Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. 159 hogy pedig akkor már az időből is kifogytunk, én őt gr. Tisza Istvánhoz utasítottam, mint a kinek kerületében különben is lakik, és tudomásom szerint gr. Tisza István ur a legnagyobb jóindulatot tanúsította vele szemben, mert azon a napon és azon időpontban, a melyre az asszony vagyonának árverezése volt kitűzve, a gróf ur ott személyesen megjelent, — még pedig ugyanabban az időben, a midőn olyan szerencsétlenül esett le a lováról — és az asszony érdekében mindent elkövetett; megmentette őt annak az intézetnek a körmei közül és attól, hogy családostul földönfutóvá legyen. Gr. Tisza István urnak egyéb hasonló dolgairól is van tudomásom, s én ezekről is szíves készeéggel teszek tanúbizonyságot; mert az ilyen tulajdonságok előtt a magam részéről meghajlom és azok iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem. (Halljuk! Halljuk!) Azonban a mi az ő politikai felfogását és a nemzettel, a nemzeti jogokkal szemben elfoglalt álláspontját illeti, (Felkiáltások a szásobaloldalon: Ez az!) ebbe én egyáltalában nem vagyok képes magamat beletalálni, és én azt helyeselni, magamat azzal azonosítani egyáltalában nem tudom. T. ház! Mért lett ő tulajdonképen miniszterelnökké? A mi tehetségeit, képességét vagy kiválóságát illeti: ezeket senkinek sincs szándékában kétségbe vonni, de másfelől nem lehet tagadni azt sem, hogy más tehetséges és kiváló férfiakat dezignált a közvélemény a miniszterelnökségre, a kormányzatban való részvételre, és azok mégis mellőztettek. Miért lett ő miniszterelnökké ? Talán azért, hogy az ő elvei diadalmaskodtak? Egyáltalában nem; hiszen tudjuk, hogy ő nemzeti jogokért a kis ujját sem nyújtotta ki soha. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Miniszterelnökké lett azért, mert ő tette a legkedvezőbb ajánlatot a dinasztiának; ő vállalkozott a legkedvezőbb feltételek mellett a miniszterelnökségre. Hiszen először hajlandó volt elfogadni a miniszterelnökséget minden vívmány, minden engedmény nélkül. Akkor nem boldogult. Később ismét, mint a legjobb Ígéretet tevő, kapta meg a miniszterelnökséget, és megint a minimális engedményekkel jött ide a parlamentbe. Tény az, hogy gr. Tisza István azért lett miniszterelnök, mert ő tette a legkedvezőbb ajánlatot az uralkodónak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Gr. Tisza István ur különben mindig a legnagyobb készséget tanúsította, a mikor a nemzet rovására kellett ígéreteket tenni, a legnagyobb készséget tanúsította ő a nemzeti jogok feláldozásában is. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ha a katonai létszám emeléséről volt szó, nem követelhettek volna akkora létszámemelést, a melyet ő még mindig ne kévéseit volna; ha pénzt követeltek a hadsereg részére, nem követelhettek annyit, hogy ő ne lett volna,, hajlandó még többet igérni. O a boldogult atyjával együtt Tisza-lexeket csinált; (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) dokumentálták a pártban, hogy mi a párt nézete, állásfoglalása bizonyos kérdésben, és ezt ismételték most is, a midőn dokumentálták a párt felfogását, állásfoglalását a felségjogok kérdésében, s a midőn megállapították, hogy a királynak igenis a törvények értelmében, a törvények alapján van joga a hadsereg nyelvévé a német nyelvet tenni. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A miniszterelnök ur nemcsak a három esztendőt kiszolgált katonák visszatartását tartja törvényes eljárásnak, hanem — a mint tudjuk — már a negyedik szolgálati évről is beszél; szóval még Fejérváryn is túltesz. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Mi nem személyek ellen küzdünk, mi elvek ellen elvekkel harczolunk. De a miniszterelnök ur tulajdonképen nem is csupán egyszerű személy, hanem ő egy elvet, egy rendszert képvisel, azt a rendszert, a mely már régi idő óta szembeállítja az uralkodót a nemzettel és a mely a hatalomért mindenkor felajánlja szolgálatait az uralkodónak, természetesen a nemzet rovására. Ily körülmények között én — bármilyen tisztelettel is viseltessem egyébként a miniszterelnök ur kiváló egyéni tulajdonságai iránt — a nemzet vérét ilyen kezekre bízni hajlandó nem vagyok. És nem lehetek sokkal nagyobb bizalommal az igen t. honvédelmi miniszter ur iránt sem. A mi egyéniségét illeti, országszerte rokonszenves egyéniség. A Ludovika Akadémiában mondott hazafias, lelkes beszéde általános feltűnést keltett és az egész nemzetnek élénk emlékezetében van. Feltételezhetjük róla, és én is szíves készséggel feltételezem, hogy jó magyar érzésű ember. De egy nagy kifogásom is van, és ez az, hogy ő katona és nem polgárember. (Derültség jobb felöl.) Ezelőtt egy pár értizeddel még nem nevettek azon az oldalon ezen, hanem mikor Tisza Kálmán idejében először akarta báró Fejérváry Gézát honvédelmi miniszterré tenni az uralkodó, hát felzúdult ellene ugy Tisza Kálmán, mint egész pártja, és a mint tudjuk, az ő kineveztetése akkor el is maradt, hanem vele szemben ki lett nevezve más, ha jól emlékezem Ráday, és csak ennek halála után következett be, hogy az ellenállás a kormánynál és a kormánypártnál megtört és báró Fejérváry Géza kineveztetése honvédelmi miniszterré lehetségessé vált. Abban az időben ezen nem mosolyogtak, hanem ezt nagyon komoly kérdésnek tekintették, és én ma is annak tekintem. Nessi Pál: Hiszen a miniszter ur katonai fegyelmi szabályok alatt áll! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: 'Nem! Szabadságolt állományban vagyok! Kecskeméti Ferencz: Egy katona előtt mindig katonai karierje áll és akármilyen magas rangban legyen is, még ha miniszter is, akkor is