Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-338
338. országos ülés 1903 november 17-én, kedden. 143 közös aktívák leltárát is.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután akkor, midőn felszólaláson! ezen részét elmondtam, a miniszterelnök úrhoz nem volt szerencsénk, talán nem veszi rossz néven a t. ház. ha ezt a pontot pár szóval megindokolom. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A miniszterelnök ide sem hallgat! Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Ez nem zavarja a tanácskozást és nem házszabályellenes dolog, hogyha a miniszterelnök ur valakivel beszél. Tessék folytatni. Babó Mihály: Hazánk 36 éves történelméből azt a meggyőződést merítettem, hogy mindannyiszor, midőn Magyarország és Ausztria között a legfontosabb közgazdasági kérdés vár megoldásra, a kormányok egyszerűen más térre terelték a közfigyelmet azért, hogy a nemzet érdekei, s jogai oly megoldást ne találjanak, mely Ausztria rovására esik, de az igazságnak megfelel. Beszédem folyamán jeleztem, milyen igazságtalanságok követtettek el a nemzettel szemben az J 867 : XV. törvényezikk alapján, midőn a közös adósságok hozzájárulásához Magyarország évenkint 29,188.000 koronát vállalt el. Rámutattam, miként károsították meg Magyarországot. Ha a miniszterelnök ur kormányprogramra jaként vállalja azt az elvet, a melyet kijelentett, hogy a takarékosságot minden téren érvényesíteni kívánja, akkor elengedhetetlen kötelessége, bogy mindazokat a jogtalanságokat, melyek a nemzet anyagi érdekét hátráltatják, eltávolítsa és gondoskodjék oly jövedelmi forrásokról, a melyek viszont a nemzetet erősbitik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban aligha fog engem a túloldalon ülő t. képviselő urak közül bárki is megczáfolni, — azt hiszem, a kormány t. tagjai közül senki, — a midőn azt mondom, hogy akkor, midőn azon terhek átvállalása történt, a midőn a leltározás az 1867. deczember 31-iki állapotnak megfelelőleg foganatosíttatott, akkor — nem tudom, hogy az osztrákok vakmerőségén, vagy a magyar kormány együgyű ügyetlenségén boszankodjam-e; — (ügy van! a szélsőbaloldalon.) de az bizonyos, hogy elkövettetett az a rettenetes mulasztás, a mely azóta pótolva nem volt, hogy azok a közös aktivák, a melyek Magyarországot és Ausztriát együttesen illetik, akkor leltározva, legalább a törvényhozás tudtával, nem voltak és azok ma sincsenek megállapítva és azóta nem terjesztettek a ház elé semmiféle olyan kimutatások, hogy azok mennyiségével és természetével tisztában lehettünk volna. Meg fogom köszönni, ha a t. pénzügyminiszter ur e tekintetben megezáfol és az adatokat rendelkezésünkre fogja bocsátani. Nekem nincs róla tudomásom, de egyet tudok, t. pénzügyminiszter ur, tudom azt, hogy Magyarországnak nem egy törvénye van, a mely a közös ügyek körüli kiadások és póthitelek egy tekintélyes részét a közös aktívákra utalta. Ebből tehát én azt a tényt állapítom meg és azt a következtetést vonom le, hogy kellett és kell lennie közös aktívának. Már most kérdem, t. pénzügyminiszter ur, vájjon közömbös e az országra, különösen akkor, a midőn Ausztria a 67-ki állapot szerinti leltározás alkalmával Magyarország rovására számbavette még azokat a többleteket is, a melyek az ottani földtehermentesités kapcsán neki készpénzként maradtak és azokat elköltötte, és az abszolút uralkodás alatti adósságoknak nem az 1849-től 1867-ig volt abszolút rendszer adósságait vette számba, hanem azt, a mely visszament 1806-ig. Bocsánatot kérek, ily körülmények között mulasztás történt, hogy nem vétettek számba a közös aktivák és nem adatott mód és alkalom arra, hogy a törvényhozás esetleg azon aktivák felhasználásával, a melyek Magyarországot illetik, azt az államadósságot kiegyenlíthesse, vagy legalább törleszthesse. Én tehát épen azért kértem és kérem, hogy ez irányban megfelelő alkalommal a határozati javaslat következtében a t. kormány a kimutatást előterjeszsze. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én egy kéréssel zárom be beszédemet, a melyet a kormányhoz intézek. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Talán még nem késő, tegye megfontolás és meggondolás tárgyává azt, vájjon lát-e utat és módot arra, hogy az országot ebből a szerencsétlen helyzetből akként vezethesse ki, hogy a nemzet jogai érvényesüljenek, a nemzet kívánságai teljesíttessenek ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha igen, mi szives készséggel nyújtunk neki segédkezet, mert ennek teljesítése hazafias kötelességünk; de abban az esetben, ha a nemzet jogosult kívánságainak, törvényadta jogainak érvényesítését nem tudja biztosítani a t. kormány, nagyon természetes, kenj telének vagyunk a harezot szintén hazafiúi kötelességből folytatni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Ugron Gábor: Kérem a határozati javaslat felolvasását. Elnök: Miután kérik, tessék a határozati javaslatot felolvasni. Endrey Gyula jegyző (olvassa): » Határozati javaslat. Felhívja és utasitja a ház a kormányt, hogy: 1. a tisztviselők fizetésrendezéséről és az állami beruházásról szóló törvényjavaslatot még ez év folyamán vétesse tárgyalás alá.<? (Elénk helyeslés a szfílsöbalodalon.) 2. A választási reformot készítse elő és az erre vonatkozó törvényjavaslatot oly időben terjeszsze a ház elé, hogy a legközelebbi képviselői választás már az uj választási törvény alapján legyen eszközölhető. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)
