Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

236 3b2. országos ülés 1903 november 2í-én, szombaton. alkotmánj pedig 1867 deczember 21-iki keletű. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez tehát egy históriai falsum. De a miniszterelnök ur beszédére vonatkozólag is méltóztassék megengedni, hogy a tényállásnak két szempontból helyreállításával hangosan tiltakozzam. Az egyik az, hogy formai érvényű törvényeket Magyarország nem ismer, a másik, hogy törvényhozási, vagy törvényalkotási paritás egyáltalában nem létezik. Ez a szó » paritás« sohasem vonatkozhatik törvényalkotásra, csakis a törvény végrehajtásának módjaira, (Helyeslés.) és mindenekfelett a közös ügyek kezelésének módjaira. Rátérek magára a konkrét kérdésre is, mert ez a lényeges, és azért szólaltam fel, hogy a felségjog kérdését tisztába hozzuk. Arra, hogy az a törvény, a mely mindkét állam területén egyformán rendelkezéseket kellett volna, hogy tartalmazzon, mikép keletkezett, milyen annak a hatálya, milyenek annak rendelkezései, arra nézve Körber urnak és mindenkinek, a ki jogász, nem szükséges mást olvasnia, mint az 1867: XII. t.-czikk 69. §-át, a zárszakaszt, a mely a következőt mondja: »E törvényczikknek azon rendeletei azonban, melyek a közösügyek kezelésének módjára vonatkoznak, tettleg csak akkor fognak hatályba lépni, midó'n azok tartalmához ő Felségének a magyar koronához nem tartozó országai részükről is alkotmányos utón hozzájárultak.* (Igaz! Ugy van!) Ez világosan megállapítja ezen törvénynek keletkezését, érvényének, hatályának minden jelentékeny alkatelemét. Ebből nyilvánvaló, hogy az 1867 : XII. t.-czikk, a mint az ma nem is vita tárgya, nem szerződés Ausztria és Magyarország közt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hanem egy megegyezés a nemzet és fejedelem közt, a mely nem is statuál uj közösügyeket, hanem csak deklaratív módon sorolja fel azokat a közösügyeket, melyek a pragmatika szankczió alapján állanak fönn. A mi a 1867 : XII. törvényczikkben nóvum, az a közösügyek kezelési módja (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Maga a törvény megmondja, hogy a kihirdetésre előirt határidőben érvényre lépett a közösügyekre vonatkozó részben is, akár jön létre Ausztriában törvény, akár nem, csak a kezelés módja tekintetében kellett Ausztriában konformis, hogy ne mondjam, kongruens törvényt alkotni azon czélból, hogy a törvényben megállapított kezelési módra nézve az odavaló törvényhozás hasonló határozatot hozzon. Ha ott nem keletkezett volna ilyen törvény, a kezelés módja tekintetében a status quo ante állott volna fel, vagyis nem lépett volna életbe a delegáczionális intézmény. Minden kétségen kivül helyezzük, hogy a mi törvényünk minden más állam hozzájárulása és ingerencziája nélkül lépett hatályba, ós természetes folyománya annak, hogy ha egy törvény a kezelési módozat tekintetében intézkedéseket megállapít, hogy konformis intézkedések legyenek a másik félnél is életbe léptetve, mert máskép a kezelés tekintetében végrehajtható nem volna. A vitának lényegét illetőleg néhány megjegyzést akarok tenni; azt hiszem, nem mivelek felesleges munkát. Elsősorban kapcsolatosan azokkal, a miket Kossuth Ferencz képviselőtársam és pártelnököm elmondott, csak azt akarom megjegyezni, hogy lehetetlen észre nem venni azt a czélzatosságot, a mely az Ausztriában használt kifejezések tekintetében, különösen a Reichshälfte szóban foglaltatik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztassék t. ház akár a lapokat megnézni, akár képviselői nyilatkozatokat, akár autoritativ helyről tett kormánynyilatkozatokat figyelembe venni, a Reichshälfte szó sohasem hagyatik el, és sohasem használtatik azon értelemben, mint hogyha egymással paritásban álló felekről volna szó, hanem mindig mint egy összbirodalom egyik fele értelmében ; ezzel a tendencziával használják a szót és csepegtetik bele az ellenszenvet és gyűlölködést a szivekbe, miután odaát mindig azt hiszik, hogy mi is egy összbirodalmi eszmét szolgálunk, a mely összbirodalomnak egyik fele Magyarország, a másik fele pedig Ausztria. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj bal felöl.) T. képviselőház! Hogy ez a dolog is históriai hamisítás, azt nem szükséges sem polgárembernek, sem arisztokratának magyarázni, mert a közjog polgáremberre és arisztokratára nézve egy és ugyanaz marad mindig. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) A mi azonban, t. képviselőház, a kérdésnek a hadseregre vonatkozó felségjogi részét illeti, a mely ennél a dolognál döntő, — csak nagyon röviden akarom ezt a kérdést összevonni — erre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy ha valaki az 186 7: XII. törvényczikket csak egyszer is elolvassa, az tisztában lesz azzal, hogy vannak ezen törvényben közös ügyek és vannak közös egyetértéssel elintézendő ügyek. A közös ügyek tekintetében való elintézés módját a delegácziókban állajjitotta meg ugy az egyik, mint a másik törvényhozás. A közös egyetértéssel elintézendő ügyek tekintetében vagy regnikoláris deputácziók utján, vagy a törvényhozások utján, a két állam függetlenségének és önállóságának megóvásával, intéztetnek el az ügyek. Most azután, t. kéjjviselőház, van egy furcsa institucziója ennek az 1867: XII. törvényczikknek, a mely sem nem közös ügy, sem nem közös egyetértéssel elintézendő ügy, az u. n. felségjog. Az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ában törvénybe iktatott alkotmányos fejedelmi joga ő Felségének fennáll az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezetre és semmi másra. Már most, t. ház, az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ának tartalma tekintetében köztünk vita áll fenn. Arról én most szólani bővebben nem szándékozom, csak a vitának azt a magvát