Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-342
34-2. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. 235 letekig menő harcz vívatnék e képviselőházban minden körülmények közt és az összes függetlenségi párt részéről. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobbóldalon: Most is folyik!) Gr. Zichy Jenő: Ott is, itt is! Kossuth Ferencz: Abban azonban nem érthetek egyet a miniszterelnökkel, a mit felszólalása végén mondott. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Bizony nem! Holló Lajos: Ugyanaz, mint a Körber álláspontja. (Ellenmondás a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: Ha a magyar országgyűlés a magyar királyival egyetértőleg egy törvényt alkot meg, ez a törvény Magyarországon érvényes (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és végleges.' (Általános helyeslés.) Gajáry Géza: Hogyne! Holló Lajos: Azt mondta : formai érvényű! (Zajos ellenmondás a jobboldalon?) B. Feilitzsch Arthur: Rosszakaratú ferdítés! Kossuth Ferencz. Ausztria ránk nézve idegen állam (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és természetes, hogy egy idegen államban egy magyar törvény csak ennek az államnak hozzájárulásával bírhat bármi jogi vagy tényleges következéssel ; tehát törvényváltoztatás esetén Ausztriára nézve oly helyzet állna elő, mint pl. ha vámszerződést köt egy külállammal. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De Magyarországon (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azt a tételt felállítani nem szabad, hogy a magyar törvénynek érvényessége bármely esetben formai, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mondta!) és hogy idegen állam hozzájárulásától tétetnék annak tényleges érvényessége függővé. (Altalános helyeslés.) T. ház! Ezzel én nem akarom a miniszterelnökkel ennek az ellenkezőjét mondatni, sőt világosan kiemelni akarom, hogy az ellenkezőjét nem értette. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is értette !) Ez annál is szükségesebb, mert megdöbbenve látom azt a kísérletezést, a melylyel Körber miniszterelnök felszólalásaiban a magyar államiság fogalmát folyton elkobozni igyekszik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok hosszasan szólani, s azért csak egy pár kifejezését említem meg. így pl. a magyar kormány fejéről ugy beszél: hogy egy önálló államterület miniszterelnöke. Hát mi csak egy államterület vagyunk, vagy pedig állam ? (Mozgás.) Lukáts Gyula: Ezt is tessék visszautasítani. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Rossz kifejezés !) Kossuth Ferencz : Továbbá Magyarországról nem mint magyar. államról beszél, hanem azt a kifejezést használja, hogy magyar királyság. Tudnivaló, hogy Ausztriában ez mit jelent: ott cseh királyság is van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem szokás egy önálló államról így beszélni. Sohasem említik például Olaszországot mint királyságot, mert felteszik mindenkiről azt, hogy tudja, ha Olaszországról beszél, hogy az az állam királyság és nem köztársaság ; az államról, az országról beszélnek, és mi is ország vagyunk. Ezt nem akarja elismerni az osztrák miniszterelnök, ezen elismerésnek megtagadása sugárzik ki minden felszólalásából. Hogy ezen megtagadásra őt micsoda czélzatok vezetik, azt nem tudom; talán nem fér bele az ő császári hivatalnoki fejébe a magyar közjognak az az igazsága, hogy itt Magyarországon minden jog a nemzettől ered, holott Ausztriában minden jog a császártól ered. Ismétlem, hogy talán ez az igazság a császári hivatalnok fejébe nem fér bele, de a magyar szivekből, a magyar fejekből ezt az igazságot kiirtani semmiféle Körber a világon nem fogja (Általános élénk helyeslés és éljenzés. Taps a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: T. ház ! Valóban mulatságosnak kell tartanom, hogy a közösügyesnek nevezett 1867 : XII. t.-cz. 36 esztendő óta történt életbelépte után most naponkint innen-onnan viták merülnek fel még azon egy kérdésnek a tisztábahozatala körül is, hogy tulajdonkép mi is az az 1867 : XII, t.-cz. Magyarországon és mi az Ausztriában. Ha valami valaha a függetlenségi és 48-as pártnak az 1867 : XII. törvényczikkel szemben folytatott harczait indokolhatta, ez a tény maga, hogy Európa államainak és nemzeteinek mulattatására a két miniszterelnök versenyfuttatást rendez abban a kérdésben, hogy hogyan főzhesse le egyik a másikat, (Ellenmondás jobbfelöl.) ez feltétlenül igazolja a függetlenségi és 48-as pártnak harczait és törekvéseit. (Mozgás jobbfelöl.) Most, midőn magam is szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a t. miniszterelnök ur beszédének első része teljesen korrekt nyilatkozatokat tartalmaz, a magam részéről azért szólalok fel, hogy hangosan tiltakozzam azon felfogás ellen, a mely Ausztriában nyilatkozott meg a miniszterelnök ajkáról s a mely azt a tendencziát árulja el, mintha mi Magyarországon Ausztriának, nem tudom, milyen kegyelméből birnók bármiféle alkotmányos jogainkat, midőn a t. miniszterelnök ur odaát megfeledkezve magáról, azzal fenyeget, hogy ők, nem tudom, miféle izgalmak közepett, elmentek a végső határig az engedékenység terén. Ez egyenesen törtéuelemhamisitás, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a história tanítása szerint épen megfordítva, vagyis ugy áll a dolog, hogy az a magyar nemzet, a mely ezredéves alkotmánya alapján áll fenn, a királyával való megegyezés alkalmával feltételül egyenesen azt kötötte ki, hogy odaát az osztrák császár alkotmányt adjon az ő népeinek is. Itt tehát nem lehet szó arról, hogy Körber urnak, vagy az osztrákoknak bármiféle engedékenységéből vagy grácziájából bármihez juthattunk volna, a mi azért is ki van zárva, mert a mi törvényünk, az 1867. évi XII. törvényczikk 1867 Julius havában már törvény volt, az osztrákok számára oktrojált 30*
