Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-344

318 3H. országos ülés 1903 ges. De mi nem teoretikus értékű eredményeket akarunk elérni, hanem mi gyakorlatiakat kívánunk, a gyakorlatban pedig máskép a magyar nyelv nem érvényesülhet, csak ugy, ha a szolgálat és vezénylet nyelve is magyar. (Ugy van I a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Nem szólt az igen t. miniszterelnök ur arról, hogy intézkedés fog történni abban a tekintetben, hogy jövőre a hadsereg másik felében is a magyar nyelv a paritásnak megfelelő arányban érvényesüljön, vagyis, hogy a magyar nyelvnek tudását akkora mértékben fogják megkívánni attól az osztrák ifjútól, a mily mértékben a német nyelv tudását megkövetelik a magyar ifjaktól. (Egyhang a baloldalon: Ez volna a teljes paritás!) Hiszen a miniszterelnök ur szerint nemcsak a védelem közös, hanem közös, sőt egyesitett a hadsereg is. Ha pedig ez a felfogás áll, akkor még inkább áll az, hogy a hadseregben, mint közös intézményben mindig egyforma elvek szerint kell eljárni, tehát a paritás elvének kell érvényre jutni mindenképen, a mint azt az 1867: XII. torvényczikkben foglalt megfelelő intézkedések czélozzák is. Ezek képezik a kormány programmját. E programmpont már az előző kormány programmjában is ben foglaltatott, sőt én állítom, hogy az előbbeni kormány programmjában még több is foglaltatott. így Széll Kálmán, volt miniszterelnök ur, elvben hozzájárult a szolgálati időnek három évről kétévre való leszállításához. Mi, néppártiak abban a meggyőződésben éltünk, hogy a nemzeti követeléseket egyszerre megvalósítani nem lehet, hiszen a multak mulasztásait egyszerre pótolni nem tudjuk; épen ezért kardinális követelésünk az volt, hogy egyfelől leszállittassék az ujonczlétszám és ezért ellene voltunk a felemelt ujonczlétszámról szóló törvényjavaslatnak, másfelől követeltük a katonai szolgálati időnek két évre való leszállítását. Ezt ,mi különösen szocziális és közgazdasági szempontokból tartottuk rendkívül szükségesnek. Az előző kormány méltányolta is ezen álláspontunkat és Széll Kálmán, volt miniszterelnök ur, meg is ígérte, hogy a kérdéssel foglalkozni fog. És íme, a mostani miniszterelnök ur erről a kérdésről teljesen hallgat. Pedig a t, miniszterelnök úrtól, a kinek inkább közgazdasági, mint politikai múlt áll a háta mögött, elvárhattuk volna, hogy ezen, az ország közgazdasági érdekeit is mélyen érintő kérdést, gondoskodása tárgyává fogja tenni és minden befolyását érvényesíteni fogja abban a tekintetben, hogy ezen fontos országos érdek teljesedésbe menjen. Az előző kormány a béke-létszám és a hadi létszám kontingentálására vonatkozó kérdések megoldását is kilátásba helyezte. Ezzel szemben a kontingentálás kérdése az igen t. miniszter ur programmjában nincsen benne; a miniszterelnök ur csak annyit nyilatkoztatott ki, hogy e kérdést a pártra nézve nyilt kérdésnek hagyja, november 2í-én, kedden. Nohát ez csak olyan nyilt kérdés, a melyhez a szabadelvű párt részéről hozzányúlni . annyi volna, mint vezérével, a miniszterelnök úrral szemben megtagadni az engedelmességet. Már pedig én szabadelvüpárti nemes és vitézlő uraimékat olyan embereknek el nem ismerem, hogy hivatalt, rangot és kitüntetéseket osztogató gazdájuk irányában az engedelmességet megtagadnák. (Derültség a baloldalon.) Előre látható tebát, hogy ez a kérdés is épen ugy, mint a kétéves katonai szolgálat^ügye is, a kútba esett. (Ugy van! balfélöl.) És ha már most összehasonlítjuk az igen t. miniszterelnök ur katonai programmjának mérlegét, ugy azt találjuk, hogy egyenlege sokkalta roszszabb, mint a milyen Széll Kálmán miniszterelnök ur katonai programmjáé volt. (Ugy van! balfelöl Egy hang a szélsöbaloldalon: Mindenben !) Már pedig a Széll Kálmán katonai programmjával nem volt megelégedve senki; nem volt megelégedve maga a miniszterelnök ur sem és a szabadelvű párt sem, most pedig kisül, hogy nem azért nem voltak azzal megelégedve, mintha több nemzeti követelést akartak volna érvényesíteni, hanem azért, mert a nemzet érdekében kivívott addigi eredményeket is sokallották. Ha mindezeket összevetjük, azt találjuk, hogy az, a mit az igen t. miniszterelnök ur hozott, egyébként i« semmi más, mint csupán miniszteri igéret. Ámde minők azok a miniszteri ígéretek ? Olyanok, hogy egy erősebb őszi szél, sőt egy gyenge őszi fuvallat is elfújja azokat, (Ugy van! balfelöl.) mint a hogy elfújta pl. a tisztviselők fizetésrendezésének az ügyét; (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mint a hogy elfújta a hároméves katonai szolgálat idejének leszállítását és a katonai béke-létszám kontingensének kérdését. Épen azért, ha ez a parlament nem akarja magát az ország előtt nevetségessé tenni: akkor — ki kell jelentenem azt a határozott nézetemet — ez a nemzeti küzdelem miniszteri Ígéretekkel nem, hanem csak pozitív eredményekkel érhet véget. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) E nélkül a nyugalom ebben az országban helyreállaní nem fog, (Ugy van! balfelöl.) még ha ezer békeapostol is fog közöttünk járni. (Elélik helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Van ezeken kívül még egy kérdés, a mely nem az előző kormányok számlájára -írandó, hanem tisztán a miniszterelnök urnak a rovását képezi, és a melynek tekintetében ő olyan rekordot ért el, a minőt politikai téren miniszterelnök-elődei közül senki sem, (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) és ez a magyar vezényleti nyelvnek kérdése, a melynek feladása juttatta az igen t. miniszterelnököt abba a székbe, a melyet most elfoglal. Most már egészen tisztán látszik, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának magyarázata kizárólag a szabadelvű párt megnyugtatására volt szánva; azzal még ide a