Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

158 339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. ket, a melyek e czélon túlterjednek és annak elérésére nem elkerülbetlenül szükségesek, magára nem vállal. És midőn Körber miniszterelnök ur Magyarország ellen támadást intéz, megfeledkezik arról, sőt talán épen az bátorította fel, hogy Magyarország már évek óta az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-a daczára, a mely azt rendeli, hogy Ausztriában is teljes alkotmányosság legyen, fentartja a közös intézményeket, és teljesiti a közösügyes intézmények részére a maga kötelezettségeit. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvény maga világosan kimondja, hogy Ausztria alkotmányos képviseletével akar a magyar törvényhozás érintkezni, azt kívánja, hogy addig életbe sem léphet az 1867. évi XII. t.-cz, a míg teljes alkotmányosság nincä Ausztriában; pedig olyan minisztérium, mint Körberé, olyan parlament, a minő most van Ausztriában, volt még az 1867-es idők előtt is; a teljes alkotmányosság, a melyet követel a magyar törvény, abban áll és világosan folyik a törvény szelleméből, hogy népképviseleti kormány legyen. (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Vájjon népkéviseleti kormány-e az osztrák kormány ? Nem. Az osztrák kormány maga nem is parlamenti kormány, a mely az ügyeket vezeti, a mely többségét csak ugy mesterségesen szerzi össze, de most már ezt is eldobja, hanem a 14. §. alapján, az alkotmányosság mellőzésével, csak egyszerűen a fejedelem autokrata hatalmánál fogva intézkedik és intézi ügyeinek legnagyobb részét. Évek óta néztük ezt el és nézzük el most is, de türelmünknek fonala is megszakad, mert oly állami összeköttetés mellett, a melyben a kimondott alkotmányosság helyett csak az alkotmányosság kijátszását látjuk, a melyben a népképviseleti elv nem érvényesülhet, a melyben a többség a maga határozatait meg nem hozhatja, a melyben az alkotmányosság elve mindinkább ki van játszva, a melyben az alkotmányossági élet egy többség megvásárlására irányult politikai vásárrá változott : a miniszterelnök hallgasson és ne szóljon Magyarország ügyeibe, hanem tanulja meg a maga mesterségét, térjen vissza a jó útra és legyen alkotmányos miniszterelnök, a milyennek kell lennie, a ki tudja megszerezni a maga többségét és tudja meghozatni a maga törvényeit. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem a t. házat, hogy amiként én is, barátaim is, és a maga helyén megfelelően a miniszterelnök ur is, mindnyájan utasítsuk vissza Körbernek (Helyeslés a jobboldalon.) a magyar ügyekbe való beavatkozását. (Általános élénk helyeslés.) ESnök: T. ház! Ehhez a kérdéshez több szónok nem jelentkezett. Miután pedig a házszabályok értelmében napirend előtti felszólalás vita és határozat tárgyát nem képezi, áttérünk már most a tulajdonképem napirendre, illetőleg az ujonczjutalék mennyiségének fentartásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Endrey Gyula jegyző: Kecskeméti Ferencz! (Elénk felkiáltások jobbfelöl: Éljen a miniszterelnök! Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Kecskeméti Ferencz! Kecskeméti Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekünk, a kik a szőnyegen lévő u. n. katonai törvényjavaslatok ellen elejétől fogva állást foglaltunk és azok ellen elejétől fogva küzdöttünk, szinte erkölcsi kötelességünkké vált, hogy most, az uj helyzetben, az uj viszonyok között is jelezzük álláspontunkat ezen törvényjavaslatokkal szemben és álláspontunkat meg is okoljuk. Ennek a kötelességnek kívánok én eleget tenni akkor, a mikor a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz hozzászólni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Előre is ki kell jelentenem a legnagyobb sajnálattal, hogy ezen törvényjavaslatokkal szemben az én álláspontom egyáltalában nem változott, azokat el nem fogadhatom, meg nem szavazhatom. És pedig nem fogadhatom el és nem szavazhatom meg először is a kormány iránt való bizalomhiányának okából. Mert akármilyen tehetséges és tiszteletreméltó férfiak vannak is a kormány tagjai között, de a mi politikai felfogásukat és a nemzeti jogokkal és a nemzettel szemben elfoglalt álláspontjukat illeti, az egyáltalában nem olyan, hogy azt helyeselhetnők, hogy magunkat azzal azonosithatnók. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott van pl. az igen t, miniszterelnök ur kiváló, jeles tulajdonságokkal ; mindenki elismeri róla, hogy igen tehetséges, tanult, komoly és szolid férfiú és azon tulajdonságok közül, a melyeket boldogult atyjában is mindenki tisztelt, több feltalálható ő benne is. Ugron Gábor: Igen sok! Kecskeméti Ferencz: S itt eszembe jut, a mit programmbeszédében Zmeskál Zoltán t. képviselőtársam közbeszólására vonatkozólag válaszolt, a midőn azt mondotta: »Próbáljon a t. képviselőtársam az én jóindulatomhoz fordulni, és én azt hiszem, hogy kellemesen fog csalódni.* Hogy ez az ő ajkain nem puszta frázis volt, arról én is tanúbizonyságot tehetek. (Halljuk! Halljuk!) Tanúbizonyságot tehetek arról, hogy a ki az ő jóindulatához fordul, az nála jóindulatra talál. Eszembe jut, hogy nem rég egy egyszerű okányi özvegyasszonyt küldöttem hozzá, a kit a békési népbank a körmei között tartott, s a kivel az a bank nem valami nagyon emberségesen bánt el. Ez az asszony hozzám fordult, • azonban, mivel tőlem távol lakott, és nem egy könnyen kaphattam meg a kellő informácziókat felőle és ügye felől, másrészt pedig nem is volt elég időm arra, hogy a kellő intézkedéseket és lépéseket érdekében megtehessem, mint-