Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-344
34-í. országos ülés V.HKí november 24-én, kedden. ; 325 kölcsönös bizalma hozott létre. így kell annak lennie és igy kell annak maradnia ezentúl is. Alkotmányos életünket az isteni gondviselés kegyelme mindeddig megmentette minden komoly megrázkódtatástól, csak a nemzet józansága és higgadtsága, minden számba jövő nagy érdek megfontolt mérlegelése óvhat meg bennünket a jövőben is megpróbáltatásoktól. Fejedelmi kötelességem ezért figyelmeztetni a nemzetet, hogy én most is ragaszkodom a kiegyezéshez. Meggyőződésem, hogy az a szellem, a mely e művet megalkotta, ma is él régi erejével a nemzet lelkületében. Bizom önnek belátásában, hogy szivemhez oly közel álló Magyarországomat, annak törvényes képviseletét atyai szándékomról felvilágosítja és a mai, az országra és a monarchiára veszedelmes helyzetből a szerencsés kibontakozást megtalálja.* Ugyanezen szavakat mondotta gr. Tisza Istvánnak is; őt is azzal küldte, hogy igyekezzék reánk hatni, őt is azzal bizta meg, hogy az országot ebből a veszedelmes helyzetből kiragadja. De erre majd később térek reá. (Folytatólag olvassa): »Ebben a feltevésben arra határoztam el magamat, hogy önt az uj kormány megalakításával megbízom, a miről önt mellékelt kéziratommal értesitem. Kelt Bécsben, 1903. évi szeptember hó 22-én. Ferencz József s. k., gr. Khuen-Héderváry Károly s. k.« Hát a chlopy-i parancsnak ez a parancs volt aztán az ellensúlyozója. Lovászy Márton: Épen olyan, mint amaz! Pozsgay Miklós: T. ház! Mennyiben lett ez által kireparálva a mi nemzetünkön ejtett sérelem ? Kaptunk mi ezért valamit ? Igen, kaptuk újból Khuen-Héderváryt, a kit önök, t. túloldal, véletlenül és nem ebből kifolyólag buktattak meg; az ő bukásának ugyanis egyszerűen az volt az oka, hogy nem volt olyan miniszterelnök, a ki önökre ráparancsolta volna, hogy mentől többen itt legyenek az üléseken és igy történt meg, hogy kevesen voltak itt önök közül, s mi önökkel együtt — elismerem, volt köztük néhány jó hazafi is — (Derültség a jobboldalon.) megbuktattuk gróf Khuen-Héderváryt. És ime, önök ma az egész ország előtt eldicsekszenek ezzel és azt mondják, ugy-e itt van a példa, le lehet szavazni egy minisztert is. Nohát most mutassák meg ezt, t. ház, (Elénk derültség a jobboldalon.) a mikor t. miniszterelnök ur azzal jön, hogy az alkotmányon is keresztültipor, hogy magának azt a bársonyszéket biztosítsa. (Zaj a jobboldalon.) Most szavazzák le önök, a mikor látják, hogy a miniszterelnök ur napról-napra el-elcsip egy jogot a képviselőház házszabályaiból; most mutassák meg önök, hogy hazafiak s az alkotmány megsértését és a házszabályok félremagyarázását nem fogják megengedni. A mely szavakat, t. ház, az előbb felolvastam, ugyanazokat a szavakat mondta el a Felség gróf Tisza István miniszterelnök urnak is, hogy, eredj fiam: István (Derültség jobb felöl.) és mentsd meg általam nagyon szeretett Magyarországomat és ne hagyd, hogy azok a — az ő szavaival élve — csirkefogók itt Magyarországot fellázítsák a mai rend ellen; hanem igenis nekem katonára van szükségem, ezt igyekezzél mindenáron keresztülhajszolni. Es a főhadnagy ur összevágva a sarkát, azt mondja: Ja, befehlen! (Elélik derültség.) És, t. uraim, a miniszterelnök ur megjelenik itt az országgyűlésen és az ő fájdalmát itt elrebegi Magyarország fölött, hogy fölötte már a pusztulás és az enyészet lebeg, hogy ragadjuk ki ebből a pusztulásból és a helyett, hogy az indemnityt tárgyaltatná, szavaztatná meg s utána a költségvetést, mely egyedüli sarkköve és létalajua ennek az országnak, idejön azzal, hogy igenis az ujonczokat meg kell mindenáron szavazni; mert ujoncz kell, mert ujoncz nélkül Magyarország nem boldog. Hangoztatják mindenfelé, hogy ez a mostani obstrukczió milyen veszedelme az országnak és milyen nagy anyagi károkat okozott ugy egyeseknek, mint magának az országnak. Azt hiszem, velem együtt több képviselőtársam is volt odahaza a kerületében. Mit tapasztalt ? Az emberek ma is oly békességgel szántanak-vetnek. Sőt békességesebben, mert az adóvégrehajtótól nem félnek, mint azelőtt, hogy mig kint a földet munkálja, odahaza feltörik a kamrácskáját és elviszik véres verejtékkel szerzett élelmiszerét, a mit ott rejtegetett. A gabonának sokkal nagyobb ára van ma, mint volt az ex-lex előtt. (Derültség jobbfelöl.) A jószágnak horribilis ára van; mióta Magyarország exisztál, ilyen ára nem volt. /Derültség jobbfelöl.) A disznóknak mindenhol nagy ára van. (Elénk derültség jobb felöl.) De még a kormánypárti mandátumoknak is nagy ára van. Kubik Béla: Most nem nevetnek ! (Mozgás jobb felöl.) Hát nem igaz? Pozsgay Miklós: A helyett itt mit látunk? Kik sopánkodnak ? Sopánkodnak a tőkepénzesek, az építkezési vállalkozók, a kik annak idején a fővárost a krachba kergették. Nem azok az egyes magánépitkezők, a kik maguknak házat építenek, mert azt gondolom, t. ház, hogy ebben az ex-lexben több ház épült, mint azelőtt. Tehát munka van, mert éjr '"kéznek. Hanem az ipartestület az, a mely n gának vindikálja, hogy ő boldogítja Magyarorsz. ^on az iparosokat és az építési vállalkozókat. Ezeknek lovag Falk Zsigmond az elnöke, a ki a napokban küldött egy nagy kérvényt a képviselőházhoz, hogy a miniszterelnök ur igyekezzék ebből az ádáz harczból kivezetni az országot. I)e mire czéloz ez? Nem az a szegény tót munkás jön ide könyörögni, hogy adjanak neki munkát, mert az talál, hanem a nagypénzü nagyvállalkozók jönnek, a kiknek érdekei meg vannak sértve. Kubik Béla: A sápisták!
