Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-339
162 339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. harczolunk tovább, ugy sem érünk el többet, a mi elérhető volt, azt ő elérte. Mi ezt nem vagyunk hajlandók elhinni. Hiszen a miniszterelnök ur és a kik vele egy nézeten vannak, elejétől fogva azt hirdették, hogy hiába való minden harcz és erőfeszítés: és mégis azt látjuk, hogy nem volt egészen hiábavaló, mert valamit elértünk, habár távolról sem mindazt, a mit óhajtottunk volna. És azután a mi eléretett, azt talán nem egészen a t. miniszterelnök ur érte el, ő elérte a piros bársonyszéket, a mely után törekedett . . , Gabányi Miklós: Nem soká ül ott! Sándor Pál: Tovább, mint Gabányi! Kecskeméti Ferencz: ... de a vívmányokat nem egészen ő érte el, azokért harczoltak mások egy egész hosszú politikai pályán keresztül és ő csak ennek a harcznak a gyümölcseit szedte le. Azt is mondja a miniszterelnök ur, hogy hagyjuk félben a harczot, szereljünk le azért is, mert komoly konfliktus következhetik a nemzet és az uralkodó között. Erről a konfliktusról a t. miniszterelnök ur boldogult édes atyjának példája szerint nagyon sokat beszél. Nern idézem mindazokat a helyeket, a hol ezt felhozza, csupán csak néhány passzusra hivatkozom. Azt mondja (olvassa): »A nemzeti közvélemény visszariad a nemzet és a korona közti konfliktus mélyreható következményeitől.« Továbbá: »Es nem kivánja ezen óhajtásának valósítását erőltetni oly időben, a mikor konfliktusra vezethetne.« Azután megint: »Jóformán általánossá vált az a meggyőződés, hogy ezen kérdések ilyen körülmények közt az ország javára meg nem oldhatók. Áthatotta a közvéleményt azon tudat, hogy meg kell elégedni azzal, hogy azon kérdések oldatnak meg, a melyeknek megoldása a korona és a nemzet teljes egyetértésével lehetséges.« Azután megint ugy nyilatkozik, hogy ezt a jó egyetértést, jő békességet a korona és a nemzet között mindennél feljebb kell helyezni, s mondom, még többször is megemlékezik programmbeszédében a konfliktusról. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk !) Hát erre is azt mondhatjuk, a mit a miniszterelnök urnak egy más ilyen nyilatkozatára, ha jól emlékszem, Ugron Gábor t. képviselőtársam mondott, hogy ezek már elnyűtt dolgok, ezeket már elcsépelte a boldogult öreg generális. (Derültség a baloldalon.) Ismerjük már ezt a mumust. 1867 óta folytonosan azzal rémítgették a nemzetet és az országgyűlést, hogy ha a nemzet a maga jogait forszírozni, követelni találná, hát akkor ez következik, az következik, majd következik az alkotmány felfüggesztése, vagy következik majd a 48-nak ismétlődése, s más effélék. Hát 1867 óta mi most először tettünk kísérletet, megvetettük a lábunkat, megvetettük a sarkunkat és íme, azt látjuk, hogy egyik sem következett be, sem az alkotmány nincs felfügl gesztve, sem pedig fegyverre, vérontásra nem került a dolog. Hát mi látjuk, hogy ez csak mumus volt, hogy egy seprű és egy meszelő az egész, (Derültség a baloldalon.) a mi egyáltalában nem valami rémületes, nem valami ijesztő dolog. Nem is tartunk, t. ház, attól, hogy ezek a rémlátások megvalósulnak, hogy azok testet öltenek. Mi nem tartunk attól, én a magam részéről egyáltalában nem tartok attól, hogy ezek a dolgok bekövetkeznek, különösen, hogy fegyverre vagy vérontásra kerüljön a dolog. Egyáltalában nem tartok tőle, ezt teljesen kizártnak tartom, és pedig először is azért, mert nincs rá semmi ok. Mi itt erre nem törekszünk . . . Gabányi Miklós: 34-en vagyunk csak, elnök ur! Szőts Pál: Te duplán számitasz! (Derültség.) Gabányi Miklós: Akkor is csak 35-en vagyunk, ha én duplán számitok. Gajáry Géza: Tessék jobban megolvasni, 43-an vagyunk! Gabányi Miklós: Te koronában szoktál számítani ! (Derültség.) Elnök (csenget): Miután a ház tanácskozási képessége kétségbe vonatott . . . Gajáry Géza: Nem tud negyvenig olvasni! Gabányi Miklós: Nincs meg most sem a kellő szám! Elnök (csenget): Csendet kérek! Kubik Béla: Nem fejezte be az elnök ur! Elnök: Azt akartam mondani, hogy miután kétségbe vonatott az, hogy a ház tanácskozásképes, fel akartam kérni a jegyző urat, hogy a ház tagjait számlálja meg; de miután ugy értesülök, hogy 40 en vannak . .. (Felkiáltások jobb felöl: Ennél többen vagyunk!) Endrey Gyula jegyző: 48-an vagyunk! Elnök: . . . A ház tehát tanácskozásképes; ennélfogva kérem Kecskeméti képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Kecskeméti Ferencz: Mumusnak neveztem azt a fenyegetést, hogy ha a magyar nemzet a maga jogait forszírozni találná, akkor majd alkotmányválságra, vagy talán még inkább fegyveres beavatkozásra, vérontásra kerülne a dolog. Mi ettől nem félünk, én a magam részéről nem tartok tőle és pedig azért nem, mert ennek bekövetkezésére semmi ok nincsen. De, t. ház, másfelől nem tartok ettől azért sem, mert nem csak nekünk van okunk kerülni a vérontást, a végletekig való elmenést, hanem oka van ettől tartózkodni, oka van ezt kerülni másnak is, (Ugy van! Vgy van! a baloldalon.) és talán másnak még inkább, mint nekünk. Én nem mondom azt, hogy nem lehetnek Ausztriában egyének, vagy klikkek, a melyek az agent provocateur szerepét hajlandók játszani, mert hiszen ilyenek mindig voltak ott; voltak II. Rákóczi Ferencz korában is, voltak 1848 körül is és lehetnek ilyenek ottan ma is; lehetnek' ott ma is