Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339. országos ülés Í9Ö3 november 18-án, szerdán. 165 érintse; saját maguk közt nem merik vita tárgyává tenni, hogy elfogadják-e vagy sem. Hát, t. ház, a mely párt ily suttyomban dolgozik, a mely egyszer igy, egyszer ugy beszél, a mely tüntetőleg tapsol a mostani miniszterelnöknek, mert a Körber nyilatkozatát méltó feleletben merte részesíteni, a mely tiltakozott Khuen ellen, hogy nem merte azt megtenni, a mely pár nem mer szint vallani, az ilyen pártnak programmja volna az a varázsszer, a mely ezt az eredményt szüli ? Hát az legyen a küzdő bére, hogy a szabadelvű párt egy titkos programmal gazdagabb? Hát az legyen az eredmény, hogy elégedjünk meg olyan programmal, a melyet-ide sem mertek hozni? Hát miért a harcz és a küzdelem? Ezért jöttek ide a küldöttségek, ezért buzdult fel a nemzet, ezért irtak fel a szabadelvüpárti kertiletek, hogy a magyar nyelv jogának érvényesítésére még kilátás se legyen, mert a szabadelvű párt elzárta ennek útját? Nem adhatom fel a harczot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsölaloldalonj Az előbb említettem, hogy a másik szempont az volt, hogy a kormány programmja milyen, olyan-e, hogy kárpótol engem a küzdelem szerencsétlen eredményeért. Én a kormánynak két programmját tudom. Az egyik a kilenczes bizottság által alkotott és gróf Tisza István által megtoldott-foldott programúi, a másik pedig az egyéb kérdésekre vonatkozó politikai programm, melyet a főrendiházban és itt javított kiadásban és a sajtóhibáktól megtisztítva előadott. Nézzük, mielőtt a részletekbe átmennénk, hogy az előző kormánynyal szemben kardinális kérdésekben milyen volt az álláspontja az ellenzéknek, annak az ellenzéknek, a melynek egyik-másik nagynevű vezére nyíltan hangoztatja a kibontakozásra vezető ut elfogadását és a békét. Elsősorban is az 1899 : XXX. t.-czikkről óhajtok beszélni. (Halijai! a baloldalon.) Nagyon jól tudjak, hogy a legutóbbi időkben is a ház elé került a dolog, mert egyik kiváló publiczistánk és nagytehetségű, nagynevű képviselőtársunk, Vészi József, épen erre alapítva indokolta meg kilépését a szabadelvű pártból. 0 maga fejezte ki, hogy mit akar a KhuenHéderváry-kormány. Felhozta, hogy oly politikai nyilatkozatot tett, hogy ha nem sikerül idejekorán az uj autonóm vámtarifát Ausztriával együtt megcsinálni, ha a velünk szerződni kívánó hatalmasságok ajtónkon kopogtatnak, akkor a kormány felhatalmazást kór a törvényhozástól arra, hogy a nálunk jelentkező hatalmakkal a szerződési tárgyalásokat megindíthassa. Ezt Vészi az 1899 : XXX. törvényezikk megsértésének tekinti. Megsértésének tekinti azért, — a mint helyesen és szépen felállította három tételét, — a mi a törvényben foglaltatik és a mi abban áll, hogy oly uj vámtarifával helyettesítendő a vámtarifa, a mely a magyar mezőgazdasági termékeknek nagyobb előnyt biztositana, felállította másodszor azt a tételt, hogy egy és ugyanazon időben kell, hogy Magyarország és Ausztriának a külfölddel kötött szerződések felmondassanak és megszűnjenek, harmadszor pedig, hogy addig, a mig az uj autonóm vámtarifa el nem készül, a külföldi hatalmakkal szerződéses tárgyalásokba bocsátkozni nem lehet és nem szabad. Felemiitette Vészi József t. képviselőtársam a szánkcziőt is, és súlyos szavakkal mutatott rá, hogy mind e három intézkedés bármelyikének megsértése a viszonosság megsértése, és minden más tényező meghallgatása nélkül Magyarország vámsorompóinak felállítására jogosult. 0 nem engedett kozzányulai az 1899. évi XXX. t.-cz.-hez. A függetlenségi párt is, nagyon helyesen, mint az önálló vámterület alapján álló párt, osztozott ebben a nézetben és Vészi József állásfoglalását igen sokan a szabadelvű pártból is osztották. Most mit mondott gróf Tisza István Molnár Ákos képviselő urnak tegnapelőtt tett interpellácziójára ? A következőket felelte (olvassa): »Osak egy dolgot, t. képviselőház, én nem akarok most azoknak a kérdéseknek a vitatásába belemenni, hogy az 1899: XXX. t.-cz.-nek az autonóm vámtarifára vonatkozó ezen dispozicziója mennyiben képezi a magyar érdekeknek garancziáját ma már, — annak idején nagyon fontos garanczia rejlett benne abban az irányban, hogy az autonóm vámtarifa létrejövetelét előmozditsa.« Nagyon különösnek találom, hogy annak idején tekintetett csak garancziális törvénynek ezen törvényjavaslat, a melyet szerény nézetem szerint minden jogásznak ma is olyannak kell tekintenie. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »De, mondom, ebbe nem akarok most belebocsátkozni, nagyon messze vezetne. Csakis azon tényeket kívánom konstatálni, hogy itt semmi esetre sem arról lesz szó, hogy az 1899 : XXX. törvényezikk ezen dispozicziója az egész vonalon megváltoztattassák, vagy hatályon kívül helyeztessék, hanem csakis kizárólag arról, hogy szemben ezen kivételes korlátozással egy konkrét kérdésben egy szigorúan körülhatárolt meghatalmazás adassék a kormánynak arra, hogy ugy járhasson el, a hogy azt az ország érdekei feltétlenül megkívánják.« Mi foglaltatik ebben, t. ház ? Az, hogy ő felhatalmazást akar majd annak idején kérni a háztól, hogy tárgyalásokba bocsátkozhassák Olaszországgal, Oroszországgal, Szerbiával, Bulgáriával, Németországgal stb. autonóm vámtarifa nélkül. Mint egy ember tömörültek össze az önálló vámterület hívei, mikor gróf KhuenHéderváry ezzel előállt, és ma, mintha kicserélték volna az istenek, mintha megváltozott viszonyokba kerültek volna, néma hallgatásba merülnek azok, a kik pártból léptek ki ezen