Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

170 339. országos ülés 1903 nőve nber 18-án, szerdán. szigorítani kell. Hát ha a nemzetiségi izgatókkal szemben akarja ezt tenni, én aláírom ezen kijelentéseit, bár azt hiszem, hogy a törvénynek erre vonatkozó rendelkezései, ha azokat helyesen és szigorúan alkalmazzák, elég fegyvert képeznek ; de ha arra érti a szigorítást, hogy a választások alkalmával napirenden lévő ártatlan korteskedések elnyomására szolgáljanak azok a rendelkezések, hát erre szintén van példa, mert én mutathatok fel egy ügyészi indítványt a mostani időkből, a mely szerint egy választásból kifolyólag az ügyészség lázítás és izgatás miatt emelt vádat húsz, körülbelül 12 — 14 éves gyermek ellen, mert elmentek a falusi biró lakása elé; ott éljeneztek és beverték az ablakokat. (Mozgás balfelöl.) Száz főnyi emberből álló gyülevész tömeg volt ott, irja a vádinditvány, mire a biró kijött és egy korbáescsal szétkergette őket; ezeket a gyermekeket pedig lázítás miatt vádolta meg az ügyészség. (Felkiáltások balfelöl: Hol történt ez ?) Nyitrán ! Rakovszky István: Hallom, hogy uj, derék főispánt kapnak. Zboray Miklős: Vagy vegyük az igazságügyi tárczának egy másik ágát: a sajtóügyi vétségeket. Szíves figyelmébe ajánlom azon lapoknak, a melyek a nagy nemzeti küzdelem erős szószólóiból a miniszterelnök ur hűséges lakájaivá vedlettek át, hogy gondolják meg, hogy a sajtóügyekben a vétségek gyorsan és szigorúan fognak büntettetni. Ez volt a programmban. A szocziális kérdésekről is beszélt a t. miniszterelnök ur akkor. (Halljuk ! Halljak!) Kifejtette a szocziális programmját, hogy brutalitások vannak, — igaz, de nem azt, hogy hogy akarja orvosolni a bajokat, hanem ugy, hogy az állam hasonló brutalitással állítsa helyre a rendet. A progresszív adóról szóló beszédében 1898. märczius 26-án a t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy az adótételek leszállítása szükséges volna, de mint a telepítésnél, ugy itt is aggályai vannak. A programmjában most is igy beszél. Szó volt, mikor a t. miniszterelnök ur bejött a házba, arról, hogy az ellenzék szót emelt az ellen, voltak, a kik erős vehemencziával támadták, sőt megmondták, hogy a békés tágyalásnak helye sem fog lenni, ha az elnök le nem mond — igaz, hogy másnap megbékültek, mondom, akkor a miniszterelnök ur ezt egy egyszerű inczidensnek minősítette. Milyen gyönyör volt nekem az, midőn a miniszterelnök ur beszédét olvastam és abban többször találkoztam az »inczidens« szóval! Mik voltak nála az inczidensek ? Inczidens volt, mikor Maros-Vásárhelyen a választásnál nem tudom hány embert megöltek, agyonlőttek a csendőrök, inczidens volt a nagykátai főszolgabírónak, Dessewffynek esete. Ezek inczidensek ? A nemzetiségi kérdésben az egyik kezével simogatott itt a miniszterelnök ur, azután nekünk, aljas sovinisztáknak itt adott egy kis útbaigazítást, hogy a ki izgatni fog, nem lesz igaz, hű fia a hazának, annak majd adok én és mégis a brassói iskola szubvenczióját helyesnek és elfogadhatónak találta. Egyik levelében, a melyet nem is olyan régen egy szász képviselőhöz irt, ugy nyilatkozott, hogy: »azt az alant járó, gyűlölködő sovinizmust, mely a sajtó egy részében nyilvánult, a leghatározottabban elitélem és mindenkor kész vagyok küzdeni az egyedül helyes, hazafias politikáért.* Akkor igy nyilatkozott. Hát már a magyar nyelv melletti küzdelem is eltiprandó? A sovinizmus aljas? Hová jutottunk? Ez a nagy hazafias programm ? Ez az erős kéz ? Ez a magyar államnak a megszilárdítása ? Ez az egységes magyar nemzeti állam kifejlesztése? Én nem tudom összeegyeztetni az ily határozatlanságokat, a midőn nincs egyetlen egy kérdés sem, a melyben a miniszterelnök ur azt mondaná: ez a nézetem, ezt követem, ha tetszik, ha nem. Hát, t. ház, igy összehasonlítva és összeegyeztetve ezeket a beszédeket, kiterjedt a figyelmem egy más körülményre. Jelesül megint egy kényes kérdést érintek, az ipar- és kereskedelmi bank kérdését. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) En nem akarom ezt a dolgot bolygatni; mert az nem a miniszterelnök ur dolga, hogy az államnak ott elhelyezett pénze megtérült-e, vagy biztosítva van-e. Arról sem akarok beszélni, hogy a részvények nem érnek öt forintot sem, hogy leszámolás alatt van a bank, hogy

/ a házát a Wiener Bankverein vette meg. Én tisztán csak a miniszterelnök ur beszédével kívánok foglalkozni, melyet mondott azon a közgyűlésen, midőn az igazgatóságot megtámadták. E beszédből két pontra hívom fel a t." ház figyelmét. Mert én Magyarország miniszterelnökénél fontosnak tartom, hogy az egyéniségét lássam. Nagy pénzügyi kapaczitás gróf Tisza István, ezt elismerem én is. (Olvassa): »Ha hibák történtek, a hiba ott fekszik, hogy bizonyos, igen nagy valószínűségeket bizonyosságnak vélve, belementünk Románia felé bizonyos kötelezettségekbe, mielőtt határozott, jogilag kötelező formában biztosítottuk volna magánknak a tért; ez, t. uraim, hibás üzleti politika volt, tévedés volt.« Hát megnyugodhatom én abban, hogy annak a kezében van Magyarország kormányának a gyeplője, a ki egy ügyben a valószínűséget bizonyosságnak vette ? Hát ez előrelátás, politikai éleslátás és közgazdasági tudomány? Egy más helyütt azt mondja: »Természetes dolog, én, mint a vezetésen kivül álló faktor, nem láthattam egyes adatokat.* Hát az igazgató nem tud semmit és nem vizsgálta meg ezeket a dolgokat? Egy más helyütt beszélt a részvények terhéről, hogy a részvények értéktelenednek, de azt mondja, hogy ez olyan, hogy csak nyolcz forint az, mely mint veszteség szerepel ezen értékeknél. (Olvassa.) »Szerény nézetem szerint emberi valószínűséggel beszélve, az iparbank-értékek ezen vesztesége maximumnak