Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-341
214 3'i1. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. Lengyel Zoltán: Hiszen az ujonczlétszám | megállapításáról beszél! (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Nessi Pál: Hiszen csak a szoldateszkáról beszél, és itt a katonai javaslatról van szó! Nem engedjük magunkat terrorizálni senkitől. (Helyeslés a szélsobalóldálon. Zaj jobbfelül.) Lengyel Zoltán: Az a javaslat, a melyre vonatkozólag e feliratokat beküldőitek, az 1889: VI. 14. §-ának módosításáról szól. Ha azt levették a napirendről, az nem számit! (Helyeslés a szélsobalóldálon. Zaj. Elnölc csenget.) Nessi Pál: Teljes szólásszabadságot követe- i lünk. (Zajos felkiáltások jobbfelöl. Hányan be- I szélnek? Az egész párt beszél?) Nem engedjük ! terrorizáltatni magunkat! Elnök: Ez nem terrorizmus, ez teljesen objektív alkalmazása a házszabályoknak, melyek nem engedik a tárgytól való ilyetén eltéréseket. Gabányi Miklós: T. ház! A mélyen t. elnök urnak annyiban csakugyan igaza van, (Mozgás jobb felöl. Halljuk! a szélsobalóldálon.) mert ez a felirat a Szatmár városhoz való csatlakozásról és nem az ujonczokról beszél, de mégis ki van fejtve benne, hogy a magyar vezényleti nyelvet s a többi minket megillető jogokat követelik ők is, tehát fel kellett olvasnom. (Elénk helyeslés a szélsobalóldálon.) Molnár Jenő: Hiszen a rendes ujonczjavaslat tárgyalásakor is jogunk van a feltételeket megállapítani! (Zaj a szélsobalóldálon: Felkiáltások jobbfelöl: Hányan beszélnek?) Gabányi Miklós: Mindezeket azért tartottam szükségesnek felolvasni, hogy ezzel indokolhassam és bizonyíthassam, hogy az egész nemzet ellene van az obstrukczió leszerelésének; (Elénk helyeslés a szélsobalóldálon.) és annak, hogy bizalmat szavazzunk és ujonczot adjunk (Ugy van! a szélsobalóldálon.) annak a kormánynak, a mely a magyar vezényleti nyelvet az 1867 : XII. t.-cz. értelmében nekünk meg nem hozta. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) T. ház! Mielőtt szünetet kérnék, még kijelentem, hogy én azért is szükségesnek tartom ezeknek felolvasását, sőt akár százszor is való elmondását, mert a t. kormány és a t, szabadelvű párt a nemzet óhajaival és jogos érdekeivel teljesen ellentétbe, helyezkedik. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Épen olyan dolog ez, mint a hogy a vallásos ember az olvasót, azt az u. n. rózsafüzért imádkozva morzsolja, és elmondja imáját százszor is egymásután: épen ugy vagyunk mi ezzel is, és azt hiszik, hogy annak a százssori Miatyánknak nincsen haszna? Inkább használ az, mint bármi más. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Én is, a midőn ezt olvasom, az inkább használ, mint árt. Csak azért olvasom, mert én is fel akarom önöket világosítani, hogy a nemzet ezt akarja. Szükségét látom most már még inkább olvasni; hátha ezzel meggyőzöm önöket és csakugyan belátják, hogy az egész nemzet akarja ezt, Tehát ne harczoljanak ellene, hanem követeljük ű Felségétől mindnyájan, hogy biztosítsa majd a magyar nemzetnek törvénybe iktatott jogait. (Elénk derültség a bal- és a szélsobalóldálon.) Eszembe jut itt egy megtörtént dolog; anekdotának is beillik, de tényleg megtörtént. Józsefháza községének református papja Arokházy Dániel volt. Ezelőtt néhány esztendővel egyszer szénát gyűjtetett. Józsefháza községben háromajku emberek laknak: svábok, a kik római katholikusok, oláhok, a kik görög-katholikusok és magyarok, a kik reformátusok. Neki is vegyesen voltak dolgosai, de legtöbb volt a református és görög katholikus. Egyszer szénagyüjtés közben óriási mennydörgés és villámlás keletkezett, mely elől a munkások, mivel máshova nem menekülhettek, mindnyájan az árokba bújtak, hol a római katholikusok és görögkatholikusok egymásután vetették magukra a keresztet. Egyszerre egy nagy durranás hangzott fel, melytől a pap majdnem megsiketült; erre ő is az árokba bujt és egymásután vetette magára a keresztet, miközben folyton azt mondogatta : ha nem használ, nem árt, ha nem használ, nem árt. (Elénk derültség a szélsobalóldálon. Zaj jobbról.) Nem mondta: az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében ámen, mint a katholikusok, hanem csak azt: ha nem használ, nem árt, ha nem használ, nem árt. Éä mi szerencse érte? A tüzes istennyila nem csapta meg. (Elénk derültség.) Már most, ha én önöknek ezt felolvasom, azt hiszem, hogy ez, ha nem is használ, de ártani semmi szin alatt sem fog. (Élénk derültség.) Most még egyet akarok mondani. Nem tudom, hogy vájjon gróf Tisza István miniszterelnök ur dörgedelmes beszédének, melyet Körber kollégája ellen tartott, lesz-e annyi haszna, mint az Arokházy Dániel keresztvetésének ? Mert meglehet, hogy Bécsben aztán a tüzes istennyila beleüt ebbe a tüzes beszédbe és az lapsus linguaevé változik. Sőt egész nyíltan mondom, ha most vagy Körber, vagy Tisza miniszterelnök ur meg nem bukik, akkor az egész egy kicsinált komédia, paklizás volt. Ha valamelyik megbukik, akkor nem az; de ha egyik sem bukik meg, akkor én azt hiszem, hogy a miniszterelnök ur mondta Körbernek, hogy beszéljen igy meg igy a magyar nemzet ellen, hogy azután ő egy ilyen nagy Eroberungot csinálhasson a képviselőházban. Volt még olyan nagy ember is, a ki tőlem kérdezte itt a folyosón — a nevét elhallgatom, az illető ugy is tudja — No Grabányi, meg vagy elégedve a gróf Tisza István nyilatkozatával? Én, az igazat megvallva, azt mondtam: Én nem hiszek neki, mert esetleg holnapután azt fogja mondani, hogy az lapsus linguae volt. Ezt feleltem rá: Adja Isten, hogy ez be ne következzék. Most ismét fogom olvasni a feliratokat, mert azt gondolom, hogy ez, ha nem használ, ártani nem fog. (Derültség.)
