Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

3í2. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. 257 ramlik, hogy azt a helyet, a hova a nemzet bizalma állított, itt ne hagyjuk, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) azt a politikát, a melyet helyesnek tartunk és a melynek érvényesítésére a nemzet adott megbízást nekünk, azt a politikát cserbe no hagyjuk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A váltógazdaság behozatalának egyetlen módja az: (Halljuk! Halljuk!) nyerjék meg a nemzet többségének bizalmát és bizonyára senki sem fog akadályul szolgálni érvényesülésüknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És engedjen meg nekem a t. képviselő ur, de beszédében egy nagyon súlyos önbeismerés is rejlik. (Halljuk!) Kit mondta a t. képviselő ur, hogy ime, a szabadelvű párt állandóan uralmon van, az ellenzék nem érvényesülhet; hát természetes, hogy beáll a kétségbeesés és beáll az, hogy az ellenzék a végső eszközhöz nyúl azért, hogy a hatalmat az ^uralmon lévő párt kezéből kiragadja. Ez az »Ote toi, que je m'y mette« elvének a nyilt beismerése és nyilt beismerése annak, hogy mindez a borzasztó megrázkódtatás, mindez az óriási csapás, a mivel a mai állapot fentartása a nemzetre jár, ezen anarchisztikus helyzet összes hátrányainak és veszélyeinek felidézése azért történt, mert kétségbe vannak esve a miatt, hogy ezekre a padokra nem juthatnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! . . . Elnök: Mi czimen kivan szólani a t. képviselő ur? Rakovszky István: Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim értelmének helyreägazitása czimón kérek szót. Azzal az önbeismeréssel kezdem, a melynek vádjával a t. miniszterelnök ur engem az imént illetett. Azt mondotta, hogy mi nagyon sajnáljuk, hogy azokon a padokon ott nem ülünk, hogy eljárásunk nem egyéb, mint a kétségbeesés tette és nem egyéb, mint az »Ote toi, ,qne je m'y mette« elvének a megvalósítása. Én azt mondom, t, miniszterelnök úr, egész tisztelettel, hogy a t. miniszterelnök ur pedig ott ül azon székben, azon elvnek megvalósítása érdekében »J'y suis, j'y resté.« (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Hogy megfér-e ez a politikai ildomossággal, ezt én már nem merném állítani. (Halljuk! Halljuk! Mozgás jnbbfelől) Igenis, nem merném ezt igy állítani. Épen a t. miniszterelnök ur szavaival fogom ezt igazolni. A t. miniszterelnök ur nagyon megdicsérte a függetlenségi pártot, hogy, a midőn az egyházpolitikai kérdéseknél az ő elveiket megvalósították, a függetlenségi párt ebben közreműködött. Ugy adta elő a dolgot a t. miniszterelnök ur, mint hogyha én beszédemben a függetlenségi pártot hibáztattam volna, holott én a liberális pártot hibáztattam. Kérdem tehát a t. miniszterelnök urat, hogyha olyan magasztos dolog az, politikai elveket, a melyek egy más pártban fogamzottak, egy más KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. párt által propagáltattak évek hosszú során, a kormánypárt a t. miniszterelnök ur igen hathatós közbenjárása folytán megvalósít, miért nem fizet a t. miniszterelnök ur hasonló pénznemben ? A politikai ildomosságnak és az igazságnak felel-e meg az, hogy mikor az ugyanazon padokon ülő gróf Apponyi Albert politikáját a t. szabadelvű párt magáévá tette, kisajátította, nem gróf Apponyi Albert ül abban a székben, hanem a t. miniszterelnök ur? (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj jobbról) Ha a t. miniszterelnök ur példáz, legyen igazságos jobbra, legyen igazságos balra, legyen szigorú jobbra, legyen szigorú balra, de legyen legszigorúbb önmaga ellen, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) A t. miniszterelnök ur teóriájával, a mely az elnapolást illeti, nem akarok foglalkozni. Visszautasítom és nem ismerem el azt. Az a magyar alkotmánynak egyenes megtámadását képezi. (Igaz ! Ugy van! bal- és a szélsöbaloldalon.) Egyben köszönettel veszem a t. miniszterelnök úrtól, hogy alkalmat adott nekem egy hibámnak, a melyet beszédem folyamán szándékosan követtem el, kijavítására. Én t. i. beszédemben az udvart neveztem meg. Azon tiszteletből, a melylyel Magyarország koronázott királya iránt viseltetem, használtam ezt a szót, a mely nem volt megfelelő, mert nem akartam a koronát a vitába belevonni. Ebben az egyben igaza volt a t, miniszterelnök urnak, a többit illetőleg szavaiban nemcsak hogy nem osztozom, hanem különösen, a mennyiben az országgyűlés feloszlatására vonatkoznak, a legnagyobb megütközéssel visszautasítom. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Egyetlenegy rövid megjegyzésre szorítkozom. A t. képviselő ur bevonta nyilatkozatának keretébe azon körülményt is, hogy a szabadelvű párt politikáját ezeken a padokon nem gróf Apponyi Albert, hanem az én csekély személyem képviseli. Arra kérem a t. képviselő urat, hogy bizza ennek a kérdésnek elintézését gróf Apponyi Albertre és én reám. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Rakovszky István: Az országos ügy! Gr. Tisza István miniszterelnök: Biztosithatom a t. képviselő urat, hogy a mint én gróf Apponyi Albertet ismerem, Ő is, de én is bizonyosan nem azt nézzük, hogy melyikünk csinálja meg, hanem azt, hogy mit csinálunk és hogy az ország érdekében van-e ez. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem hogy sem hozzám, sem gróf Apponyi Alberthez nem volna méltó bármily ilyen kicsinyes politikai szempontot vegyíteni bele ebbe az ország érdekei szempontjából komoly és veszélyes szituáczióba. (Helyeslés jobbról.) Elnök : Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Xálosy József! 33