Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-339
339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. 169 Zboray Miklős: Állami, társadalmi segítséget óhajtott; azt mondta, hogy a hitelviszonyokat kell javítani, de hogy honnan, miképen, hogy mit ért az alatt, azt nem mondta meg akkor sem. Most programmjában erről a kérdésről nem hallunk semmit. Ugy tudom, hogy Darányi Ignácz volt földmivelésügyi miniszternek mennie kellett épen a telepítési törvény miatt, a melynek ő örült. Ugyanakkor azt mondja ő mostani beszédében, hogy a mezőgazdaságot és ipart össze akarja egyeztetni; ezt a már megszokott és ismert dolgot hangoztatta, de minden felszólalásában ennek az álláspontnak ellenmond. így 1900. márczius 17-én az őrlési forgalom eltörlése ellen foglalt állást; ellene van annak, hogy a budapesti nemzetközi gabonaforgalom létrejöjjön, mert csekély vagy semmi exportálni valónk nincs; fölöslegünk nincs, minek tehát a konkurrenczia. Egész nyíltan a fedezetlen határidő-üzlet mellett van. Hát én azt kérdem az agrárius uraktól, hogy ez az a programm, — eltekintve az 1899 : XXX. t.-cz.-től — a melyet ők akczeptálnak ? Rakovszky István: Egyetlenegy szál gazda van itt! Rosenberg Gyula: Ki az? Rakovszky István : Te! (Derültség balfelöl. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Rosenberg Gyula: Az az egy legalább okos agrárius! Zboray Miklós: Ez körülbelül olyan, mint a szabadelvüség definicziója. Ilyen az »okos szabadelvüség« is; Rosenberg Gyula: Józan szabadelvüség! Zboray Miklós:... ha kell szabadelvű vagyok, ha kell reakczionárius, ha kell, klerikális. Thaly Ferencz: Ha kell konzervatív liberális ! Rosenberg Gyula: Nem okos, hanem józan szabadelvüségről beszéltem. Zboray Miklós: Igenis józan, pl. ott van a mai programmnak a felekezeti iskolákról szóló része. Ha én miniszterelnök vagyok, akkor nyíltan és őszintén azt mondom, hogy ez az én nézetem, ezt helyesnek, jónak tartom s ez az én programmom; kibontom a szárnyait egy messzemenő tervezetnek, de a miniszterelnök ur ennél a kérdésnél is okos, (Egy hang a szélsőbaloldalon ." Józan!) vagy józan, pardon. (Derültség balfelöl) Nem azt mondja, hogy ez az én szigorú meggyőződésem, hanem azért van mellette, hogy az államot ne terheljük felesleges kiadásokkal. Rakovszky István: Ez már nagyon józan! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ágyukra kell a pénz !) Zboray Miklós: Vagy nézzük a viczinálisok kérdését; azok is felhozattak a programmban. Rakovszky István: Ahá! Szatmár! Zboray Miklós: 1897. augusztus 4-én beszélt már a miniszterelnök ur. Nincs megelégedve azzal, hogy a viczinálisoknak rosszul megy dolKEPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. guk nálunk, és szerinte nagyobb mértékben kellene, hogy fejlesztessenek, mert nagy baj az, hogy az érdekeltség hozza össze az építési tőkét; javasolja, hogy az állam fedezze azt, és hogy a czimleteket tisztességes kurzus mellett kell elhelyezni. Rakovszky István: A viczinálizmus összekötve a börzével! Zboray Miklós: Beszélt több izben, igy 1899. márczius 6-án, de más alkalommal is, és majdnem ugyanazon szavakkal és szellemében egyezőleg a most kifejtett programm belügyi kérdéseivel is foglalkozik a t. miniszterelnök ur. A mit a közigazgatásról és a tisztviselőkről mond, azt helyeslem és minden tekintetben aláírom, de bizonyos különös érzés vesz erőt rajtam, hogy talán még sem az a programm lényege, hogy az a tisztviselő egy órával többet dolgozzék és hogy betartsa a hivatalos órákat; (Ugy van! halfelöl.) ez már részletkérdés, ez a végrehajtás kérdése. Nem az a programm lényege, hogy megvédjük a tisztviselőt alaptalan vádakkal szemben, de ha hibát követ el, sújtani fogjuk kérlelhetetlenül, mert semmiféle bűnt sem engedhetünk megtorlatlanul. Nem ez a miniszteri programm lényege; ezt az ő irodafőnöke elvégezheti, és a miniszter ellenőrizheti, ha jól esik neki, és kedve tartja, de a közigazgatásnak nem az a fő kritériuma, hogy hogyan osztatnak be az órák, és hogyan dolgoznak a minisztériumokban. Elismerem, hogy pl. a minisztériumokban az egyik osztály túl van terhelve, mig a másik kényelmesen semmit sem csinál; tudom nagyon jól, hogy különösen a vasútnál és a posta- és távirda-hivataloknál a dijnokoknak és az alantasabb hivatalnokoknak, — épen ugy, mint itt a háznál alkalmazott napidíjas gépirókisasszonyoknak — nyúzzák le a bőrét; azok dolgoznak reggeltől délutánig és kora délutántól estig, de épenséggel nem terhelik meg azokat a magasabb állásokat, a melyeknek viselői a tisztviselői fizetés rendezése után nagyobb kedvezményeket fognak élvezni, és a kik magukkal visznek egyegy szakreferenst külföldi tanulmányutazásaikra. Csak azokat a kezelő tiszteket, azokat a napidíjas alkalmazottakat hajszolják, a kik ott görnyednek nap-nap után egész nap, és a kiknek a bőrén egy krajczárt is szeretnek megtakarítani a főnökök, mert az is az ő javukra iratik. Ezeken a bajokon segítsen a miniszterelnök ur; ne a legalantasabb fokú alkalmazottakon, hanem a magasabb állásoknál kezdje a takarékosság elvét alkalmazni. (Helyeslés bal/elöl és a szélsöbaloldalon.) Mit beszélt a miniszterelnök ur az igazságügyről? Semmit. Emiitette az uzsoratörvényt, a perrendtartást, a mi az előző kormányok érdeme. De én mégis találtam valamit az ő előző beszédeiben. (Halljuk!) 1898. márczius 17-én beszélt arról, hogy a büntető törvénykönyvnek az izgatásról és lázitásról szóló rendelkezéseit 22
