Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. 151 lásnäk, a trónnak a méltóságára; figyelnünk kell arra, hogy soha semmiféle szenvedélyek hullámzása arra a magaslatra el ne jusson. Ennek azonban feltétele az, hogy arról a magaslatról sohase hangozzék el olyan nyilatkozat, a mely bárkiben bár csak gyanúját is ébreszthetné fel annak, hogy ott vagy nem ismerik a törvényeket, vagy pedig a törvények értelmének félremagyarázása szándékoltatik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Kétségtelen dolog, hogy akkor, a midőn a chlopyi hadiparancs szerzője, Magyarország alkotmányos királya azt mondja, hogy »közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem«, ezzel a magyar törvénybe ütköző kijelentést tett, mert a magyar törvény, mint előbb emiitettem, »egységes hadsereg«-et nem ismer. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ezt az akkori miniszterelnök ur hibájának tudom be, mert neki kötelessége lett volna tudomást szerezni egy ilyen leirat kibocsátásának szándékáról, és ha erről tudomást szerzett, ugy kötelessége lett volna meghiusitani azt, hogy abban a leiratban egyenesen a magyar törvényekbe ütköző kifejezés kerüljön. T. ház! Ma itt az a kérdés, hogy egy szomszéd államban, azon ország első méltóságának viselője, a mely országgal mi szoros viszonyba vagyunk, kijelenti azt, hogy a mi törvényeink megalkotásában, elintézésében ő magának befolyást arrogál és azok a törvények csak ugy lesznek hatályosak és végrehajthatók, ha ő azokhoz hozzájárul; sőt egész beszédének tenorja arra enged következtetni, hogy még előzetes szankcziőt is követel magának, hogy mi csak akkor foglalkozhatunk ezekkel a kérdésekkel, ha ő azokhoz előzetesen hozzájárul. Ezt az arrogancziát nekünk a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsöbaloldálon.) Ezt a hangot 24 óráig sem szabad szó nélkül hagynunk e parlamentben és ezt a szellemet, a mely az ő felfogásában megnyilvánult, valamennyiünknek a leghatározottabban, egyértelmüleg vissza kell utasítanunk. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) B. Kaas Ivor: A kormánynak is! Nessi Pál: Az tény, t. ház, hogy gróf Héderváry Károly miniszterelnök ezeket a nyilatkozatokat, a melyeket az imént ismertettem, határozottan nem utasította vissza, és ez volt az oka annak, hogy gróf Héderváry Károly miniszterelnököt önök is leszavazták, a miből ő a konzekvencziákat levonván, azt a helyet, a melyet betölteni nem tudott, vagy nem akart, elhagyta. A konzekvenczia legelemibb szabálya azt kívánja önöktől, hogy megmaradjanak ebbeli régibb elhatározásuk mellett . . . Sréter Alfréd: Ne adjon nekünk tanácsokat! Tudjuk a kötelességünket! (Ugy van! jobbfelol. Zaj.) Nessi Pál: Nem értem! Mit parancsol? Sréter Alfréd: Azt mondtam, hogy mint pártnak, ne méltóztassék nekünk tanácsokat adni! Mint magyar emberek, ismerjük kötelességünket. ( Ugy van ! jobbfelöl. Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot! Nessi Pál: Én e kérdésben nem teszek egyebet, mint nehéz kötelességet teljesítek és ez a kötelességteljesítés a t. képviselőtársaimmal közös. Es ha önök nem ragadják meg az alkalmat, hogy felszólaljanak és nem méltóztatnak kérésemnek eleget tenni, akár követik, akár nem tanácsomat, ez az önök dolga, számoljanak a lelkiismeretükkel; de az ón lelkiismeretem nekem azt parancsolja, hogy kötelességem ezen kérdést itt szóba hozni és én csak arra kérem önöket, maradjanak meg előbbeni elhatározásuk mellett, utasítsák most . is oly egyhangúlag vissza az ilyen támadásokat, mint azt a múltkor tették. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Nem elég az, t. ház, hogy csak mi utasítjuk vissza. Önöknek is kötelességük ez; de kötelessége a miniszterelnök urnak is, a ki Magyarország első közjogi méltóságát tölti be, hogy az őt jellemző erélylyel, határozottsággal és nyíltsággal jelentse ki azt, hogy Körber kollégájának felfogása és nyilatkozata a magyar alkotmány és közjog szellemével ellenkezik és azt a leghatározottabban visszautasítja. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) B. Kaas Ivor: Inkompatibilis! Nessi Pál: A t. miniszterelnök úrról mindig ugy beszélnek, hogy erős keze van. Itt az alkalom, méltóztassék most megmutatni, hogy milyen erős az a kéz. Ne csak a nemzeti jogokért küzdőkkel szemben mutassa meg ezt az erős kezet, hanem mutassa meg azt az ország ellenségeivel és ezek közt elsősorban Körber úrral szemben. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Tudom azt, hogy napirendeló'tti felszólalásnál határozathozatalnak helye nincs. Azt hiszem azonban, hogy ez olyan kérdés, hogy ebben nem is szükséges határozatot hozni. Mert nem tudom elképzelni azt, hogy a magyar képviselőházban legyen egyetlenegy ember, a ki ne ugy érezne, mint én, és azt a vakmerő — hogy erősebb kifejezést ne használjak — támadást a legerélyesebben vissza ne utasítaná. Ugy hiszem, hazafias kötelességet teljesítettem, midőn Körber urnak támadását most itt szóba hoztam. A továbbiak az önök bölcseségétől függnek, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Lovászy Márton: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Hogy kiegészítsem Nessi Pál t. képviselőtársam előadását, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és másrészt, hogy a t. ház előtt egészen világosan álljon ez az ügy, minden hoszszabb bevezetés nélkül bátor vagyok felolvasni azokat a nyilatkozatokat, a melyeket dr. Körber miniszterelnök ur tegnap az osztrák képviselőházban elmondott. (Halljuk! Halljuk a bal- és a szélsöbaloldálon. Olvassa): »Midőn a kormány