Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-341
216 Ml. országos ülés 1903 Anyanyelvünkön gyorsabban megy a kiképzés s elég lesz kétévi szolgálat. Ez által a tényleges szolgálatban lévők száma egy harmadrészszel kevesbedik, a nélkül, bogy a tartalékból mozgósítható haderő észrevehetően kevesbednék. A haderő fentartására fordított költség is csökken egy harmadrészszel, viszont ugyanennyivel gyarapszik a polgári munkaerő. Egyszerre két tényező: a vagyonosság, a jólét emelése. E jólét emelkedésével teljesen elenyészik a létszám fokozásának képzelt szüksége. Hiszen a létszámnak három év alatt 60.000 fővel szándékolt emelése a mostani másfél millió főhöz képest 4°/o ot tesz s kétséget nem tür, hogy ha a létszámot ennyivel emeljük: legalább ugyananynyival több fog belőle a hadi fáradalmak miatt idő előtt harczképtelenné válni, mert koldus népnek satnyák az ifjai. Nyereség tehát semmi. S a veszteség — a nemzetgazdasági veszteség óriási. Mig a hadilétszám értéktelen 4°;'o-kal szaporodnék : addig az ujonczlétszám a mostani 38.000-hez képest 16%-kal emelkednék. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy az adózó nép terhe 20°,o-kal növekednék, mert hiszen az elvonni szándékolt munkaerő adója is a többiek vállaira nehezednék. Ismerjük a szegény nép küzdelmét. Az eddigi terhet sem bírja. Keresete nincs, elvonja az osztrák ipar. Etele, itala méregdrága a szörnyű sok fogyasztási adó miatt. Százezrei roskadtak már össze, százezrei vándoroltak már ki a magyar nemzet fiainak. Ujabb megterhelés esetén ijesztően fog szaporodni a tönkrejutók s kivándorlók száma, de terhök itthon marad, hogy leverje lábukról a létért még tovább küzködő többi polgárokat. íme tehát, mostani állapotában a hadsereg nem megvédi, hanem elfogyasztja, fölemészti erőnket és vagyonunkat!« Lengyel Zoltán: Nem vagyunk negyvenen ! Gabányi Miklós: No hát én a falnak nem olvasok! (Derültség. Felkiáltások: Most már vagyunk negyvenen! Olvassa): »Mélyen fisztelt képviselőház! A trónnak csak a nemzet lehet erős támasza, de nem a koldus, — hanem az erőteljes nemzet. Méltóztassék a trónnak ezen túlterhelt oszlopát, magyar nemzetünket érdemlett gondozás alá venni, terhét könnyíteni. Uralkodónk és nemzetünk érdekével az ujonczlétszám emelését megtagadni, ellenben e helyett alkotmányunk védelmére az egyedül megnyugtató intézményes biztosítéknak a magyar nemzeti hadseregnek szervezését elhatározni. Kelt Debreczenben, az 1903. márczius 15-én tartott népgyülésből. Mély tisztelettel: Márton Imre s. k. elnök, dr. Eejér Ferencz s. k. jegyző.« En azért tartom érdekesnek ezeknek felolvasását, mert ebből levonhatják önök a tanulságot, hogy nem szabad abbahagyni az obstruknoaember 20-án, pénteken. cziót. nem szabad megszavazni az ujonczlétszámot, mig egy olyan kormány nem jön, mely az 1867 : XII. t.-cz. végrehajtását kieszközli, elI hozza a magyar vezényleti nyelvet, a nemzeti szinü zászlót, a magyar czimert, mely megígéri a magyar tisztek áthelyezését és azt, hogy a hadsereg esküt tesz az alkotmányra és a Gotterhaltét nem halija soha a magyar. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) (Olvassa.): »6.928. ikt. sz.: A turai (Pest m.) 48-as és függetlenségi kör. Tisztelt képviselőház ! A kormány által beterjesztett s a tisztelt képviselőház előtt alkotmányos tárgyalás alatt lévő ujonczlétszámfelemelési törvényjavaslat ellen, hasonlóan az ország törvényhatóságaihoz és számtalan község hasonló felirataihoz képest, mi is tiltakozó álláspontot foglalunk el: mert az ország közgazdasági helyzete, a földmivelésnek és iparnak, valamint a kereskedelemnek lenyűgözött állapota és pangó helyzete, a különben is szükségtelen ujonczlétszám sok millióra menő költségeit teljesen elviselhetetlenné teszik; mert továbbá a káros törvényjavaslatban elfoglalt álláspont az országnak 1867 óta, tehát 34 éven át követett ujonezozási politikájával is ellenkezik; mivel 1868-tól 1903-ig, tehát 34 év alatt összesen csak 6.000-rel emeltetett az ujonezok létszáma s ezen 34 év alatt 38.000-ről 44.000-re emeltetett az ujonczlétszám ; mig most egyszerre közel 13.000-rel kívánja a kormány káros törvényjavaslata az ujonezok létszámát felemelni s ezzel Magyarország polgárságának vér- és pénzadóját az elviselhetetlenségig felcsigázni ; mert végül a kormány megtagadta mindazon nemzeti követelményeket, melyek minden hadseregnek elengedhetetlen lényeges ismérveit képezik; mivel nemzeti nyelv, nemzeti lobogó és nemzeti czimer nélkül nemzeti hadsereg nem is képzelhető, csak zsoldosok puszta tömege. Mindezek alapján arra kérjük a tisztelt képviselőházat: méltóztassék az ujonczlétszámfelemelést tárgyazó törvényjavaslattól hozzájárulását megtagadni. A turai (Pest megye) 48-as és függetlenségi kör nevében és megbízásából: Révész János s. k. jegyző, Szaszkó Imre s. k. elnök és 75 társuk. 7cl6. ikt. sz.: Abara, zemplénvármegyei község polgárai. Mélyen tisztelt képviselőház! Kétségbeesett elszomorodással fogadtuk a hirt, hogy kormányunk, a helyett, hogy máris elviselhetetlen terheinken könnyítene, a képviselőház elé terjesztett katonai javaslatban a hadseregre fizetett pénz- és véradónak ujabb, óriási felemelését kívánja. Meggyőződésünk, hogy ez az adóemelés amúgy is elszegényedett népünket a végső romlásba fogja taszítani.
