Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-341
34Í. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 213 A népgyűlésen egyhangúlag elfogadott és ezen kérvénybe foglalva a mélyen tisztelt képviselőház elé terjeszteni rendelt határozat a következő: 1. »A Nyíregyházán 1903. évi márczius hó 8 án tartott népgyűlés, a melyre Nyíregyháza város és Szabolcs vármegye szomszédos községeinek polgárai pártkülönbség nélkül sereglettek össze, hazafiúi aggodalommal és mély megdöbbenéssel szerzett tudomást arról, hogy a hadügyi kormányzat az ország katonai terheit újólag fokozni akarja. Ezen oknál fogva gondos mérlegelés alá vévén a fenforgó viszonyokat és körülményeket, minthogy ennek eredménye szerint Magyarország népének eddig is csak a legvégső erőfeszítéssel elviselhető közterhei a nemzet gazdasági tönkretétele nélkül immár nem emelhetők; minthogy továbbá egy pillanatig sem szenvedhet kétséget az, hogy miként a múltban, ép ugy a jövőben is bármikor, ha édes hazánkat komoly veszedelmek fenyegetnék, hónáért annak minden fegyverfogható polgára síkra szállani, vagyonát, vérét és életét áldozni mindig kész leend, — ez idő szerint azonban nem is állítja senki, hogy hazánk ilyen veszélyben forogna: ezekre való tekintettel a népgyűlés a katonaság létszámának és vele együtt a katonai terheknek czélba vett felemelése ellen teljes meggyőződésből és lelke egész erejéből tiltakozik. 2. Minthogy viszont meggyőződése az, hogy a magyar katonaságba vetett bizalmának elengedhetetlen alapfeltétele, hogy a haza védelmére rendelt hadsereg minden izében magyar legyen, kívánja és követeli a népgyűlés, hogy a magyar hadseregben és az ahhoz tartozó hadtestekben kizárólag magyar tisztek alkalmaztassanak; szolgálati és vezényleti nyelve a magyar legyen; a magyar haderőben a magyar lobogó, magyar czimer és magyar szinek alkalmaztassanak!« Itt sok tótajku ember is van s ez is mind követeli a magyar vezényleti nyelvet. (Olvassa): »Végül miután a honvédségnél és a külföld több államában is bebizonyult, hogy két év a sorhad kiképzésére teljesen elegendő ; a magyar népnek értelmi képessége és általában harozra tenmett volta pedig magában véve is feleslegessé teszi a harmadik szolgálati esztendőt; és mert nemzetgazdasági tekintetekből is kiszámíthatatlan hordereje van annak, hogy a családok legmunkabiróbb tagjai épen legerőteljesebb korukban ne vonassanak el a szükségesnél hosszabb ideig családjaiktól: kívánja és követeli a népgyűlés, hogy a három évi tényleges katonai szolgálat ideje két évre leszállittassék!« Mélyen tisztelt képviselőház! Midőn ezt minden pártpolitikai czélzat és külső, vágy bármely idegen helyről eredő kezdeményezés nélkül, egyedül édes hazánk és magyar nemzetünk jóvoltának érdekében megnyilvánuló véleményünket és a meghozott határozatban kijelentett kívánságainkat a t. képviselőház tudomására juttatjuk, azon bizalomteljes reményben teszszük ezt, hogy bár törvény szerint az országgyűlési képviselők törvényhozói minőségükben nem kötelesek elfogadni utasításokat megbízóik részéről, — de az országszerte felhangzó egyértelmű panaszos hangok és kívánságok elől még sem zárkózhatnak el ridegen és nem súlyosbíthatják az általuk képviselt, beléjük bizalmát helyező egész nemzetnek különben is immár csak alig elviselhető terheit akkor, mikor erre semmi kényszerítő ok, semmi igaz indok nincs! Kelt Nyíregyházán, az 1903. évi márczius hó 8-án megtartott pártszinezet nélküli népgyűlésből. Beniczky Miksa s. k., a népgyűlés elnöke. Orsovszky Gyula s. k., a népgyűlés jegyzője. Van itt, t. ház, mindjárt egy másik érdekes felirat: Hont vármegye törvényhatósági bizottságának felirata, mely igy hangzik: (Olvassa): »Mélyen tisztelt képviselőház! Szatmár-Németi város törvényhatósági bizottságának az ujonczlétszám felemeléséről szóló két törvényjavaslat elvetése tárgyában vármegyénk közönségéhez intézett átirata törvényhatósági bizottságunk 1902. évi deczember hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésében tárgyaltatván, a vármegye közönsége, méltányolva Szatmár-Németi város közönségének átiratában foglaltakat, tekintettel az egész országban tapasztalható kedvezőtlen gazdasági helyzetre, az ipar, a kereskedelem, de különösen a mezőgazdaság válságos állapotára, a népre vetendő súlyos közterhekre és különös tekintettel, hogy ez idő szerint közvetlen indok, mely a létszám felemelését indokolttá tenné, nincs, s hogy végül távolabbi okok sem kényszerítenek a honvédelemről való fokozottabb gondoskodásra, a véderő fejlesztését a mai viszonyok között szükségtelennek és lehetetlennek tartja, miért is teljes bizalommal azon kérelemmel fordul a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy t az előtte fekvő és az ujonczlétszám felemelésére irányuló teljesen indokolatlan és felesleges törvényjavaslatot elvetni méltóztassék. Hont vármegye törvényhatósági bizottságának 1902. évi deczember hó 30-án tartott rendkívüli közgyűléséből. Hont vármegye közönsége nevében : Czobor s. k., alispán.« Elnök: A képviselő ur beszédét félbe kell szakitanom, a mennyiben a most szőnyegen lévő javaslat nem az ujonczlétszám felemeléséről, hanem az ujonczok mennyiségének megállapításáról szól. (Felhiáltások a szélsőbaloldalon: Az mindegy !) Ennélfogva ezek a feliratok nézetem szerint nem tartoznak a tárgyhoz, (Elénlc helyeslés jobbfelöl. Zajos ellenmondásolc a szélsőbaloldalon.) és kérem a t. képviselő urat, hogy csak olyan feliratokat czitáljon, a melyek a tárgyhoz tartoznak. (Elénlc helyeslés jobb/elől. Ellenmondásolc a szélsobaldalon.) Nessi Pál: Ez az elnök ur szubjektív felfogása, a melyet mi nem osztunk! (Helyeslés a, szélsobaloldalon. Zaj jobbfelöl.)
