Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

34l. országos ülés 1903 novemher 20-án, pénteken. 215 Lengyel Zoltán: Ugyanehhez a törvényjavaslathoz küldettek be a kérvények! Gabányi Miklós: Ezzel akarom megindokolni és bizonyítani azt, hogy az országból az a rengeteg irat azért jött fel, hogy semmit se szavazzunk meg annak a kormánynak, a mely az 1867 : XII. törvényczikket meg nem valósitja. Debreczen város népgytilése a következőket határozta el. Azért akarom ezeket felolvasni, hogy hátha belátja a szabadelvű párt és a kormány, hogy nekünk igazunk van. (Olvassa): »Debreczeni népgyűlés. Mélyen tisztelt képviselőház ! Debreczen sz. kir. városának törvényhatósági bizottsága 1902. évi. november 26-iki közgyűléséből a mélyen tisztelt képviselőházhoz feliratot intézett, tisztelettel kérvén, hogy: »tekintetbe véve hazánk társadalmi, anyagi és nemzetgazdasági viszonyait: sem a póttartalékosok behívásáról, sem az ujonczlétszám felemeléséről szóló kormányjavaslatokat, melyeket súlyosaknak s a mellett a jelen viszonyok között feleslegeseknek is tartunk, elfogadni ne méltóztassék.« Ugyané városnak polgársága pedig a mai najxm megtartott népgyűlésen párt- és osztálykülönbség nélkül egyhangúlag, elhatározta, hogy a fentebb idézett felirat támogatására, egyszersmind a magyar nemzeti hadsereg szervezéséért a mélyen tisztelt képviselőházhoz ujabb feliratot intéz s ennek benyújtására küldöttséget alakít és hatalmaz meg. Midőn e határozat alapján a közgyűlés feliratának fentebb idézett kérelmi részét a mélyen tisztelt ház nagybecsű figyelmébe ajánljuk: egyúttal a választók ezreiből alakult népgyülésünk egyhangú határozata alapján a magyar nemzeti hadsereg szervezését ezennel tisztelettel kérjük. Indokaink a következők: Magyar hazánknak független államisága, önálló nemzeti alkotmánya, nekünk polgárainak zengzetes magyar nyelvünk, szabadságunk, nem kevésbbó féltett kincsünket képezi s nem kevésbbé várja oltalmát a hadseregtől, mint országunk határainak, területének épsége, köz- és magánvagyonunk. Hogy épen felsorolt kincseinket, javainkat honnan érheti veszedelem: hazánk múltjának történelme mutatja meg. Kétszáztizenhét esztendeje, mióta Budavára a török hódoltság alul felszabadult. E két századot haladó idő óta a mi háborút magyar hazánk viselt: kizárólag Ausztria miatt viselte, mely nem képes lemondani az egységes birodalom nagyhatalmi ábrándképéről, s ebből folyólag azon törekvéséről, hogy minket előbb koldusbotra juttasson, azután függetlenségünktől, alkotmányunktól, nyelvünktől megfosztva, tartományai közé beolvaszszon. Az erőszak már több ízben fel is függesztette alkotmányunkat, csaknem mindig olyan időszakban, midőn a trónralépéstől a koronázásig még nem védte a királyi hitlevél és eskü. Ily időszakokra alkotmányunk megvédéséről intézményes biztosítékokkal gondoskodni hazafiúi kötelességünk. Ez intézményes biztosítékot magában a hadseregben kell létesítenünk, e czélra olyan nemzeti haderőt szerveznünk, melynek minden tagja, tábornoktól a közvitézig, esküvel legyen kötelezve alkotmányunk, önállóságunk és függetlenségünk megvédésére. Máskép csak aggodalommal gondolhatunk annak lehetőségére, hogy az a másfél milliónyi haderő, mely alkotmányunk megvédésére volna rendeltetve, ily időszakban talán épen az ellenkezőre, alkotmányunknak, féltett szabadságunknak megsemmisítésére fog mozgósittani. Ez az első és legfőbb indokunk a magyar nemzeti hadsereg szervezésének szükséges volta mellett! Ehhez képest minden egyéb csak alárendelt szerepet játszik. E szükségletről feltétlenül gondoskodni kell, ha még nem szólna róla a törvény, uj törvény alkotásával, ha pedig van róla törvény, ennek haladéktalan végrehajtásával ! De merjük vitatni, hogy van ilyen törvény, az 1867 : XII. t.-cz., mely a >>monarchia« két államának egyebek közt teljes paritást biztosit. Ez alapon joggal követelhetnők, hogy a mely helyet 35 éven át a német nyelv az egész hadseregben állítólag czélszerüségi okból elfoglalt: a most következő 35 éven át szintén az egész hadseregben a magyar nyelv foglalja el. De mi ezt nem követeljük. Megérjük felényivel, hogy t. i. a magyar állam területén sorozott ezredek magyar nemzeti alapra helyeztessenek, magyar nemzeti hadsereggé szerveztessenek, a mint ezt a magyar állam szuverenitása, honvédelmi s nemzetgazdasági érdekei megkívánják. Hacsak leigázott nemzet szerepére nem vállalkozunk: nem szabad engednünk, hogy hadseregünkben, a paritás alapján szerződő másik állam nyelve kedvéért, a mienk háttérbe szoríttassák, a nem államalkotó nemzetiségekével egy színvonalra helyeztessék. Ha csak azt nem akarjuk, hogy szertelen nagy hadseregünk érték és belső erő nélküli embertöm éggé sülyed jen le: haderőnkbe létszámszaporítás helyett a lelkesedést, a diadalnak ez egyetlen biztositékát kell öntenünk, e végett vezényletben és szolgálatban magyar nemzeti nyelvünket, nemzeti jelvényeinkkel együtt teljes érvényre juttatnunk. Xagy elfogultság nélkül ezzel szemben nehézség nem támasztható. Az 1890 : V. t.-cz. 23. §-a szerint háborúban a hadvezér honvédségünket vagy külön, vagy »a közös hadsereg csapataival egyesítve alkalmazza«. E törvényszakasz helyességét, életrevalóságát a hadgyakorlatok fényesen igazolták s így a magyar nemzeti hadseregnek magyar vezényszó melletti alkalmazása fennakadás nélkül életbeléptethető. Sőt életbeléptetése egyenesen hasznára válik nemzetnek és hadseregnek egyaránt.