Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339. országos ülés Í903 ne egyének és klikket, a kiknek talán viszket a hátuk. Azonban én nem gondolom, t. képviselőház, hogy a dinasztia, az uralkodóház erre a térre tévedne. Nem tévedhet erre az útra azért sem, mert hiszen csak egynéhány évtizeddel ezelőtt nagyon emlékezetes leczkét kapott, a melyet — azt hiszem — ő sem fog elfelejteni egyhamar. Jól tudja, hogy ha törésre kerülne a dolog, hát veszthetne Magyarország is, veszthetne Ausztria is, vagy nyerhetne Ausztria, nyerhetne Magyarország, egyik legyőzhetné a másikat; nyerhetne, s veszthetne is akármelyik. Egy azonban bizonyos, és ez az, hogy a dinasztia, az uralkodócsalád minden körülmények között vesztene, illetőleg az csak veszthetne. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Bizonyosan jól emlékszik még a dinasztia arra az állapotra, a melybe 1848 után jutott, a midőn nem volt sem pénze, sem hitele, sem befolyása, és én valóban nem hiszem, hogy a dinasztia a maga részére ezt a helyzetet, ezt az állapotot visszaóhajtaná. Hiszen akármelyik ujját vágja is el, elvégre ,is mind a kettő az övé és mind a kettő fáj. Én tehát nem tartok attól, sőt kizártnak tartom, hogy ez az ijesztgetés valósággá is válhassak. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Hattjuh! balfelöl.) Nessi Pál: Elnök ur, hiszen ott kaszinó van! (Elnök csenget) Kecskeméti Ferencz: De látjuk, t. képviselő ház, hogy abból a kísérletből, a melyet most tettünk, azt is, hogy itt csak az erélyes politika érhet el eredményt. Látjuk azt, hogy itt a szenteltvíz-politikával nem sokra megyünk, hanem itt erélyes politikának a követésére van szükség. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Látjuk azt, hogy nem azoknak volt igazságuk, a kik a meghunyászkodást prédikálták, hanem igenis azokrak, a kik a nemzet jogaiért bátran sikra szállottak, harczoltak, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalddalon.) mert hogy ha sokat nem is értünk el, valamit azonban mégis elértünk és mi reméljük, hogy el fogunk érni még többet is. Mi reméljük azt, hogy a mostani minisztérium után még egy másik minisztérium fog jönni és pedig több vivmánynyal és több engedménynyel, mint a mennyivel az eddigiek jöttek. Gabányi Miklós: Karácsonyra más minisztérium lesz! (Derültség a jobboldalon,) Kecskeméti Ferencz: Én minden körülmények között azt hiszem, hogy a mi mostani kísérletünk a nemzeti jogok kivívásáért még nem az utolsó. Ha ugyanis ez a kísérlet a teljes sikert nem tudná elérni és felmutatni, egy másik kísérlet is fog majd tétetni a függetlenségi és 48 as párt részéről abban az irányban, hogy a nemzet az őt megillető jogokhoz eljuthasson. (Ugy van! Ugy van! a szélsbbaloldalon.) Hiszszük és reméljük, hogy a mit ma el nem érhettünk, azt el fogjuk érni máskor, és wember 18-án, szerdán. 163 reméljük, hogy nem sok idő múlva. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Abban a t. miniszterelnök úrral teljesen egyetértek, hogy csak rendkívüli okok indokolják a rendkívüli parlamenti eszközök használatát, de erre megjegyzem, hogy a törvények kijátszása és a nemzeti jogok konfiskálása feltétlenül rendkívüli okok, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) a melyek ezen rendkívüli parlamenti eszköznek, az obstrukeziónak használatát teljesen indokolják. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ez a jogok, a törvények kijátszásának és a nemzet jogai konfiskálásának egyedüli orvosszere; ez az egyedüli fagyver azzal szemben a mi kezünkben, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) és minden alkalommal, valahányszor a hatalom visszaélést követ el, és törvények játszatnak ki, vagy jogok konfiskáltatnak, e fegyver használatát teljesen jogosultnak tartom, még ha minden harmadnap kellene is ezzel a fegyverrel élnünk, {Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Nézetem szerint mi, a kik eddig harczoltunk, egy tévedésbe estünk, t. i. nagyon kényelmesen folytattuk ezt az obstrukeziót, mert azt erélyesebben kellett volna és lehetett volna is folytatnunk. Ennek a mostani obstrukeziónknak árát leginkább a nép adja meg. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) Elsősorban a szegény katonaság, azután a nemzet iszsza meg a levét. A hova el kellett volna hatnia a mi obstrukcziónk hatásának, oda az alig hatott el, ott az alig volt érezhető, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Segítettek magukon, ha mi azt mondtuk, hogy nem adunk ujonezot, pénzük pedig volt elég, és igy egyáltalában nem juthattak szorult helyzetbe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az eddigiekből megtanulhattuk, hogy nekünk már idejekorán, mindjárt a harcz kezdetén fel kellett volna világositanunk a nemzetet, fel kellett volna azt hívnunk, hogy adót egyáltalában ne fizessen, mert adót fizetni ilyenkor egyáltalában nem hazafias dolog, a mint ezt törvényeink is kimondják. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Sokkal nagyobb eredményt érhettünk volna el, és pedig sokkal előbb, ha ezt megtettük volna, ha a nép közé mentünk volna, és azt ebben az irányban idejekorán felvilágosítottuk volna, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezt a mulasztásunkat, az eddigieken okulva, a jövőben talán ki fogjuk pótolni. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) T. ház! Nem szándékozom beszédemet tovább folytatni, (Halljuk! a szélsöbaloldálon.) hanem befejezni kívánom azt, és röviden utalva az elmondottakra, (Halljuk!) kijelentem még egyszer, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a magam részéről meg nem szavazhatom, hanem egy határorati javaslatot van szerencsém a t. ház elé terjeszteni, a mely a következőképen szól. (Halljuk! Halljuk! a szásöbaloldalon. Olvassa) : 1. Mondja ki a ház, hogy a szőnyegen lévő katonai javaslatokat visszautasítja és meg nem 21*