Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-344
324 áhh, országos ülés 1903 november 2'i-én, kedden. Ha Tisza István ur erre vállalkozót volna, nem tette volna (iZL. fi mit az a 9-es kigondoló bizottság kigondolt, hogy t. i. még abból is elalkudjon és törléseket engedjen. A szabadelvű párt elgondolta magában, hogy hiszen mi nem arra valók vagyunk, hogy gondolkozzunk; (Derültség.) nem arra valók vagyunk ott a Lloydklubban, hogy esetleg megvitassuk a mi álláspontunkat, mi csak arra valók vagyunk, hogy szavazzunk. Kikeresünk magunk közül olyan embereket, a kik már részben miniszterek voltak, részben miniszteraspiránsok, részben lejárt hazafiak, részben talán akarnokok, ezekből összeállítunk egy 9-es bizottságot és azt meghatalmazzuk, hogy nekünk programmot dolgozzon ki. És mi lett abból a programúiból? Maguk a t. túloldaliak sem tudták, hogy mi lett belőle. Egyszerre egy napon arra virradtak, hogy megvan, kikelt a tojás. (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Tisza István ur szalad Bécsbe és azt mondja ő Felségének, hogy ez a szabadelvű párt programmja, de idehaza még egyetlen egy szálfádéi vü párti sem tudja, hogy mi az. hanem ő Felségével tárgyaltak ott hosszan, törölgettek jobbra-balra belőle éä a mit meghagyott ő Felsége, az lett a 9-es bizottságnak megállapított programmja. Ezt vitte haza, és olvasta fel a Lloyd-klubban. A t. többség, miután Tisza István megkapta a miniszterelnökséget, elfogadta ezt a programmot és jónak látta azt mondani, hogy igenis ez az ő álláspontja és e mellett kitart. Hát én előttem megfoghatlan valami, hogy egy ilyen, nagy párt, az országnak többségére hivatkozó párt, önmagától kialakulva, ne tudott volna magának egy határozott magyar programmot alkotni, hanem az kelljen neki, a mit Bécsből kijavítva neki leküldenek. T. ház ! Ez a programúi, a melyet az a 9-es bizottság kigondolt, a chlopy-i hadiparancsnak hatása alatt keletkezett, a mely a mi küzdelmeink elnyomására jelent meg. (TJgy van! a. szélsőbaloldalon.) A helyett, hogy az a nagy, hatalmas többség felállott volna, és mint egy ember tiltakozott volna az ellen a chlopy-i hadiparancs ellen: meghunyászkodott, és elfogadta ezt a parancsot, ós akkor, a midőn erről az oldalról ez ellen a parancs ellen általános megbotránkozások kifejezése hallatszott, a helyett, hogy öuök segítségünkre jöttek volna: rendeztek itt egy olyan nagyszerű jelenetet, a mely ezt az oldalt igazán a legnagyobb kétségbeesésbe kergette, mert itt nem tudták elképzelni azt, hogy ugyanakkor, a mikor Ohlopyból egy nemzetet arczulvertek, az a nemzet talpat menjen nyalni! (ügy van! a szélsőhaloldalon,) Ügy látszik, hogy a chlopy-i hadiparancsot odafent meggondolták. Annak miniszteri ellenjegyzés nélkül kellett megjelennie, tehát leküldték az országra egy másik parancsot, a mely miniszteri ellenjegyzéssel jelent meg: ez pedig gr. Khuen-Hédervárynak, az akkori miniszter- I elnöknek szólt. (Halljak! a szélsobaUldalon.) így szól (olvassa): »Kedves'gróf Khuen-Héderváry! Atyai szivemet mély gyász tölti el láttára azon sajnálatos állapotoknak, a melyek kedvelt Magyarországomban a politikai életet hónapok óta meddőségre kárhoztatják, és már-már az állami gépezet működését is megakasztják. Midőn 1867-ben egyfelől magyar koronám országai, és másfelől a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a pragmatika szankczióból folyó közös és együttes védelem eszközei felsoroltattak, az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a megállapította, hogy a közös hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó ügyek általam intézendők el.« — Ezt ugyan akkor ugy képzelték, hogy a magyar királynak adják azt a jogot, a ki nem fog Magyarországra idegen nyelvet ráoktrojálni. (TJgy van! Olvassa): »A mint mindenkor szigorúan őrködtem a felett, hogy az ezen törvény alapján elvállalt kötelezettségek minden oldalról becsületesen s lelkiismeretesen teljesíttessenek, ezenképen el vagyok határozva az engem megillető jogokat is cäorbittatlanul fentartani és utódaimra érintetlenül átszármaztatni.« Lovászy Márton: Itt vannak az öröklött jogok ! Pozsgay Miklós: » Midőn a magyar országgyűlés ezt a jogomat elismerte, nemcsak a monarchia nagyhatalmi állásáról, hanem saját hazája és nemzete erejéiől és biztonságáról is akart gondoskodni. Épen ezért nem tudnék hozzájárulni olyan intézkedésekhez, a melyek végső következményeikben a monarchia két államának gyengitésére vezetnének és dicső emlékű őseimtől átvett örökségemet a hanyatlás veszélyének tennék ki. És ugyancsak azért nem járulhatnék azon követelések teljesítéséhez, a melyek kipróbált intézmények olyatén átalakítását czélozzák, a mely kedvelt Magyarországom érdekeinek nemcsak meg nem felelne, ele vég Q ő következményeikben szent koronám országainak integritását is veszélyeztethetné.* Hát kedvelt Magyarországom integritását és azután érdekeit is csorbítaná az, ha a magyar nyelv az ő hadseregébe behozatnék, mintha mi kívántuk volna azt, hogy az Ausztriában fekvő ezredeknél is, a melyek nem a mieink, hozassék be a magyar nyelv. (Folytatólag olvassa): »Másfelől nem zárkózom el a közös hadsereg körében királyi hatalmamból folyó azon intézkedések megvalósításától, a melyekre vonatkozólag az utóbbi időben kormányaim az országgyűlés szine előtt már is nyilatkozatokat tettek és a melyek az Önnek Tőlem megjelölt pontokkal együtt azt a keretet alkotják, a melyen belül én ilyen intézkedéseket megtehetőknek tartok. Magyar nemzetem a kiegyezés óta óriásit haladt. Elégtétellel tapasztalom ezt az örvendetes fejlődést, mint ujabb bizonyítékot ama mű bölcsesége mellett, melyet a korona és nemzet
