Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

210 3hí. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken (Egy hang a jobboldalon: Mind egyforma!) Engedelmet, én majd bebizonyítom, hogy nem mind egyforma. Van itt elég. (Derültség a szélsöbaloldahn.) Már most kötelességem felolvasni, a mennyi csak itt van, a mit csak háromnegyed háromig birok olvasni. (Derültség balfelől). A kérvény igy szól (olvassa): »Mélyen tisztelt képviselőház! Mi, mint a diósadi választókerület polgárai, midőn pártkülönbség nélkül összejöttünk Zsibón 1903. évi márczius hó 8-án, hol tiltakozásunknak adtunk kifejezést a szőnyegen lévő katonai javaslatok ellen, egyben hazafiúi tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy az emiitett javaslatokat ne engedje törvényerőre emelkedni, ellenben utasitsa a kormányt, hogy készítsen javaslatot a magyar nemzeti önálló hadsereg magyar nyelvének visszaállítása tárgyában. Hazafiúi tisztelettel a diósadi választókerület nevében. Zsibó, 1903. évi márczius hó 9-én. Ifj. Merza Lázár s. k. jegyző, Vaska Gyula s. k, elnök.« Mindjárt ezen az oldalon van egy másik kérvény is; meglátja majd t. képviselőtársam, hogy ez sem egyforma; ez már egyebet is mond. Ezt 6756, iktató szám alatt a vasmegyei Körmend város polgárai terjesztik be és igy szól (olvassa): » Tisztelt képviselőház! Azon alázatos ós hazafias kérelmünket terjesztjük elő. hogy a tárgyalás alatt levő véderő-javaslatot utasítsa vissza; mert az annak nyomát követő vér- és pénzáldozatokat elviselni képesek nem vagyunk. Egyebekben csatlakozunk mindazon erre vonatkozólag beterjesztett kérvényekben foglalt összes és jogosan igényelt követelményekhez. Teljes tisztelettel maradtunk. Vas vármegyében, Körmend város polgárai, 1903. évi márczius hó 3-án. Hodossy Gyula és 69 társa.« Most már egy hosszabbat fogok olvasni. Ez már nem oly rövid, mint az előbbi kettő. (Olvassa): »6627. iktató szám alatt: Kolozsvár szab. kir. város mindkét választókerületének pártkülönbség nélkül egybegyűlt választópolgársága. Nagyméltóságú elnök ur! Mélyen tisztelt képviselőház! Kolozsvár szab. kir. város mindkét választókerületének választópolgárai, politikai pártokra való tekintet nélkül, mai nap gyűlésre jöttünk össze, s hazafias aggodalommal látjuk, hogy az ország és lakosainak általános gazdasági helyzete, ipara, kereskedelme, mezőgazdasága válságba jutott. Minden téren tapasztalható az általános gazdasági pangás, s még nő aggodalmunk, ha a jövőbe tekintve alig mutatkozik remény, hogy e vigasztalan helyzet a közeli jövőben jobbra forduljon. Államháztartásunk pénzügyi egyensúlya a lakosság súlyos ós már-már el is viselhetlen adó terhe mellett is csak nehezen tartható fenn épen ezen óriási áldozatok miatt, a mit a véderő fentartására hozott s folyton nagy arányokban szaporodó költségek okoznak. E miatt az állam költségvetésében sem az ország kulturális szükségletei kellően ki nem elégíthetők, sem a megrendült közgazdasági élet a megfelelő támogatásban és a szükséges befektetésekben nem részesülhet. Igy az általánoä válság kibontakozás helyett még borúsabb jövőre nyújt kilátást. E növekvő szegénység és gazdasági pangás már nemzetünk testét is kikezdte a kivándorlás által, mely ijesztő mértékben terjed nemcsak hazánknak szegényebb vidékein, hanem a Dunántúl és az Alföld termékeny, gazdag rónaságain is, mi miatt a nemzetnek legféltettebb kincse és igazi ereje, emberanyaga is már züllésnek indul. A mire pedig ilyen önemésztésig menő áldozatokat hozunk, a közös hadsereg mai állapota olyan, hogy abba sem a törvényben biztosított teljes paritás és jogegyenlőség nem érvényesül, de még kevésbbé talál abban kifejezésre a nemzeti érzés s nem találnak ápolásra azon nemzeti törekvések és ideálok, melyek minden öntudatra emelkedett nemzet hadseregében az anyagi erő hatalmát erkölcsi alapra fektetve, a lelkes hadfit győzhetlen hőssé magasztositják. Ez volna azon erő, mi a nemzetet hadseregével egygyé s a nemzeti véderő kiapadhatatlan forrásává tenné, a mint hogy az 1867-ik évi törvényhozás is, mely »magyar hadseregről« szól, e hadsereget magyarnak s nem másnak szervezte, s minket és fiainkat csak magyar és nem más hadseregbe küld. Miután az országgyűlésünkön most tárgyalás alatt lévő u, n. katonai javaslatok a hadsereg létszámának s a véderő költségeinek még további felcsigázását . czélozzák, mire nézve a választópolgároknak közvetlenül nyilatkozni még alkalmuk sem volt. mert a legutóbbi képviselőválasztásokalkalmával ilyen tervet előttünk senki még csak kilátásba sem helyezett...«, — ezeknek van igazuk, akkor még csak kilátásba sem helyezte senki, a kormány meg sem pendítette, mert akkor nem választották volna meg azokat a szabadelvű és néppárti képviselőket, a kik ma mellette vannak az ország megterheltetésének, s megszavaznak akármennyi ujonczot, meg mindent — (olvassa): »ennélfogva a választópolgárság a haza iránti kötelességének tartja közvetlenül nyilatkozni s kifejezni abbeli aggodalmas érzését, hogy a haza most vázolt helyzetében a tárgyalás alatt lévő katonai javaslatot a haza üdvére és hatalmi állására végzetesnek tartja, mert az a helyett, hogy már meglévő vóderőnket benső erőben s eszmei tartalomban gazdagítaná, csak számban szaporítja s növekvő terhe súlyával minden hatalmunk ősforrását, magát a nemzetélet tőkéjét támadja meg, s igy beláthatatlan veszedelmeket rejt magában. Mindezen okoknál fogva Kolozsvár város mindkét választókerületének pártkülönbség nél-