Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

334. országos ülés 1903 m és minden hatalmunk kiszolgáltatásáig? (Igaz! TJgy van! balfelöl.) A katonai kérdésről, a mely minden esetre döntő és lényeges, áttérek a miniszterelnök ur programmjában foglalt többi fontos kijelentésekre. Itt elsősorban a gazdasági kiegyezés áll előttem. (Halljuk ! Halljuk!) Nem bocsátkozom annak birálatába, mert ez messze vezetne. Az előbb már jeleztem azt, hogy ezen gazdasági kiegyezés, ugy, a mint most előttünk fekszik, Magyarország bekebelezését jelenti tarifa-rendszerrel az egyetemes, vagy együttes, vagy közös, vagy nem tudom micsoda monarchiába. (Derültség balfelöl.) De mégis feltűnik előttem, hogy a gazdasági kiegyezéssel hát mi lesz ? Mert az, hogy a miniszterelnök ur egyszerűen elfogadja a Széll Kálmán és társai által kötött gazdasági kiegyezést, az még a gazdasági politika sikerének legkevesebb biztositékét sem birja, nem birja részint azért, mert hiszen nekünk is meg kell azt rostálnunk, nekünk is megvan ahhoz a hozzájárulási, vagy visszavetési jogunk, de még inkább talán azért, mert hiszen tudjuk, hogy Ausztriában a Beichsrathnak hozzájárulása kivántatik ehhez, nem ugyan azon értelemben, a mint Körber azt vallja, hanem azon értelemben, mert közös vámterületen közös vámtarifát megállapítani csakugyan nem lehet az egyik, vagy a másik törvényhozás hozzájárulása nélkül, Az osztrák törvényhozásnak eljárásába beleavatkozni nem fogok, hanem azt mégis kérdezem, vájjon mi leköthetjük-e a magunk kezét előre? Nem szükségszerü-e azon tapasztalások után, a melyeket Ausztriával szemben ezen kérdésekben eddig szereztünk, hogy lássuk, vájjon Ausztria ezeket a kiegyezési törvényjavaslatokat elfogadja-e vagy sem, nehogy mi törvényeket alkossunk, a melyek bennünket kötnek, amott pedig azokat a törvényeket évekig ne valósítsák meg, vagy csak a 14. §. alapján valósítsák meg, a mely szakasz pedig ezekre a törvényekre egyáltalán nem alkalmazható ? Szatmári Mór: A bizottságban már módosították ! B. Kaas Ivor: A bizottság már visszautasította, de a bizottság csak bizottság. Azután jön a másik fontos kérdés: a kereskedelmi szerződések kérdése. Németország meghozta a maga tarifáját. Hogy milyen visszahatása lesz az autonóm tarifa behozatalának Németországban a mi forgalmunkra, azt most nem tudom kifejteni. De hogy nagyon nagy visszahatása lesz, az reánk, kivitellel dolgozó államra ép olyan fontos, mint a milyen fontos az, ha megszakad a behozatal Németországból a gyári czikkekben, mert akkor mi Ausztriának még inkább tributáriusai leszünk az ipari czikkek terén. Kérdezem, vájjon Németország, a mely szívességből immár majdnem két esztendeje lesz, hogy az ő autonóm vámtarifáját nem lépteti életbe és nem mondja fel a szerződést, nem fog-e deczember vember 12-én, csütörtökön. 21 I végén mégis a felmondás jogával élni, mert egy esztendőt kell okvetlenül a felmondástól számítani, tehát, hogy ő a maga vámpolitikáját ne effektuálja csak azért, mert vagy itt, vagy Bécsben a törvényhozás nem fogadja el a vele kötendő szerződést, hát ezt Németországról feltenni annál kevésbbé vagyok jogosítva, mert látom, hogy folyton alkudoznak, folyton járnakkelnek a diplomaták, tehát ez a kérdés ott csakugyan nagyon élénk viták tárgyát képezi. A másik dolog az olasz vámszerződés; ez még akuttabb, ez már fel van mondva, deczember végén lejár és itt olvassák a bécsi lapokbaD, hogy 7-dikétől tizedikóig Bécsben a külügyminisztériumban tárgyalások folytak az iránt, hogy mit csináljanak deczember végével Olaszországgal, hogyan fog fentartatni a forgalom, mi lesz a borvámmal és borvám-klauzulaval, megujitható-e vagy nem? Es ezzel szemben áll az 1899 : XXX. törvényczikk, a mely azt mondja, hogy a míg nincsen autonóm vámtarifa, addig tárgyalni sem szabad a külfölddel; szóval: a kormánynak a keze a törvényben meg van kötve. Egy törvényt nem tisztelő kormány lehet csak az, a mely kiszolgáltatja Magyarország érdekeit a közös külügyminiszternek, annak, a kinek jóakaratát Magyarország ezekben a súlyos napokban bizony nem érezte. (Zaj. Elnök csenget.) Egy • olyan kormány iránt vannak önök bizalommal, a mely hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák kormány és a közös külügyminiszter ezeket a kérdéseket a törvényen kivül és a törvény ellenére intézze el ? Hát ha önök, t. szabadelvű párt, ezt olyan könnyen veszik, de az országban, nem is mondom, hogy minden ember, de az ország bortermelői ezt nem vehetik olyan könnyen. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt is a kérdéseknek végtelen bonyodalma van meg, a mely bonyodalmakból kivezetni az országot gróf Tisza István vállalkozott, a nélkül, hogy annak útját-módját és eszközeit helyesen megfontolta volna. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Erős önbizalommal nyúlt bele ennek a gordiusi csomónak a megoldására, a kardot kirántotta, hogy keresztülvágja azt, de a megoldást nem fogja megtalálni azon a módon, a mint ő azt gondolja. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, kérem, mi fog történni, hogyha törvényesen nem szolgáltatja be az ujonczokat, ha törvényesen nem köthet szerződéseket, ha törvényesen nem állapithatja meg a budgetet, és a delegáczióban sem a közös budgetet? Ha ő mindezeket a komplikácziókat és a parlamenti helyzetet komolyan méltányolja és az országnak állapotát is figyelmébe veszi, vájjon nem támad- e lelkében kétely az iránt, hogy a bölcseség az erőnél többet ér ? (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a bölcseség, a mely nemcsak a hatalmat keresi és annak forrásait, hanem a parlamenti pártoknak a megnyugvását is, a.