem, mert a magam személyéről van szó. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy én, midőn ott jártam a választókerületben programmbeszédemet elmondani, személyesen igyekeztem befolyásolni a tisztviselőket, különösen pedig a törvényszéki tisztviselőket. Ez, t. ház, bárhonnan szerezte is erre vonatkozó értesülését a t, képnoúember 25-én, szerdán. 331 viselő ur, a tényeknek abszolúte nem felel meg. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Én, midőn a törvényszék elnöke a járásbiróval és az ügyészszel eljött engem' meglátogatni, azon alkalomból, hogy ott voltam, vele a választásról, a törvényszéki ülnököknek, vágy egyáltalában a törvényszék elnöke alatt álló egyéneknek szavazásáról, vagy politikai véleményéről egyetlenegy szót sem váltottam. (Helyeslés jobbfelöl.) .- . . Benedek János: Elhiszem, ezt nem is mondottam ! (Zaj a jobboldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Bocsánatot kérek, de mondta t. képviselő ur, hogy ugy nyilatkoztam, hogy nem vagyok megelégedve a törvényszéki tagoknak magatartásával és hogy a törvényszék nincs eléggé rendben tartva. Benedek János: Igaz, ezt mondtam. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Igazán csodálkozom, hogy a t. képviselő ur ilyent rólam fel is tesz. Hogy tehetném én kritika tárgyává a törvényszék működését ? Hisz én is tudom és ismerem a birói függetlenséget garantirozó törvényeket; azt is tudom, hogy a törvényszék magatartásához, a törvényszék működéséhez nekem semmi közöm. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon alkalommal, hogy a törvényszéki elnök nálam tisztelgett, köztem és közte egyébről abszolúte szó nem volt, mint hogy a törvényszék elnöke, ha jól emlékszem, kifejezést adott annak, hogy a tisztviselők körében nagy csalatkozás és felindulás van a miatt, hogy a fizetésrendezés kérdésének megoldása kitolatott. Erre azt mondtam a törvényszéki elnöknek, hogy teljesen belátom azt, hogy a tisztviselők körében, a kik azt hitték, hogy a fizetésfelemelés kérdése rájuk nézve már véglegesen biztosítva van, a mikor azt látják, hogy a kérdés, nem ugyan a mi hibánkból, (Ugy van! (Ugy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) ismét halasztást szenvedett, ez kedvezőtlen benyomást tesz, s ehhez hozzátettem azt, hogy azonban a tisztviselőknek hazafiságát épen abban látom, ha minden körülmények között önzetlenül és hiven teljesitik kötelességüket. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ebben valami hibáztatás vagy kritika volna: ezt, engedelmet kérek, állítani csakugyan nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur szóba hozta, a törvényszéknek egy, általam igen tisztelt tagját, Papolczy kir. táblabírót. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tudom ugyan, hogy Papolczy minő magatartást tanúsított, sőt most hallottam először, hogy Papolczy valakivel az én megválasztásom érdekében beszélt. Ha azonban ezt tette, olyan okokból, a melyek nem tartoznak ide a képviselőház elé. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Papolczynak irányomban nem volt oka valami különösen barátságos érzelmekkel lenni, 42*
