Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

158 339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. ket, a melyek e czélon túlterjednek és annak elérésére nem elkerülbetlenül szükségesek, ma­gára nem vállal. És midőn Körber miniszterelnök ur Ma­gyarország ellen támadást intéz, megfeledkezik arról, sőt talán épen az bátorította fel, hogy Magyarország már évek óta az 1867 : XII. tör­vényczikk 25. §-a daczára, a mely azt rendeli, hogy Ausztriában is teljes alkotmányosság le­gyen, fentartja a közös intézményeket, és telje­siti a közösügyes intézmények részére a maga kötelezettségeit. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvény maga világosan ki­mondja, hogy Ausztria alkotmányos képviseleté­vel akar a magyar törvényhozás érintkezni, azt kívánja, hogy addig életbe sem léphet az 1867. évi XII. t.-cz, a míg teljes alkotmányosság nincä Ausztriában; pedig olyan minisztérium, mint Körberé, olyan parlament, a minő most van Ausztriában, volt még az 1867-es idők előtt is; a teljes alkotmányosság, a melyet követel a ma­gyar törvény, abban áll és világosan folyik a törvény szelleméből, hogy népképviseleti kor­mány legyen. (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélső­baloldalon.) Vájjon népkéviseleti kormány-e az osztrák kormány ? Nem. Az osztrák kormány maga nem is parlamenti kormány, a mely az ügyeket vezeti, a mely többségét csak ugy mes­terségesen szerzi össze, de most már ezt is el­dobja, hanem a 14. §. alapján, az alkotmányosság mellőzésével, csak egyszerűen a fejedelem auto­krata hatalmánál fogva intézkedik és intézi ügyeinek legnagyobb részét. Évek óta néztük ezt el és nézzük el most is, de türelmünknek fonala is megszakad, mert oly állami összekötte­tés mellett, a melyben a kimondott alkotmá­nyosság helyett csak az alkotmányosság kiját­szását látjuk, a melyben a népképviseleti elv nem érvényesülhet, a melyben a többség a maga határozatait meg nem hozhatja, a melyben az alkotmányosság elve mindinkább ki van játszva, a melyben az alkotmányossági élet egy többség megvásárlására irányult politikai vásárrá válto­zott : a miniszterelnök hallgasson és ne szóljon Magyarország ügyeibe, hanem tanulja meg a maga mesterségét, térjen vissza a jó útra és legyen alkotmányos miniszterelnök, a milyennek kell lennie, a ki tudja megszerezni a maga többségét és tudja meghozatni a maga törvé­nyeit. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem a t. házat, hogy amiként én is, bará­taim is, és a maga helyén megfelelően a miniszter­elnök ur is, mindnyájan utasítsuk vissza Körber­nek (Helyeslés a jobboldalon.) a magyar ügyekbe való beavatkozását. (Általános élénk helyeslés.) ESnök: T. ház! Ehhez a kérdéshez több szónok nem jelentkezett. Miután pedig a ház­szabályok értelmében napirend előtti felszólalás vita és határozat tárgyát nem képezi, áttérünk már most a tulajdonképem napirendre, illetőleg az ujonczjutalék mennyiségének fentartásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Endrey Gyula jegyző: Kecskeméti Ferencz! (Elénk felkiáltások jobbfelöl: Éljen a miniszter­elnök! Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Kecskeméti Ferencz! Kecskeméti Ferencz: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Nekünk, a kik a szőnyegen lévő u. n. katonai törvényjavaslatok ellen elejétől fogva állást foglaltunk és azok ellen elejétől fogva küzdöttünk, szinte erkölcsi kötelességünkké vált, hogy most, az uj helyzetben, az uj viszo­nyok között is jelezzük álláspontunkat ezen tör­vényjavaslatokkal szemben és álláspontunkat meg is okoljuk. Ennek a kötelességnek kívánok én eleget tenni akkor, a mikor a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz hozzászólni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Előre is ki kell jelentenem a legnagyobb sajnálattal, hogy ezen törvényjavaslatokkal szem­ben az én álláspontom egyáltalában nem válto­zott, azokat el nem fogadhatom, meg nem sza­vazhatom. És pedig nem fogadhatom el és nem szavazhatom meg először is a kormány iránt való bizalomhiányának okából. Mert akármilyen tehetséges és tiszteletreméltó férfiak vannak is a kormány tagjai között, de a mi politikai fel­fogásukat és a nemzeti jogokkal és a nemzettel szemben elfoglalt álláspontjukat illeti, az egy­általában nem olyan, hogy azt helyeselhetnők, hogy magunkat azzal azonosithatnók. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott van pl. az igen t, miniszterelnök ur kiváló, jeles tulajdon­ságokkal ; mindenki elismeri róla, hogy igen tehetséges, tanult, komoly és szolid férfiú és azon tulajdonságok közül, a melyeket boldogult aty­jában is mindenki tisztelt, több feltalálható ő benne is. Ugron Gábor: Igen sok! Kecskeméti Ferencz: S itt eszembe jut, a mit programmbeszédében Zmeskál Zoltán t. képviselőtársam közbeszólására vonatkozólag vá­laszolt, a midőn azt mondotta: »Próbáljon a t. képviselőtársam az én jóindulatomhoz fordulni, és én azt hiszem, hogy kellemesen fog csalódni.* Hogy ez az ő ajkain nem puszta frázis volt, arról én is tanúbizonyságot tehetek. (Halljuk! Halljuk!) Tanúbizonyságot tehetek arról, hogy a ki az ő jóindulatához fordul, az nála jóindu­latra talál. Eszembe jut, hogy nem rég egy egyszerű okányi özvegyasszonyt küldöttem hozzá, a kit a békési népbank a körmei között tartott, s a kivel az a bank nem valami nagyon em­berségesen bánt el. Ez az asszony hozzám for­dult, • azonban, mivel tőlem távol lakott, és nem egy könnyen kaphattam meg a kellő informá­cziókat felőle és ügye felől, másrészt pedig nem is volt elég időm arra, hogy a kellő intézkedé­seket és lépéseket érdekében megtehessem, mint-

Next

/
Thumbnails
Contents