Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

20 33í. országos ülés 1903 november 12-én, csütörtökön. mányokat hoz és pálmaágat nyújt a függetlenségi pártnak. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Nem fogom ezeket az ő javaslatait apróra bírálni, de azt tudjuk, mindnyájan tapasztalták önök, szabadelvűek, hogy azokon eligazodni ugyan nem lehet. Ott van a jelvények kérdése. Hiszen Polónyi képviselő ur tegnap megemlítette, hogy a közös vagy együttes, — a formulával nem törődöm, — hiszen hogy közösül hozzák-e be vagy együttesen, az a papiroson, a logikában nagy különbség, de ha a zászló ugy fog kinézni, a hogy ki fog nézni, az nem különbség. (Helyeslés balfelől.) Megemlítette Polónyi képviselő ur, hogy hogyan képzelik Bécsben azt az együttes jelvényt. Ugy képzelik, hogy a régi fekete-sárga zászló megmarad, megmarad a kétfejű sas mint czimertartó, csak a czimerek nem egyesittetnek, hanem mindkét czimer együtt a kétfejű sas szárnyai alá helyeztetik. (Zaj és felkiáltások balfelől: Nem kérünk belőle!) Én a jelvények kérdésén, a melynek nagy közjogi fontossága van, nem akarok itt lovagolni, mert hiszen a miniszterelnök ur maga mondta, hogy ez még nincs megállapítva, s igy a mi beszélgetésünk is csak problematikus. De annyi aztán mégis csak áll, hogy bizalommal nem viseltethetünk mi a történtek után egy ilyen formula után azokkal a nézetekkel szemben, a melyeket az osztrák katonai körökben minduntalan tapasztalunk. Ilyen bizalommal megajándékozhatják önök báró Beck miniszterelnökét, de nekünk hasonló bizalomra okunk nemcsak ellenzéki álláspontunknál fogva, de meggyőződésünknél fogva úncs./Helyeslés a baloldalon.) Épen ugy vagyunk a katonai nevelés ügyével. A míg azt halljuk, hogy annak a programmja részletesen nincs megállapítva, a mig a miniszterelnök ur nem mondja meg, mely tantárgyakat tanítanak magyarul, a mig meg nem mondja, hogy az alapítványi helyeket ki fogja adományozni, holott mi tudjuk, hogy a vármegyei alapítványoknál most is a vármegyék hozzák javaslatba a magyar tiszti növendékeket, addig mi bizalommal nem lehetünk. Ha a vármegyéknek megvan az a joguk, hogy katonatiszti növendékhelyeket adományozhatnak, akkor, ha a magyar országgyűlés adja ehhez a pénzt, annak az adományozása ne legyen a magyar országgyűlésnek vagy a magyar kormánynak fentartva, hanem kiszolgáltassuk azt egy olyan közös kormápynak, a melynek felelősége csak a delegáczióban van, azaz ott sincs meg, mert ottan hozzá van kötve a másik delegáczió hozzájárulásához ? Szóljak-e a magyar nyelvről? Szivemet kellene kitépnem, ha arról beszélnék, (Éljenzés balfelől.) hogy magyar országgyűlésen, magyar törvényhozásban kérdés lehet a magyar nyelvnek joga. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Meg kellett vénülnöm, hogy ezt megérjem. (Igaz! Ugy van! balfelől. Derültség a jobboldalon.) Förster Ottó: Ez ugy van! Ez a közvélemény ! (Zaj balfelől.) B. Kaas Ivor: A t. miniszterelnök ur az ő vívmányai részére micsoda^arancziákat nyújt ? Ajánlott fel garancziát? Én tudom azt, hogy az osztrák Beichsrathban Körber és Welsersheimb hivatkoztak a koronára, hogy a korona nevében teszik ezeket a kijelentéseket. Ez nem épen garanczia, mert a kormányok változnak és a viszonyok is változhatnak, de mégis egy nagyon tekintélyes, súlyos beszéd, a melynek feltétlenül hitelt adni kell. A t. miniszterelnök ur — helyesen — ezt nem tette, hanem azt mondotta, hogy ezt a maga felelőségére teszi, mert hiszen ő felelős miniszterelnök. A beszéde elején a koronát állította előtérbe, a korona fedezete alatt vonult ide be és támadta meg az ellenzéket és követelte az ellenzéktől a leszerelést, de mikor arról volt szó, hogy a leszerelésnek árát, a melyet vívmányokban vél hozni, micsoda garanczia alá helyezi, akkor azt nem helyezte a korona garancziája alá, hanem azt csak a maga felelőségére ígérte nekünk. És ha azt kérdezzük: Hát hogyan? Hát mikor?—erre azt a feleletet kapjuk, hogy most nem. Most nem erről van szó, most csak katona kell, ujoncz kell, kell a régi létszámban, most csak pénz kell, indemnitás kell, rend kell. A többit bízzuk akkorra, mikor a dolog megérett a törvényes tárgyalásra, bízzuk a véderőtörvény tárgyalására. Előbb nem. A katonai nevelési ügyek, ezek á szervezeti dolgok csakugyan a véderőtörvénybe valók. Gr. Tisza István miniszterelnök : Dehogy valók! ^_ B. Kaas Ivor: Még oda sem valók? Hát hová valók? Akkor még annyi garanczia sem lesz. Polónyi Géza: Talán ő Eelsége korlátlan felségjoga alapján manifesztummal fogja ezt elintézni? Erről tárgyalunk még! B. Kaas Ivor: Ha ő Felsége felségjogának olyatén magyarázatával, a mint azt ő Eelsége érti, a magyar tisztek áthelyezését már megtette volna, ha például a magyar vezényszót elrendelte volna az ő felségjogánál fogva — ez nem az én alkotmányos felfogásom, de a miniszterelnök uré — abban volna bizonyos garanczia a jövőre is, de hiszen mindez nem történt. Hol vannak a garancziák? Nincsenek egyebütt, mint abban a bizalomban, a melylyel vagy viseltetünk a miniszterelnök ur személye iránt, vagy nem viseltetünk. Azok után, melyek a kilenczes bizottság programmjának 8. pontjával történtek Bécsben, viseltethetünk-e a miniszterelnök ur személye iránt akkora bizalommal, hogy a mihez ő hozzájárul, a mit ő kijelent, hogy a mellett meg is áll, hogy azt ő változatlanul magyar nemzeti és alkotmányos értelemben fogja keresztülvinni, avagy b. Beck és a többiek befolyásának engedni fog újra és azon a lejtőn, melyen lefelé haladunk évek óta, lecsúszunk minden jogunk