Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

172 339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. Zboray Miklós: Én megnyugtathatom t. képviselőtársamat, mert épen befejeztem ezt a részt. Én elismerem, hogy a miniszterelnök urnak mai nyilatkozata különösen kedves volt nekem. Én elhiszem, ha látni fogom, hogy ő felfelé is meg meri mutatni az öklét, nemcsak lefelé és nemcsak ott, a hol nincs arra szükség, és elhiszem, ha meggyőződöm arról a tényekből, hogy igaz az, a mit némelyek mondanak róla, hogy utálja a hizelkedúket, egyenes, nyilt, őszinte ember, bár zárkózott és megvetéssel nézi és tűri azoknak a körüldörzsölődzését, — hogy ezt a kifejezést használjam, — a kik minden nap kelletik magukat előtte. B. Kaas Ivor: No, abban van módja! (Derültség halfelöl.) Zboray Miklós: Szeretem a nyilt, egyenes és őszinte embert. Nyíltan szembeállok vele és az ő szavait idézem 1897. márczius 27-diki beszédéből, a melyet Horánszky Nándor képviselőtársunknak mondott (olvassa): ^Mentől óvatosabbak, gyengébbek azok a kezek, a melyek az ország sorsát intézik, annál parancsolóbban élne bennem a kötelesség, hogy kivegyem részemet a harczból, hogy mindent elkövessek, hogy erőm teljes megfeszítésével odatörekedjem, hogy jobb. erősebb kezekbe helyeztessék át az ország kormánya.* Én is ezt mondom. Előadtam az okaimat, nem mondhatják, hogy szubjektív szempontok vezettek, mert igyekeztem objektív szempontokkal magamat és lelkiismeretemet megnyugtatni. Én nem osztom azoknak a nézetét, a kik mindig ebben állítják fel a tilalomfát: személyi politika! Megkülönböztetem én a személyi politikát a személyeskedéstől. Ha én egy egyén gondolkozásában, nézeteiben, elhatározásaiban, egész gondolatvilágában annak ellenkezőjét találom, a mire én törekszem, akkor személy ellen küzdök, mert személy képviseli a nézetet, a programmot, a melyet, hirdet, tőle függ, hogy miképen valósítja meg. Én azonban mégis azt mondom, hogy ezek után is, a miniszterelnök ur szavai alapján, felveszem a harczot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felveszem és állom azt, mert nem találom meg azt az éleslátást, azt a nyíltságot, őszinteséget, egyenességet, azt a messze szárnyaló keretet az ő programmjában, a mely igazolhatná, hogy itt az ország sorsa évekre elő van készítve és irányítva; felveszem és állom azt, mert aprólékos dolgokat látok abban, minők az uzsora-javaslat, a vältóképesség kérdése, a magyar felirat a magyar kaszárnyákon. Ezek pedig még, ha látom is, hogy meg akarják valósitani a létminimumot, a mely minden nagy állami politikus szemében csak aprólékos dolog, még nem tehetik indokolttá, hogy én a küzdelmet abbahagyjam. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) A másik szempont, a melyet előrebocsátottam beszédem elején, a magyar nyelv kérdése. Letörhetnek, keresztülgázolhatnak, de én nem hajlok. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nincs a magyar embernek egyebe mint nyelve. A mi országunk nem gazdag, hogy kincseket tárjon elő és adjon polgárainak. Mi nem vagyunk képesek a mai világban becsületes munkával annyit keresni, hogy anyagi áldozatokat igénylő alapítványokat vagy emlékeket teremtsünk vagy jótéteményeket gyakoroljunk. Egy van azonban, a mi bennünk él: az, hogy el ne hagyjuk azt a magyar nyelvet, a mely a mi sajátunk és a melyet szétvinni a világ minden részébe minden magyar embernek kötelessége. (Elénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ezért küzdök, ezért harczolok. Harczolok ezért becsületes fegyverekkel, nyíltan és őszintén, harczolok az alkotmány fegyvereivel. És ha jön majdan egy olyan minisztérium, a melynek egyénisége garanczia nekem, hogy azt keresztülviszi, ha nem is máról-holnapra, de egy bizonyos határidő alatt, ha jön majdan egy olyan minisztérium, a melynek programmja és egyénisége nekem megnyugtatást adhat arra nézve, hogy nem ugy, mint ezt őseinkkel századokon keresztül tették, csak ígérettel és leszereléssel csapnak be: (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor leteszem a fegyvert. De a meddig ily kormány nem jön, ott leszek a harczolok között és ha keresztülgázol rajtam a mostani harczias kormánypárt, vigye sírjába azt a tudatot, _hogy a magyar nyelv küzdője ellen harczolt. (Éljenzés a szélsöbaloldálon.) Ha lelkiismeretükkel ez megfér, ha van önökben erkölcsi bátorság a magyar nyelv küzdőit letiporni: ám tiporják le. De önökhöz nem a harczias kedv való. Tépjék meg köntöseiket és mutassák meg sebeiket, a melyeket eddig a küzdelemben kaptak. De az a bálvány, a melyet titkon őriztek a kilenczesbizottságban, nem mentheti fel önöket attól, hogy megszégyenülve álljanak a harczoló ellenzékkel szemben. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) A következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra (olvassa): »A ház utasítja a kormányt, hogy vonja vissza az 1889. évi VI. t.-cz. 14„ valamint az 1890. évi V. t.-cz, 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartása tárgyában benyújtott törvényjavaslatot és előbb terjeszszen be törvényjavaslatot, hogy a tényleges szolgálat ideje, a lovasság, lovagló ütegosztályok és a haditengerészet kivételével, létszámemelés nélkül és a költségek legmesszebbmenő kímélésével két évben állapíttassák meg.« (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Pozsgay Miklós: Kérjük újra felolvasni a határozati javaslatot, mert nem értettük. Elnök: Tessék a határozati javaslatot felolvasni. Endrey Gyula jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: T. ház! Két óra elmúlt, azt hiszem tehát, térjünk át az interpellácziókra. Mielőtt