Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

266 343. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. életbelép, hatályba lép és nemcsak formai erejii törvény, mint a miniszterelnök ur mondta, hanem élő érvényű törvény lesz, a melyhez Ausztriának semmi hozzászólása nincs. Az a kifejezés, a melyet a miniszterelnök ur használ, hogy ez a törvény formai erejű lenne, és hogy a jogállapot megváltoztatásához Ausztria hozzájárulása szükséges, innen mindig visszautasításra talál. Ennek következtében, a mikor mi a miniszterelnök ur szavait ismételjük, minden hozzáfűzés nélkül, a mint én tettem, a mikor felhoztam, hogy a miniszterelnök ur azt mondta, hogy a törvény formai érvényű, akkor olyan nemcsak téves, de tendencziózus visszautasítás, a minőt báró Feilitzseh t, képviselő ur mondott, hogy ugyanis ez részemről rosszakaratú ferdítés, azt hiszem, a való tényeknek teljességgel meg nem felel. Nem az a hiba ezekben, hogy rosszakaratú magyarázatban részesül a miniszterelnök szava; az a hiba, hogy túlságos jóakaratú magyarázatban részesül arról az oldalról, a mikor, minden komoly megfontolása nélkül a tényeknek és a helyzetnek, egyszerűen, ha a miniszterelnök valamit mond, akár egyik, akár másik, az már mind helyes, jó, elfogadott. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Közjogi tényeket, közjogi szabályokat, a melyek az alkotmányosság alapját képezik, kritikával kell fogadni, azoknak az igazság és a logika erejével kell mérlegeltetniök. Nem lehet egyszerűen eldobni teljes jóakarattal, hogy: ferdítve van elmondva és nem ugy áll a dolog, a a mint az illető képviselő mondja. Az ily jóakaratú megbirálás, a minőben, sajnos, kritika és meggondoltság nélkül részesitik a mindenkori miniszterelnökök tényeit és nyilatkozatait, nagyobb ártalmára van a mi közjogi helyzetünk tisztaságának, mint azok a megjegyzések, a melyek csak tényeken alapulnak. Hogy pedig roszakaratból tettem volna ily megjegyzést, ez, gondolom, a premisszákból teljesen kitűnik, hogy nem igaz, és bátor vagyok a t. képviselő urnak ezen kifejezését egyszer, s mindenkorra visszautasítani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt a nyilatkozatot, a melyet annak idején a szabadelvű párt értekezletén felolvastam, igen alaposan megfontoltam volt, az precziz kifejezése közjogi meggyőződésemnek ezen a téren; ahhoz sem hozzátenni, sem abból valamit elvenni nem akarok, és csak két dolgot jegyzek meg. Először azon passzushoz, a melyet t. képviselőtársam felolvasni szives volt, felolvasom még az annak befejező részét képező következő mondatot (olvassa): »A magyar törvényhozás egyoldalú. eljárása tehát jogilag ily ügyekben is lehetséges, a kiegyezés álláspontjáról azonban politikai képtelenség volna, mely a kiegyezést alapjaiban ingatná meg és a nemzet összes idevágó viszonyait kaotikus zavarba döntené.* Én azt hiszem, ebben teljesen kifejezést talál az, hogy igenis a törvény érvényes volna... B. Kaas Ivor: Formailag! Gr. Tisza István miniszterelnök:... igenis, annak hatálya is volna . . . Ugron Gábor: De nem hajtanák végre! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, itt benne volt a forma. Azt mondtam, hogy jogir lag lehetséges . . . B. Kaas Ivor: De gyakorlatilag! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hatálya is volna, olyan hatálya, a melyet mi, kik a kiegyezést fenn akarjuk tartani, politikailag abszurdumnak tartanánk. Ez, azt hiszem, teljesen világos álláspont. A mi azt a »formai« szót illeti, én nem azt mondtam, hogy »csak formai jogérvénynyel*, hanem azt mondtam, hogy »teljes formai jogérvénynyel.* Én azt hiszem, minden jogász tudni fogja, hogy ilyen összefüggésben a »formai« szónak teljesen más értelme van, mint a mit annak a képviselő ur tulajdonított. Végezetül csak annyit jegyzek meg, hogy higyjék meg nekem a t. képviselő urak, nem teszünk szolgálatot a nemzet érdekének, ha mesterségesen akarunk ezen pont körül ellentéteket keresni ott is, a hol azok nincsenek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mielőtt a napirendre áttérnénk, a ház tudomására kell hoznom, hogy napirend előtti felszólalásra még Kubik Béla és Bedőházy János képviselő urak kértek engedélyt. Kubik Béla: T. képviselőház ! A mi törvényeink világosan és tisztán meghatározzák azt, hogy mikor lehet adót szedni és mikor lehet ujonczozni. Azt hiszem, ezzel teljesen tisztában vágyunk, legalább itt ebben a házban mindnyájan. Tegnap megérkezvén vidékről, egy levelet kaptam kerületemből, a melyhez egy sorozási idézvény van mellékelve. Az is köztudomású, legalább az újságokból olvastuk, hogy egyes ezredek talán hamis, vagy hamisított aláírásokkal behívásokat eszközöltek már. Nem tudom, vájjon a honvédelmi miniszter ur, a kit ez alkalommal kénytelen vagyok aposztrofálni, mit fog válaszolni erre a sorozási idézvényre. Ugyanis 88. szám alatt egy sorozási idézvény adatott ki Bodolay Gyula jegyző által. A sorozási idézvény következőleg szól: (FélMáltásolc balfelöl: Hol adatott ki ?) Fel fogom olvasni az egészet, annál is inkább, mivel a mai napra van kitűzve a sorozás. Az idézvény igy szól: »Fekete József, Szakáld községben, 1882. évben született, s most Ernőd (adoma-tanyai) lakos, első korosztálybeli hadköteles ezennel felhivatik, miszerint 1903. évi november 23-dik napján Mezőcsáthon tartandó sorozáson a sorozó-bizottság hivatalos he-