Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

3é3. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 265 oldalon ülő képviselőtársaim sem hallottak. Bátor leszek felolvasni a naplónak ezt a részét és erre személyes kérdés czimén válaszolni. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a következőket mondta akkor (olvassa): » Abban azonban nem érthetek egyet a miniszterelnökkel, a mit felszólalása végén mondott . . . Ha a magyar országgyűlés a magyar királylyal egyetértó'ieg egy törvényt alkot meg, ez a törvény Magyarországon érvényes. Gajáry Géza: Hogyne!« Én erre azt mondtam: formai érvényű!« Erre mondta báró Feilitzsch Arthur: »Hogy az rosszakaratú ferdítés.« Ezt a kijelentést akkor nem hallottam és csak a naplóból és a lapokból értesültem, hogy ez megtörtént. Igen sajnálom, hogy oly kijelentések, a melyek nem oly hangon ejtetnek ki. hogy azok a másik oldalon is megérthetők lennének, egyáltalában a naplóba felvétetnek, mert ez által ez azt a szint nyerné, hogy a képviselő eltűrte ezt a közbeszólást, mert arra nyomban nem válaszolt. Ezt a közbeszólást talán a gyorsíró urak hallhatták, azt felvették és igy került a naplóba, én azonban nem hallottam. Kénytelen vagyok tehát személyes kérdésben erre válaszolni, mert a képviselő ur azt mondja, hogy az én közbeszőlásom, tudniillik az, hogy »formai érvónyü«, rosszakaratú ferdítés, tehát valótlanság. Arra, hogy »rosszakaratu«, majd külön válaszolok, de elsősorban magát a tényt kell helyreállítanom. Bátor leszek felolvasni a miniszterelnök urnak azt a programmját, a melyet ő állása elfoglalása alkalmával a szabadelvű pártban mondott (olvassa): »Közjogi természetét tekintve, az 1867 : XII. törvényczikk a magyar korona és országgyűlés között megállapított magyar törvény, teljesen hasonló minden más magyar törvényhez és a mint bármely más magyar törvény, az uj magyar törvény módosítható vagy megváltoztatható. Tartalmát tekintve azonban oly ügyekre is vonatkozik, a melyek a pragmatika szankczió alapján közösen intézendők ő Felsége többi tartományaival és ezen ügyeknek oly rendjét kívánják megalkotni, a mely tényleg csak ugy létesülhetett, hogy ő Felsége többi tartományai megfelelő törvényhozási rendszabályok általugyanezen rend megvalósítását a maguk részéről is elhatározták. így történt a mai jogállapot felállításakor és ugyanez áll annak megváltoztatására nézve. Egy, ezt czélzó magyar törvény a szentesítés ténye által teljes formai jogerőre emelkednék, annak a közös ügyekre vonatkozó határozmányai azonban hatályba csak akkor léphetnének, a czélba vett uj rend csak akkor valósulhatna meg, ha a másik államban is megfelelő törvény jönne létre, ellenkező esetben nem uj rendet alkotna, de a meglévő rend alapjait bontaná meg.« Azt a kifejezést tehát, melyet én használtam, hogy ez a törvény formai érvényű lenne, maga a miniszterelnök ur is elismeri, maga álKBFVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. litotta, hogy t. i., ha az 1867-iki törvény, mely a közös ügyekre vonatkozik és a mely Ausztriával a pragmatika szankczió alapján közösen elintézendő ügyeket érint, a magyar törvényhozás által, vagyis az országgyűlés és a király által megváltoztatnék, ennek formai ereje lenne, de hatályba ily törvény csak akkor léphetne, csak akkor valósulhatna meg, ha Ausztriában is hasonló törvény hozatnék meg. Azt hiszem tehát, hogy az a kifejezés, melyet használtam, hogy a miniszterelnök ur azt mondotta, hogy az ilyen törvény formai érvényű lenne, nem valótlan, én tehát nem követtem el ferdítést, mert ez magában a miniszterelnök ur nyilatkozatában benne van. És hogy nem lényegtelen ez a szó, annak bizonyítására bátor vagyok ezt a dolgot még néhány szóval kommentálni. Ez t. i. azt jelenti a t. miniszterelnök ur szerint, hogy a mint a mai jogállapot felállításakor ekként közösen hozatott meg a törvény, ugyanez áll ennek megváltoztatására nézve. Ha tehát mi az 1867 : XII. t.-cz.-ben szabályozott közös ügyeket, a mint azok ma megvannak, a német nyelvű hadsereggel és más ilyenekkel megváltoztatni akarnók, vagyis a mai jogállapotot megváltoztatni akarnók, ez csak akkor lesz érvényes, ha az uj rendelkezéshez, az uj szabályozáshoz Ausztria részéről is hozzájárulnak; csak akkor lépne az hatályba és érvénybe. Ez az, a mi ellen ezen az oldalon" mindig tiltakoztunk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Mert teljesen igaz az, hogy a mint ez a törvény a közösügyek kezelésére nézve bizonyos normativumot megállapít, az csak ugy léphet életbe, ha Ausztriában hasonló a megállapítás, például a deiegáczióban. (Mozgás és nyugtalanság a jobboldalon.) De a miniszterelnök ur nem ezt mondja, és nagyon kérem, hogy szíveskedjék ezeket a közjogi disztinkcziókat élesebben megtenni. Szerinte ez a megváltoztatás is csak akkor eszközölhető, ha ahhoz Ausztria hozzájárul. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim, a tényeket nem helyes, nem okos, nem czélszerü tagadni. A miniszterelnök ur mondja, hogy igy történt a mai jogállapot felállításakor és ugyanez áll annak megváltoztatására nézve, tehát szerinte a mai jogállapotnak megváltoztatására nézve szükséges, hogy ehhez az uj rendhez, a melyet esetleg az országgyűlés és a koronás király megállapítani akar vagy megállapítani fog, Ausztria is hozzájáruljon. Ez az, a mi innen mindenkor visszautasításban részesült, mert ha megállapítjuk ő Felségével közösen jogérvényes törvényben, hogy e közösügyek, a melyek, tudjuk, a külügyekben, a hadügyekben nagyfontossága állami érdekeket érintenek, hogy, mondom, ezek a közösügyek máskép szabályozandók, ehhez Ausztriának semmi hozzászólása, ebben semmi kezelnivalója nincs. Ha például kimondjuk, hogy egészen a perszonál unió alapjára lépünk, ez 34