Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

340. országos ülés 1903 november 19-én. csütörtökön. 189 magyar lojalitás ismét megnyilatkozott, mert nem azt nézte, hogy neki mire van szüksége itt bent, hanem elnémította ismét az ajkakat a százados lojalitás és a nemzet a maga czéljainak megvalósítását, a maga törekvéseinek kivitelét egy szebb jövendőre bízta. A 30-as országgyűlés azonban már követeléseit élesen formulázta. Dehát nem szabad figyelmen kívül hagyni, t. képviselőház, hogy ennyi idő eltelte után, mely alatt országgyűlés egybehiva nem volt, minő állapotok uralkodtak. Hiszen rengeteg anyag feküdt az országgyűlés előtt: az ország minden része, minden ügye parlagon hevert; azt sem. tudták a rendek, hogy mihez fogjanak. Kész volt ugyan egy katonai munkálat már akkor is, hanem ennek elkészítése óta sok idő telt el, az alatt megváltozott minden, ezt a munkát tehát újra kelletett revideálni, újból át kellett dolgozni. Ily körülmények között a rendek mindössze csak arra szo ritkozhattak, hogy az ujonezmegajánlás feltételeit tűzték ki, vagyis azon feltételeket állapították meg, a melyek mellet ujonczokat megajánlani készek, ezekbe foglalták össze követeléseiket s főleg a nyelvre nézve felállították azt a tételt, hogy a magyar nyelvnek érvényesülnie kell a magyar ezredekben, a főtisztségeknél ép ugy, mint az alantas tisztségeknél is, ezeket a dolgokat a rendek, azt lehet mondani, mindig kevés vita után, a főrendekkel egyetértve egyhangúlag hozták meg; és ma ott vagyunk, hogy önök megtagadják az ősök példáját, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és készek a magyar nyelv jogát feladni, (Ugy van! a szdsöbaloldahn.) és azt szüneteltetni. Holló Lajos: Most az a baj, hogy béke van! Szederkényi Nándor: Azt kérdik önök, hogy akkor hát miért nem vivták ki; és mi az oka annak, hogy végre is a követelések nem érvényesülhettek ? Rámutattam már arra, hogy az 1791 — 92. években a hosszantartó franczia háborúk mindig azt okozták, hogy a rendeknek idejük nem volt nagy, szervezeti munkákba belefogni; az országgyűlést hosszú ideig szüneteltették, és ha összehívták is a franczia háborúk alatt, az csak azért történt, hogy a rendeket rávegyék arra, hogy segélyt adjanak és hogy szavazzák meg a magyar ezredek részére az ujonczokat és a szükséges pénzösszeget, azután pedig a háború ürügye alatt siettek az országgyűlést feloszlatni. Azt kérdik önök, hogy a 30-as, 40-es évtizedekben miért nem tudták ezt kivívni a rendek, a midőn olyan egyhangúlag hozták határozataikat? T. ház, én felkutattam az országgyűlés naplóit, és azok tanúsága szerint főleg a nyelvre vonatkozó királyi leiratok, válaszok olyan köraiönfontsággal készültek, főleg a katonai kérdések tekintetében, hogy én nem csodálom, hogy a 30-as, 40-es években, a midőn a nyelvkérdés még nem állott olyan élesen az államok szeme előtt, a határozathozatal után a rendek nem nyúltak más eszközökhöz, hanem csak tűrtek és vártak, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ismétlem, a mint már egyszer mondottam, hogy a 30-as és 40-es évek ilyen tárgyú leiratai között egyetlenegyet sem találtam, a melyben akár a leiró fejedelem, akár pedig az azt tolmácsoló és aláíró politikai férfiú azt vitatta volna, vagy a fejedelem kizárólag arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy a német nyelv a hadseregnek megmásithatlan nyelve. A mik történtek, azok mindig olyan természetűek voltak, hogy a változtatás lehetősége elzárva nem volt. Hiszen az országgyűlések rendszerint ugy végződtek, hogy a rendek újra felterjesztették kivánságaikat, erre azonban már az idő eltelvén s mivel a feloszlatás ideje elkövetkezett, a válasz többé nem érkezett meg. (Mozgás a széls'úbalodalon.) íme, itt van 1840-ből az országgyűlésnek a Ludovika-Akadémia nyelvének meghatározására vonatkozó küzdelme, mert daczára annak, hogy 1804-ben deputäcziók küldettek ki a Ludovika-Akadémia nevelési rendszerének megállapítására, későbben, midőn már a Ludovikát tényleg megalkotni kellett volna, a király, illetőleg az ő környezete ugy bujt ki ez alól, hogy a magyar nyelvnek az alkalmazása egész terjedelmében és a németnek kizárása a LudovikaAkadémiából nem lesz czélszerü és a hadsereg továbbfejlesztésére nem lesz hasznos és üdvös. A rendek azonban mindig megmaradtak e mellett és nem opportunuskodtak. Az 1889-iki véderővita alkalmával báró Fejérváry azt vetette valakinek a szemére, hogy Deák Ferencz az 1840-ik évi országgyűlésen, midőn a Ludovika-Akadémia nevelési nyelve meghatározásánál látta, hogy az uralkodó nem enged, akkor azt mondotta, hogy nem érdemes ezért most már tovább viaskodni, ő megnyugvását fejezi ki a német nyelvre nézve. Ezt Fejérváry mondotta, az utána szóló azonban rögtön átkutatván Deák Ferencznek levelezéseit, felolvasta a következő követjelentését (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A Ludovika magyar katonai intézetnek oly rég szándékolt felállítását buzgón óhajtván, az ország rendéi e jelen országgyűlésről is felirattal járultak ő Felségéhez, megajánlván a 309 ezer forintokat, melyek ezen intézet felállítására még szükségesek. Ajánlatukhoz azon feltételt kötötték, hogy az 1808-iki országgyűlés által kidolgozott nevelési rendszer ismét országgyülésileg tárgyalás alá vétetvén, a jelen időhöz képest tökéletesittessék. Már a 36-iki országgyűlés megajánlotta ezen sommát, mely az intézet létrehozására megkívántató vala, de akkor az ajánlás visszavétetett, mert a királyi válasz a nemzetnek azon jussát, hogy a megállapított nevelési rendszer változtatásába beleszóljon, megtagadta — csak az ajánlatot akarta elfogadni. Most tehát ismét megújítottuk ajánlatunkat — de erre királyi válasz nem érkezett.« Most következik azután Deák Fe-