Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

3í?. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. 237 emelem ki, hogy a mi álláspontunk szerint ebben a felségjogban sohasem foglaltatott és nem is foglaltathatott az, hogy ő Felségének ezen joga a nyelv felett való rendelkezést is tartalmazhassa. T. képviselőház! Az azután kétségtelen dolog, hogy épen azért, mert felségjogról van szó, — akár bele akarja magyarázni valaki ezt a dolgot, akár ki akarja belőle magyarázni, vagy ki akarjfi belőle zárni, — sem az 1867: XII. törvényczikk szerint, sem semmiféle törvény szerint a világon a felségjog nem közös ügy, mert a királynak a felségjogai soha semmiféle törvényben közösekké nem tétettek és nem is tétethettek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ha tehát, t. képviselőház, akadnak államférfiak, a kik azért, mert egységes vezérlet, vezénylet és belszervezetről van szó, ezen technikus terminusokba magyarázzák bele az egységes hadsereget, ez megint közjogi hamisítás, mert törvényben soha sehol egységes hadsereg irva nem volt és nincsen, Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon) hanem az összes hadseregnek kiegészítő részét képező magyar hadseregben van egységes vezénylet- és belszervezetről szó, de nincsen egységes hadsereg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Akár az egyik, akár a másik modalitást méltóztatnak választani, itt van a félreértés, itt van a tévedés leglényegesebb magva. Mert ha igaz volna az, a mi nem igaz, hogy a magyar törvényhozás valaha a nyelvhez való jogát a felségre átruházta volna, ugy ezen felségjog tekintetében tisztán és világosan áll a dolog, hogy ehhez a kérdéshez soha semmiféle osztrák kormánynak hozzászólása nem lehetne, mert az sem nem közösügy, sem nem közös egyetértéssel elintézendő ügy. (Helyeslés.) Itt van a kérdés lényege. Mert Körber ur itt hamisítja meg a történelmet, a közjogot, midőn ebben a kardinális kérdésben azt vitatja, hogy a hadsereg nyelvének kérdése tekintetében semmi változás nem történhetik Ausztria kormányának hozzájárulása nélkül. Az első álláspontjuk az volt, hogy ez abszolút fejedelmi jog. Már most lá't. juk, hogy a t. miniszterelnök ur a parlament szuverenitása elé folyamodik. De hiszen, ha Ausztriában abszolút jog volna, akkor mi köze ahhoz az osztrák parlamentnek ? De az az elmélet, a melyet ők odaát felállítottak, t. i. mikor azt mondták, hogy 1867-ben ezek a dolgok, úgymint: a vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdése közöseknek voltak tervezve, ez meg is felel a tényeknek. Az osztrák közvélemény ettől most elállt, mert az következett volna be, hogy az egyik törvényhozás feketét, a másik fehéret mondott volna, Ennek következtében mindkét törvényhozás lemondott ezen jogáról és abszolút hatalommal a Felségre ruházta azt át. A hány szó, annyi valótlanság. Eltekintve attól, hogy ez soha meg nem történt, meg sem történhetett volna, mert Ausztriának nem volt miről lemondania, mert nem is volt meg a joga. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Oktrojált, ajándékozott alkotmányt adott neki a császár a mi kívánságunk és óhajaink folytán, tehát annyit adott neki, a menynyit akart. Mert nem arról van szó, hogy ők lemondjanak, mivel lemondani csak arról lehet, a mivel valaki bir. Már pedig olyan kokinkhinai szerződést nem csinál senki, hogy csak az egyik fél mondjon le, a másik meg kapjon. (Igaz! Ugy van! a szélsiíbaloldcdon.) Itt volna már az ideje, t. képviselőház, hogy ebbe a kérdésbe világosság derittessék és kizártnak tekintessék olyan elmélet, a mely szerint a magyar király és a nemzet közt létrejött megállapodás tekintetében — bármit tartalmazzon is a felségjog, ha felségjog volna is a nyelv feletti rendelkezés kérdése, — más állam kormányelnöke, vagy államférfia betolakodjék a nemzet és a király közé. Mert erről van itt szó. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Nem azt tartom én itt lényegesnek, hogy odaát a Reichsrathban mit beszél Körber, hanem azt, hogy ezeknek a beszédeknek révén idegen állam kormányféríia betolakodik a nemzet és király közé és lehetetlenné teszi a nemzet számára a boldogulást, a fejedelem és a nép között a békés egyetértést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Én tehát azért áltam fel, hogy ezt megmondjam, hogy a mikor a beszéd első részében szivemből hozzájárulok, egyúttal e helyen tiltakozásomat fejezem ki az ellen, hogy valaha osztrák államférfiú a magyar közjog meghamisítására vállalkozzék. Ezt tartottam kötelességemnek elmondani. (Általános helyeslés.) Elnök: Áttérünk most már napirend szerint az 1889: VI. törvényczikk, valamint az 1890 :V. törvényczikk 3. § a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének 1903. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatására. Szólásra következik ?. Endrey Gyula jegyző: Vertán Endre! Vertäfí Endre: T. képviselőház! Midőn egy előkelő dilettáns, a ki, sajnos, a fejedelem közösségénél fogva velünk szoros kapcsolatban álló országnak a miniszterelnöke, arról beszél, hogy az uralkodót minő felségjogok illetik meg a hadseregre vonatkozólag és hogy a felségjogok gyakorlatában, egyáltalában a hadseregre vonatkozó intézkedésekben minő kölcsönös befolyása | van a magyar és az osztrák törvényhozásnak, | akkor véleményem szerint két igen lényeges ! momentumot feledett el. Az egyik az, hogy a magyar király a magyar nemzet által reáruházott felségjogokat csak alkotmányosan gyakorolhatja, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a másik pedig az, hogy a magyar nemzet teljesen függetlenül attól, hogy Ausztria e kérdés' ben miként határoz, az ujonczmegajánlás módját