Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

338. országos ülés 1903 november 17-én, kedden. 143 közös aktívák leltárát is.« (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Miután akkor, midőn felszólaláson! ezen ré­szét elmondtam, a miniszterelnök úrhoz nem volt szerencsénk, talán nem veszi rossz néven a t. ház. ha ezt a pontot pár szóval megindoko­lom. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A minisz­terelnök ide sem hallgat! Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Ez nem zavarja a tanács­kozást és nem házszabályellenes dolog, hogyha a miniszterelnök ur valakivel beszél. Tessék folytatni. Babó Mihály: Hazánk 36 éves történelmé­ből azt a meggyőződést merítettem, hogy mind­annyiszor, midőn Magyarország és Ausztria kö­zött a legfontosabb közgazdasági kérdés vár megoldásra, a kormányok egyszerűen más térre terelték a közfigyelmet azért, hogy a nemzet ér­dekei, s jogai oly megoldást ne találjanak, mely Ausztria rovására esik, de az igazságnak meg­felel. Beszédem folyamán jeleztem, milyen igaz­ságtalanságok követtettek el a nemzettel szem­ben az J 867 : XV. törvényezikk alapján, midőn a közös adósságok hozzájárulásához Magyaror­szág évenkint 29,188.000 koronát vállalt el. Rámutattam, miként károsították meg Magyar­országot. Ha a miniszterelnök ur kormány­programra jaként vállalja azt az elvet, a melyet kijelentett, hogy a takarékosságot minden téren érvényesíteni kívánja, akkor elengedhetetlen kö­telessége, bogy mindazokat a jogtalanságokat, melyek a nemzet anyagi érdekét hátráltatják, eltávolítsa és gondoskodjék oly jövedelmi forrá­sokról, a melyek viszont a nemzetet erősbitik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban aligha fog engem a túloldalon ülő t. képviselő urak közül bárki is megczáfolni, — azt hiszem, a kormány t. tagjai közül senki, — a midőn azt mondom, hogy akkor, midőn azon terhek átvállalása történt, a midőn a leltározás az 1867. deczember 31-iki állapotnak megfele­lőleg foganatosíttatott, akkor — nem tudom, hogy az osztrákok vakmerőségén, vagy a magyar kormány együgyű ügyetlenségén boszankodjam-e; — (ügy van! a szélsőbaloldalon.) de az bizo­nyos, hogy elkövettetett az a rettenetes mulasz­tás, a mely azóta pótolva nem volt, hogy azok a közös aktivák, a melyek Magyarországot és Ausztriát együttesen illetik, akkor leltározva, legalább a törvényhozás tudtával, nem voltak és azok ma sincsenek megállapítva és azóta nem terjesztettek a ház elé semmiféle olyan kimu­tatások, hogy azok mennyiségével és természeté­vel tisztában lehettünk volna. Meg fogom kö­szönni, ha a t. pénzügyminiszter ur e tekintet­ben megezáfol és az adatokat rendelkezésünkre fogja bocsátani. Nekem nincs róla tudomásom, de egyet tudok, t. pénzügyminiszter ur, tudom azt, hogy Magyarországnak nem egy törvénye van, a mely a közös ügyek körüli kiadások és póthitelek egy tekintélyes részét a közös aktí­vákra utalta. Ebből tehát én azt a tényt állapítom meg és azt a következtetést vonom le, hogy kellett és kell lennie közös aktívának. Már most kérdem, t. pénzügyminiszter ur, vájjon közömbös e az országra, különösen ak­kor, a midőn Ausztria a 67-ki állapot szerinti leltározás alkalmával Magyarország rovására számbavette még azokat a többleteket is, a me­lyek az ottani földtehermentesités kapcsán neki készpénzként maradtak és azokat elköltötte, és az abszolút uralkodás alatti adósságoknak nem az 1849-től 1867-ig volt abszolút rendszer adós­ságait vette számba, hanem azt, a mely vissza­ment 1806-ig. Bocsánatot kérek, ily körülmé­nyek között mulasztás történt, hogy nem vétet­tek számba a közös aktivák és nem adatott mód és alkalom arra, hogy a törvényhozás eset­leg azon aktivák felhasználásával, a melyek Magyarországot illetik, azt az államadósságot kiegyenlíthesse, vagy legalább törleszthesse. Én tehát épen azért kértem és kérem, hogy ez irányban megfelelő alkalommal a ha­tározati javaslat következtében a t. kormány a kimutatást előterjeszsze. (Elénk helyeslés a szélsö­baloldalon.) Én egy kéréssel zárom be beszédemet, a melyet a kormányhoz intézek. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Talán még nem késő, tegye megfontolás és meggondolás tárgyává azt, vájjon lát-e utat és módot arra, hogy az országot eb­ből a szerencsétlen helyzetből akként vezethesse ki, hogy a nemzet jogai érvényesüljenek, a nem­zet kívánságai teljesíttessenek ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha igen, mi szives készség­gel nyújtunk neki segédkezet, mert ennek tel­jesítése hazafias kötelességünk; de abban az esetben, ha a nemzet jogosult kívánságainak, törvényadta jogainak érvényesítését nem tudja biztosítani a t. kormány, nagyon természetes, kenj telének vagyunk a harezot szintén hazafiúi kötelességből folytatni. (Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Ugron Gábor: Kérem a határozati javas­lat felolvasását. Elnök: Miután kérik, tessék a határozati javaslatot felolvasni. Endrey Gyula jegyző (olvassa): » Határozati javaslat. Felhívja és utasitja a ház a kormányt, hogy: 1. a tisztviselők fizetésrendezéséről és az állami beruházásról szóló törvényjavaslatot még ez év folyamán vétesse tárgyalás alá.<? (Elénk helyeslés a szfílsöbalodalon.) 2. A választási reformot készítse elő és az erre vonatkozó törvényjavaslatot oly időben ter­jeszsze a ház elé, hogy a legközelebbi képviselői választás már az uj választási törvény alapján legyen eszközölhető. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents