Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

256 342. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. den konfliktus esetében mint ultiraa ratio a nemzetre való hivatkozás meglegyen. (Helyeslés jobbfelöl,) Á képviselő urak, ha állást foglalnak az ex-laxben való feloszlatás ellen, nemcsak a törvény betűjével, de az alkotmányosság szellemével jutnak ellentétbe. (Ugyvan! XJgyvan! a jobboldalon.) A t, képviselő ur azután vállalkozott megfejtésére annak, hogy tulajdonképen a mai szituáczió forrása, oka miben rejlik és ennek magyarázataként szemrehányást tett a szabadelvű pártnak azért, hogy számos esetben magáévá tesz és megvalósít olyan elveket, olyan reformokat, a melyeket hosszú időn át egy-egy ellenzéki párt hangoztatott. Engedjen meg a t. képviselő ur, ez sok tekintetben a dolog természetében rejlik. Egy ellenzéknek, kivált a mely a szabadelvüségnek, mondjuk, némileg radikálisabb irányzatát is kívánja képviselni, rendeltetése, hivatása az, hogy hirdessen, jelezzen, a mérlegelés felé előbbre vigyen bizonyos eszméket. Az a párt. a mely az ország ügyeit felelőség mellett intézi, csak a megérett kérdések megoldásával foglalkozik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Az ellenzék érleli és ők leszakítják ! Gr. Tisza István minisztereinek: Ez, kérem, minden radikális pártnak mindenütt a világon szerintem nagyon szép és nagyon nemes — hivatása. És ha a t. képviselő ur itt bizonyos hangulatkeltés czéljából visszaemlékezik az egyházpolitikai viták alkalmából történtekre, azokra visszaemlékszem én is nagyon szívesen, de, azt hiszem, visszaemlékeznek nagyon szívesen azon t. képviselőtársaim is, a kik ezen nagy reformnak megvalósítását ellenzéki padokról segítették elő. Szerintem ez egy felemelő, egy szép példája volt a magyar parlamentáris élet magas szinvonalának. Thaly Kálmán: Tizenháromszor leszavazták önök Irányit, tizennegyedszer elfogadták az elveit! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt magyarázom épen meg, hogy miért történt. Kijelentem ismét, hogy örömmel gondolok vissza arra, mert igenis a függetlenségi párt akkor, midőn — mondjuk tizennegyedszer — megvalósíthatta ezen eszméit, ugy járt el, a hogy becsületes politikusnak eljárnia kell, t. i. nem azt nézte, hogy ki az, a ki megvalósítja az ideát, de teljes lélekből támogatta az ideát, a melyet helyeselt. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: A inagj-ar nyelvet mi támogatjuk : hozzák be a hadseregbe ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne tessék a tanácskozást zavarni. (Zaj és felkiáltásai- a szélsobalóldalon : Ki zavarja?) A folytonos közbeszólások zavarják. Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt tartom, hogy a politikai becsületességnek, a politikai önzetlenségnek kardinális követelménye az, hogy az eszméket nézzük, a melyeket hirdettünk és szolgáljuk azokat, tekintet nélkül a személyre, a kire a körülmények a keresztülvitelt bizzák. (Zaj a szélsobalóldalon.) Azután előadja a t. képviselőtársam, hogy hiszen az a nagy baj, hogy a szabadelvű párt van állandóan az uralmon és más pártoknak érvényesülését megakadályozza, Tudom, hogy hosszú időn át hozzáfűzték ehhez az ellenzéki padokon ülő t. képviselők azt a nyilatkozatot is, hogy ez a választások meghamisítása utján válik lehetővé. Én most nem akarom vizsgálni, hogy mennyi joggal, és hogy mennyi túlzás van ebben az állításban, csak azt az egyet konstatálom, hogy az utolsó választások után nem is próbálták, nem is próbálhatták a t. képviselő urak ezt állítani. Holló Lajos: De a rendszert mindig hibáztattuk ! (Az elnöki széket Jakabff'y Imre foglalja el.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Már most, ha az utolsó választásoknál a nemzet akarata szabadon nyilvánult meg és a nemzet akarata megnyilvánult akként, hogy egy óriási többséget küldött vissza a szabadelvüpárti padokra, hát ne a szabadelvű pártnak tegyenek szemrehányást . . . (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Holló Lajos : Hanem a rendszernek! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . de panaszkodjanak azért, hogy a nemzetnek nem tudják megnyerni a bizalmát és akadályozzák meg, hogy a nemzet a szabadelvű pártot ajándékozza meg bizalmával. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: A nemzet bizalmát a miniszterelnök ur sem birja! Szavaztassuk meg a választókat községenként! Nem is kell titkos választás! (Igazi Ugy van! a szélsöbololdalon. Mozgéis jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A nemzet nevében nekem sincsen jogom nyilatkozni, a képviselő urnak sincs. Én most nem erről beszélek . . . Ivánka Oszkár : Jóhiszemüleg, a mit tudunk, megmondhatjuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt tudni sem lehet, ezt legfeljebb sejteni lehet. (Derültség a jobboldalon.) Tehát én nem is erről beszélek, hogy én birom-e ma a nemzet többségének bizalmát, de konstatálom azt a tényt, hogy 1901-ben a szabadelvű párt a nemzet nagy többségének bizalmával megajándékozva tért ide vissza és ebből vonom le azt a következtetést, hogy a t. képviselő ur ne nekünk tegyen szemrehányást, hanem sajnálkozzék azon, hogy nem képes a nemzet többségét a saját politikája helyes volláról meggyőzni. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Tessék az általános választási jogot behozni!) Mireánk, t. képviselőház, a kik a többséghez tartozunk, egyenesen az a kötelesség há-