Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

152 339. országos ülés 1903 november 18-án, szerdán. néhány héttel ezelőtt egybehívta a lieichsrathot, hogy az ez évi februárban megállapított ujoncztörvényt megváltoztassa, kötelességemnek tartottam, hogy a t. házat azokról az általános politikai természetű eseményekről értesítsem, a melyek a monarchia mindkét területének viszonyaira és a katonai ügyekre vonatkoznak. Akkori fejtegetéseimet a monarchia másik felében élénken megtámadták, egyrészt előadásaim lényeges pontjainak nem megfelelő ismertetése folytán, a miért is engem felelőség nem terhelhet, másrészt azonban az osztrák kormány elvi álláspontja miatt. Ebben az utolsó tekintetben semmit nem vonhatok vissza.« (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Ez az!) Nessi Pál: Da ist der Hund begraben! Endrey Gyula: Kubinyi Géza hol van? Lovászy Márton {olvassa): »Mert mindig szigorúan a kiegyezési törvényhez tartottam magamat. »Tetszés.« (Derültség a baloldalon.) Az 1867. évi deczember 21-ik osztrák törvény 5. szakasza, a mely az osztrák-magyar monarchia minden államának közös ügyeire és ezen ügyek kezelésére vonatkozik, szó szerint igy szól (olvassa): »A közös hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó intézkedések kizárólagos jogát képezik ő Felségének.« (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt megjegyezni bátorkodom, hogy ez az idézet nem egészen hű, mert az osztrák törvényben ugy áll, hogy kizárólagos jogát alkotják a császárnak. (Olvassa.) »Ezzel világosan ki van mondva, hogy a törvényhozás beavatkozása ezeken a jogterületeken nem foglalhat belyet«. B. Kaas Ivor: Odaát! (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Lovászy Márton (olvassa): »Az 1867. évi XII. magyar t.-cz. megfelelő 11. §-a igy szól (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindazt, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. 0 Felségének szuverén rendelkezési joga tehát ezekben az ügyekben is egész terjedelmében biztosítva van. Ha a magyar., törvényszövegben hiányzik is a kizárólag kifejezés, ugy ez érdemileg teljesen jelentéktelen hiány« . .. (Mozgás a baloldalon.) B. Kaas Ivor: »Alkotmányos«, az is jelentéktelen ! Mi köze hozzá ? (Ralijuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Lovászy Márton (olvassa): . . . »ezt a hiányt bőségesen pótolja az ebben a törvényszövegben előforduló »egységes« kifejezés, a mely viszont az osztrák szövegben nem fordul elő. Minthogy a magyar törvény a vezérlet, vezénylet és belszervezet egységességét kifejezetten hangsúlyozza és a magyar hadsereget a közös hadsereg kiegészítő részének nevezi, ennélfogva teljes összhangban van az osztrák törvény szövegével. A »kizárólag« kifejezés az egyikben és az egységes kifejezés a másikban együtt (Mozgás és derültség a baloldalon.) hű képét adják annak, a mit a kiegyezés megteremtői szem előtt tartottak: a monarchia közös hadseregének, a melynek egységes vezérlete, vezénylete, belszervezete kizárólag ő Felségét illeti.« (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Szép törvénymagyarázás! Rosenberg Gyula: Furfangos, az bizonyos! Lovászy Márton (tovább olvassa): »Azt, hogy a kiegyezésnek az volt a hézaga, hogy Ausztriában kizárólag az uralkodó rendelkezik, mig Magyarországban az országgyűlésnek tartatnak fenn jogok, annál kevésbbé tartom nyomós állitásnak, (Derültség a szélsöbaloldalon.) mert nemcsak hogy az osztrák részről tárgyaló felek a magyarokkal azonos jogokat kötöttek ki parlamentjük számára, hanem — és ezen döntő fontosságú momentumra azonnal visszatérek — az egész XII, törvényczikk, azaz az egész kiegyezés Ausztria alkotmányos jogokban részesítésének tényét mint irányadó tényt bocsátja előre. Az 1867 : XII. törvényczikk 1. §-a ugyanis ugy hangzik: »0 császári és apostoli királyi Felsége, miután többi országait és tartományait alkotmányos jogokkal ruházta fel, Á legmagasabb tronbeszédben, melylyel a jelen országgyűlést megnyitni méltóztatott, felszólitá az országgyűlést, hogy a pragmatika szankcziónak, mint kölcsönösen elismert jogalapnak elveiből kiindulva, gondoskodnék oly módokról, melyeknél fogva mind Magyarországnak és társországaínak a pragmatika szankezió által is biztosított közjogi és belkormányzati önállósága, mind a birodalom biztosságának és együttmaradásának életfeltételei sértetlenül megóvassanak, egyszersmind pedig a fennérintett közös ügyek alkotmányos elintézésénél egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő Felsége többi országai és tartományai alkotmányos befolyása biztosittassék.« Ebből kiviláglik Ausztriának formailag és lényegileg teljesen egyenjogosult befolyása, a Lajthán inneni birodalomfél befolyása az összes közös ügyekre, tehát ezen törvényes határozatok minden eventuális törvényes megváltoztatásaira is. A kiegyezési törvények ezen egyszerű és természetes interpretálásának utolsó kételyeit eltünteti az ismételten idézett törvényczikk idézett paragrafusa, mely szerint — szószerint idézek —: »0 Felsége alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait, azokat tehát abszolút hatalommal ezentúl nem képviselheti s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti.* Ezen befolyáson nemcsak a törvényhozói közreműködés, hanem minden, még a parlamentáris ellenőrzés is értendő. Ugyancsak tisztán kiviláglik végül ezen határozatból mindkét kormány igényjoga hatáskörén belül, mert hisz különben annak