Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339 országos ülés Í9Ö3 november 18-ári, szerdán. 173 azonban ezt tennénk, a legközelebbi ülés napirendjére vonatkozólag óbajtok előterjesztést tenni. Előterjesztésem az, bogy a báz legközelebbi ülését holnap d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki azokat a törvényjavaslatokat, a melyek a mai ülés napirendjére is kitűzve voltak. Hozzájárul ehhez a ház ? (Helyeslés.) Ha igen: ezt határozatkép kimondom. Következnek az interpellácziók. Nyegre László jegyző: Lendl Adolf képviselő interpeliácziója a buziási közalapítványi főtisztség működése tárgyában, a közoktatásügyi miniszterhez. Lendl Adolf: Én már tegnap kértem interpellácziómnak szombatra való halasztását és azért átengedem az elsőséget Darányi Ferencz képviselőtársamnak. Elnök: Azt hiszem, bogy a báz hozzájárul? (Helyeslés.) E szerint következik? Nyegre László jegyző: Darányi Ferencz interpeliácziója a pinczehelyi választáson fegyvert használt csendőrök kitüntetése tárgyában, Darányi Ferencz: T. ház! A napilapokból ismeretes, hogy 1901. október 2 án a pinczehelyi képviselőválasztás alkalmával bárom csendőr fegyvert használt, a minek szomorú eredménye az lett, hogy hét ifjút menten agyonlőttek. 11 ifjút pedig mind a két nemből kisebb-nagyobb sérülésekkel sebesítettek meg. Ezt követte azután a formális katonai vizsgálat, a mely azonban kimagyarázhatatlan módon nem akként történt, hogy az ott szereplő egyéneket, mint tanukat kihallgatták volna, hanem akként folyt le, hogy azt a három csendőrt, a ki fegyverét használta, tehát a kik vádlottként állottak a katonai hatóság előtt, hallgatták ki. Ezek pedig a tényállást akként adták elő, bogy a két ellenpárt összetűzött egymással és hogy ők köztük állva, az agyonnyomatás veszélyének voltak kitéve, azért kellett tehát fegyverhez nyuíniok, bogy saját életüket megmentsék és bogy a két ellentáborban is nagyobb kár okozását megakadályozzák. Ezt az előadást a katonai hatóság igaznak fogadta el és ezeket a csendőröket a helyett, hogy érdem szerint megbüntette volna, megdicsérte, sőt kitüntetéssel jutalmazta. Ez régen, majd két éve történt, azt kérdezhetné tehát valaki, hogy miért hozom a kérdést csak most a ház elé ? Azért, mert ugyanezen csendőri lövöldözésből kifolyólag rémhírek keletkeztek a pinczehelyi választásra vonatkozólag, a melyeknek hatása alatt az illetékes királyi ügyész bünpert indított többek ellen lázítás, testisértés és a cserdőrség megsértése czimén és én ebből a perből akartam az igazságot megtudni. A mig tehát e per befejezést nem nyert, nem kívántam a dolgot tájékozatlanul a ház elé hozni. Ez a bünper ez évi júliusban nyert a szegzárdi törvényszéknél első fokban befejezést, azóta pedig a parlamenti viszonyok nem engedték, hogy idehozzam a kérdést s igy csak ma van alkalmam interpelláczióm előterjesztésére. A bünperben én védőként szerepeltem és igy módomban állott abba egészen beletekinteni; de nemcsak erre volt alkalmam, hanem arra is, hogy a bizonyítékokat átértsem, teljesen megismerjen. Ezen bűnperben ennélfogva az a tényállás nyert beigazolást, bogy a csendőrök nem ilyen állapotban, nem ilyen helyzetben — a mint azt előadták — használták a fegyvert, sőt ez a tényállás, a mit a hatóság előtt mondottak, annyira nem igaz, hogy midőn ezek ebben a bűnperben mint tanuk állottak a bíróság előtt, ott már nem is merték ezt a tényállást igy elmondani, hanem a büntető bíróság előtt azt mondták, hogy ők azért voltak kénytelenek a fegyvert használni, mert egy ember az egyiknek, nevezetesen Horvát István csendőrnek szuronyát megfogta. Akadt egy másik tanú is, a ki a csendőröknek ezt az állítását igazolni akarta, s a kiről kisült, hogy voltakép az volt a felbujtó a csendőrök törvénytelen cselekedetére. Ez a tanú pedig azt mondta, hogy ott állott Horvát István csendőr háta megett és egy ember — meg is mondta a nevét, valami Gábriel József nevű — csakugyan meg akarta fogni Horvát István csendőrnek szuronyát és ekkor ő előre nyúlt és azt az embert elrántotta, hogy meg ne ragadhassa a szuronyt, s akkor — a mint előadja, az a Gábriel József Horvát István csendőrre ráesett, ez pedig ijedtében nem tudva, hogy mi történt vele, használta a fegyvert. De nemcsak Horvát István, hanem még másik kettő is ment vele, minélfogva hárman mentek együtt. Mondom, a büntető bíróság előtt a csendőrök és Nagy Ferencz tanú így adták elő a tényállást, illetőleg ezt adták okul a fegyver használatára. Azonban eltekintve ennek az állitásnak lehetetlen voltától, a büntető bíróság előtt igazolt egyéb ténykörülmények által és a tanuk vallomásával beigazolást nyert az, hogy ez az állítás is hazug, ez sem igaz. Méltóztassanak csak azt elképzelni, hogyha három csendőr megy az utczán, — mert ezek hárman mentek, — és az egyiknek valaki meg fogja vagy meg akarja fogni a szuronyát, ahhoz, hogy ezt elhárítsa, nem szükséges az, hogy mind a három fegyvert használjon, elég, ha maga használja szuronyát, vagy pedig szomszédja, és ezzel el van hárítva a veszély. De Nagy Ferencz tanú azt állítja, hogy nem azért használta Horváth István a fegyvert, mert a szuronyát megfogták, hanem mivel ő azt az embert elrántván, az a csendőrre esett, a ki ijedtében volt kénytelen használni fegyverét. Ha Horváth István csendőr csakugyan ijedtében használta a fegyvert, akkor azt kérdezhetjük, hogy a másik kettő miért használta fegyverét? Ez érthetetlen, lehetetlen dolog ós egyszerűen nem is igaz. Annyival inkább nem igaz, mert a kiről annyira mondják, hogy ellene a fegyvert használták, valami Gábriel nevezetű ember, lövést nem is kapott és több tanú állítása szerint ez a Gábriel Jó-