Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-334

16 3,?4. országos ülés 1903 november 12-én, csütörtökön. elnök, akiiépen az ő minisztertársai sem a párt bizalmából foglalták el & piros bársonyszéket, hanem az ő bizalmából. És ő itt ismét annak az erős kéznek bizonyult, a mely azt mondja, hogy nekem nem kell afféle konczentráeziós minisztérium, nekem nem kellenek a minisztériumban különböző vélemények, nekem nem kellenek skiupulózus emberek, a kik ott, hogyha én a programmomat keresztül akarom vinni, nekem gáncsot vessenek. Nekem megvan a magam lelkiismerete, másnak lelkiismerete ne legyen, hanem a ki ott ül, az velem legyen szolidaritásban, arra én számithassak bizton és erősen, bármit fogok tenni. Ebben az én kabinetemben nekem akadályt ne gördítsen elembe senki. És megcsinálta a maga kabinetjét és a maga képére teremtette meg. Nem mondom hogy roszszul tette, mert ha másként tette volna, az nem lenne az erős kabinet. De azért mégis nagy kérdés, hogy ezzel az erős kabinettel, ezzel az erős kéz politikájával, a melyet ő hirdetett, a mikor Fejérváry még honvédekkel akarta a házat megszáüani, kormánya Magyarországra és Magyarország alkotmányára nézve üdvös lesz e vagy sem? jövőjét biztositja-e, vagy jövőjót koczkáztatja- e Magyarországnak és a dinasztiának ? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Ahhoz a ponthoz értem, a mely a miniszterelnök ur programmjában a párt előtt, a kilenczes bizottság előtt és a sajtóban is mint legfőbb argumentum szerepelt, a melyet ő ugy fejezett ki, hogy el kell kerülni az összetűzést a korona és a nemzet között. Rakovszky István: Azért vannak a miniszterek közben! B. Kaas Ivor: Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a miniszterelnök ur közjogi nomenklatúrájában minduntalan egy nagy német hiba fordul elő. O mindig a koronáról beszél és a koronát állítja a magyar nemzettel szembe. (Ugy van! balfelöl.) Ez egészen megfelel a német államokban lévő felfogásnak, a hol a »Krone« a király tulajdona, tehát szinonim a fejedelem fogalmával. Tudjuk, hogy ez Magyarországon nincs igy. Hiszen a mikor a boldogult trónörökösről Koronaherczeg-utczának nevezték el az Uri-utczát és minden alkalommal hangoztatták, hogy Magyarországon nem korona-örökös van, — mert hiszen azt mindannyian örököljük, — hanem trónörökös, épugy a nemzet közjogának sérelme és a király tekintélyének kisebbítése van abban, hogy ha a helyett, hogy a király személyéről beszélnénk azzal a tisztelettel, a mely mindig megilleti Magyarország koronás fejedelmét minden alattvalója részéről, az ő személyét igy kimosdatjuk és a koronát állitjuk oda helyette, a koronát, a melyről tudjuk, hogy mi magyarok mindannyian tagjai vagyunk, a melynek jogairól tovább értk ekézni nem akarok, csak megjegyzem azt, hogy ha a királyról van szó ebben a kázbau, akkor tessék azt megnevezni és ne tessék őt a koronával helyettesíteni, a mely nem azonos a királylyal. (Helyeslés balfelöl.) : Semminemű konfliktust a király és annak fejedelmi jogai, a nemzet és a nemzet alkotmánya között el nem fogadhatunk. Biztos vagyok benne, hogy nincs ebben a házban párt és nincs népképviselő, — legalább alkotmányos alapon nem állhat népképviselő — a ki a király jogait ne tartaná teljes tiszteletben. Hogy az átruházott felségjogok micsoda magyarázattal látandók el, arról mások szólottak. Annyi bizonyos, hogy ezek is közös jogok, mert ha nem volnának azok, akkor nem volnának törvénybe iktatva. » alkotmányos « jelzővel. Ezt nemcsak én állítom, nemcsak a ház és a szabadelvű párt ismeri el, ezt a kilenczes bizottság is igy fogta fel. De máskép magyarázta Körber, máskép magyarázta a chlopy-i hadiparancs szerzője, a mi legveszedelmesebb ellenségeink, ők, a kik a római jog felfogásával, a mely mindent az impériumból, az imperátor személyéből vezet le és az osztrák alkotmányfejlődés alapjaiból indultak ki, a kik nem ismerik a mi jogainkat, érzelmeinket, máskép magyarázták azokat saját érdekükben és ily irányú tanácscsal éltek vissza ő Felségénél. Ez volt az a nehezen megmagyarázható pont, a 8. pont, a mely a királyi kihallgatásoknál a válságot eldöntötte. Nem a magyar közjog, nem is a magyar nemzeti érdek és felfogás, nem is a szabadelvű párt meggyőződése, de még a kilenczes bizottsíg megállapodása szerint sem, a mely kitért a dolgok elől, hanem eldöntötte egyenesen azon felfogás szerint, a mely a chlopy-i hadiparancsban nyilatkozott meg, Es most jön a mi furfangos Odysseüsünk, és a falovat, a melyben a chlopy-i alkotmányos elmélet ós az osztrák vezérkar vannak elbujtatva, szépen becsempészte a szabadelvű pártkörbe. Ide nem hozták be, nem tudom, lelkiismereti skrupulusból-e, vagy azért, mert itt őrt állunk és az alkotmány ilyentén sarkalatos fel forgatását, megsértését, törvénybeiktatását vagy akár csak a ház nyilatkozatában való helyeslését sem engedtük volna meg; szóval nem tudom, miért nem hozta be a trójai falovat, de denique nem hozta be, ós én nem is csalogatom, hogy hozza be a parlament sánczai közé. Csak hagyja a szabadelvű pártban, hadd törjenek elő ott az osztrák generálisok az ő programmjukkái, az ő javaslataikkal, hadd lássák szabadelvű képviselőtársaink, hogy mit művelnek Magyarország és a haza ellenére, ha azt a politikát, a melynek Beck a képviselője s Tisza István a végrehajtója, végig támogatni akarják. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a politika nekünk nem uj, régen ismerjük azt. Es mi itt egy nagy történelmi proczesszussal állunk szea.ben. Egyfelől a magyar nemzet, a mely feléledt halottaiból, megerősödött, öntudatra ébredett, és magának követeli a