Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. 159 hogy pedig akkor már az időből is kifogytunk, én őt gr. Tisza Istvánhoz utasítottam, mint a kinek kerületében különben is lakik, és tudo­másom szerint gr. Tisza István ur a legnagyobb jóindulatot tanúsította vele szemben, mert azon a napon és azon időpontban, a melyre az asszony vagyonának árverezése volt kitűzve, a gróf ur ott személyesen megjelent, — még pedig ugyan­abban az időben, a midőn olyan szerencsétlenül esett le a lováról — és az asszony érdekében mindent elkövetett; megmentette őt annak az intézetnek a körmei közül és attól, hogy csa­ládostul földönfutóvá legyen. Gr. Tisza István urnak egyéb hasonló dol­gairól is van tudomásom, s én ezekről is szíves készeéggel teszek tanúbizonyságot; mert az ilyen tulajdonságok előtt a magam részéről meghaj­lom és azok iránt a legnagyobb tisztelettel vi­seltetem. (Halljuk! Halljuk!) Azonban a mi az ő politikai felfogását és a nemzettel, a nem­zeti jogokkal szemben elfoglalt álláspontját illeti, (Felkiáltások a szásobaloldalon: Ez az!) ebbe én egyáltalában nem vagyok képes magamat beletalálni, és én azt helyeselni, magamat azzal azonosítani egyáltalában nem tudom. T. ház! Mért lett ő tulajdonképen minisz­terelnökké? A mi tehetségeit, képességét vagy kiválóságát illeti: ezeket senkinek sincs szán­dékában kétségbe vonni, de másfelől nem lehet tagadni azt sem, hogy más tehetséges és kiváló férfiakat dezignált a közvélemény a miniszter­elnökségre, a kormányzatban való részvételre, és azok mégis mellőztettek. Miért lett ő minisz­terelnökké ? Talán azért, hogy az ő elvei diadal­maskodtak? Egyáltalában nem; hiszen tudjuk, hogy ő nemzeti jogokért a kis ujját sem nyúj­totta ki soha. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Mi­niszterelnökké lett azért, mert ő tette a legked­vezőbb ajánlatot a dinasztiának; ő vállalkozott a legkedvezőbb feltételek mellett a miniszter­elnökségre. Hiszen először hajlandó volt elfo­gadni a miniszterelnökséget minden vívmány, minden engedmény nélkül. Akkor nem boldo­gult. Később ismét, mint a legjobb Ígéretet tevő, kapta meg a miniszterelnökséget, és megint a minimális engedményekkel jött ide a parla­mentbe. Tény az, hogy gr. Tisza István azért lett miniszterelnök, mert ő tette a legkedvezőbb ajánlatot az uralkodónak. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Gr. Tisza István ur különben mindig a legnagyobb készséget tanúsította, a mikor a nemzet rovására kellett ígéreteket tenni, a leg­nagyobb készséget tanúsította ő a nemzeti jo­gok feláldozásában is. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ha a katonai létszám emeléséről volt szó, nem követelhettek volna akkora lét­számemelést, a melyet ő még mindig ne kévé­seit volna; ha pénzt követeltek a hadsereg ré­szére, nem követelhettek annyit, hogy ő ne lett volna,, hajlandó még többet igérni. O a boldogult atyjával együtt Tisza-lexeket csinált; (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) dokumentálták a pártban, hogy mi a párt né­zete, állásfoglalása bizonyos kérdésben, és ezt ismételték most is, a midőn dokumentálták a párt felfogását, állásfoglalását a felségjogok kér­désében, s a midőn megállapították, hogy a királynak igenis a törvények értelmében, a tör­vények alapján van joga a hadsereg nyelvévé a német nyelvet tenni. (Zaj a jobboldalon. Hall­juk! Halljuk! a baloldalon.) A miniszterelnök ur nemcsak a három esz­tendőt kiszolgált katonák visszatartását tartja törvényes eljárásnak, hanem — a mint tudjuk — már a negyedik szolgálati évről is beszél; szóval még Fejérváryn is túltesz. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Mi nem személyek ellen küzdünk, mi elvek ellen elvekkel harczolunk. De a miniszterelnök ur tulajdonképen nem is csupán egyszerű személy, hanem ő egy elvet, egy rendszert képvisel, azt a rendszert, a mely már régi idő óta szembeállítja az uralkodót a nemzettel és a mely a hatalomért mindenkor felajánlja szolgálatait az uralkodónak, természe­tesen a nemzet rovására. Ily körülmények között én — bármilyen tisztelettel is viseltessem egyébként a miniszter­elnök ur kiváló egyéni tulajdonságai iránt — a nemzet vérét ilyen kezekre bízni hajlandó nem vagyok. És nem lehetek sokkal nagyobb bizalommal az igen t. honvédelmi miniszter ur iránt sem. A mi egyéniségét illeti, országszerte rokonszen­ves egyéniség. A Ludovika Akadémiában mon­dott hazafias, lelkes beszéde általános feltűnést keltett és az egész nemzetnek élénk emlékeze­tében van. Feltételezhetjük róla, és én is szíves készséggel feltételezem, hogy jó magyar érzésű ember. De egy nagy kifogásom is van, és ez az, hogy ő katona és nem polgárember. (Derültség jobb felöl.) Ezelőtt egy pár értizeddel még nem nevettek azon az oldalon ezen, hanem mikor Tisza Kálmán idejében először akarta báró Fejér­váry Gézát honvédelmi miniszterré tenni az uralkodó, hát felzúdult ellene ugy Tisza Kál­mán, mint egész pártja, és a mint tudjuk, az ő kineveztetése akkor el is maradt, hanem vele szemben ki lett nevezve más, ha jól emlékezem Ráday, és csak ennek halála után következett be, hogy az ellenállás a kormánynál és a kor­mánypártnál megtört és báró Fejérváry Géza kineveztetése honvédelmi miniszterré lehetségessé vált. Abban az időben ezen nem mosolyogtak, hanem ezt nagyon komoly kérdésnek tekintették, és én ma is annak tekintem. Nessi Pál: Hiszen a miniszter ur katonai fegyelmi szabályok alatt áll! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: 'Nem! Szabadságolt állományban vagyok! Kecskeméti Ferencz: Egy katona előtt min­dig katonai karierje áll és akármilyen magas rangban legyen is, még ha miniszter is, akkor is

Next

/
Thumbnails
Contents