Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

138 338. országos ülés 1903 ne a törvényt és kijátszsza a törvényhozás intenczióit, s kijátszsza azoknak az ifjaknak az érdekét, a kik történetesen a katonai szolgálat alatt állanak. Itt nem volt őszinte és igaz a végrehajtó hatalom, t. honvédelmi miniszter ur, hanem igenis kereste a hatalom érdekét azért, hogy eszközök álljanak a rendelkezésre arra az esetre, ha netalán az adott viszonyok és körülmények ezt indokolttá teszik. (Elérik helyeslés a szélsöbalóldalon.) Most súlyt akarok helyezni arra, t. honvédelmi miniszter ur, — legalább igy áll a dolog a lapok közlése szerint, ő szives lesz bennünket felvilágosítani, és engedje meg remélnünk, hogy mi azt hihessük, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nem fogja magát arra a kegyetlenségre, jogtalanságra és igazságtalan rendelkezésnek a meg valósi tásár a ragadtatni, — hogy azt akarják, hogy azok az ifjak továbbra is benn tartassanak deczember 31-én túl. Nem akarta ezt még az 1888 : XVIII. t.-cz. rendelkezése sem, a mely azt mondja, hogy »az első évfolyambeli tartalék és a három utolsó sorozási évfolyambeli póttartalék legénysége, — a mennyiben ezt különös körülmények követelik — az elkerülhetlen szükség mérve szerint és annak tartamára ő Felsége parancsára tényleges szolgálatra visszatarthatok«. Mert bocsánatot kérek, mit értett itt a törvényhozó ? Jöjjünk csak tisztába t. honvédelmi miniszter ur azzal, hogy mik azok a különös körülmények és mi az elkerülhetetlen szükség mérve. Hol járt a törvényhozónak e kérdésben az esze, mikor ezt a §-t szövegezte? Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy itt arra az eshetőségre készült a törvényhozás, hogy, a mennyiben nem lesz együtt az országgyűlés és külbonyodalmak azt indokolttá és szükségessé teszik, bár még a sorozások nincsenek keresztül vezetve, katonaság nélkül ne maradjon az ország. Hiszen épen ez volt az oka, hogy előbb csinálták meg ezt, mint a véderő-törvényt, mert veszély fenyegette az országot. ,Es most egy kivételes körülmények közt, kivételes czélzattal alkotott törvényt általános szabályként akar a hadügyi kormányzat alkalmazni azért, hogy boszút állhasson a nemzet fiain egy nemzeti küzdelem ellenében ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Azt gondolom, a t. miniszter ur igazat fog nekem adni, hogyha azt mondom, hogy sem a fegyelmet erősbbiteni, sem a katonai kötelességérzetet gyarapítani, sem pedig, ha törésre kerül a dolog, pld. háború esetén, a váderőkötelezettség teljesítését fokozni nem fogják, ha ilyen erőszakoskodások, kivételes törvények általános szabályként való alkalmazását fogják igénybe venni. Arra kérem a t. miniszter urat, méltóztassék törvényszerű hatáskörében odahatni, hogy ilyen erőszakos, az igazságot, jogot és törvényt lábbal taposó intézkedések meg ne valósittassanak. Mert legyen meggyőződve a miniszter ur, hogyha ez bekövetkezik, akkor a t. miniszter ur és a t. wember 17-én, kedden. kormány felett olyan erős bírálat, még pedig olyan alakban fog elhangzani, milyen még 1867 óta nem hangzott el. Ismétlem azt, a mit már többször mondottam, hogy ennek a nemzetnek és a koronának egyaránt érdekében áll, hogy a koronát hű és igaz tanácsosok világosítsák fel arról, hogy miről van szó. Keressék a kibontakozás útjait azon a téren, a melyen azt meg is találhatnák, ha csakugyan megvolna a miniszterelnök úrban és a kormányban az a jóakarat, a melyre a t. miniszter ur oly gyakran hivatkozik. (Igazi Ugy van! a szélsöbalóldalon.) (Az elnöki széket ismét Perczel Dezső foglalja el.) Csodálatos, hogy a t. miniszterelnök ur homlokegyenest ellenkező eljárást követ a volt kormányokkal szemben. Talán azért, mert nem akarja kopiálni az elődei magatartását, a kik az indemnity-törvényjavaslattal jöttek elő, mert érezték, hogy szentesitett törvény következtében nem lehet kitérni az elől, hogy mindenekelőtt az indemnitásí törvényjavaslat tárgy altassák le, ha már a költségvetést letárgyalni nem lehet. A volt kormányok, a Khuen-féle kormány is a t. miniszterelnök urnak, még mint képviselőnek támogatásával azt az álláspontot foglalták el, hogy míg felhatalmazási törvény nincs, addig semmiféle más törvényt megalkotni nem lehet és nem szabad. Azért nem engedték azokat a törvényjavaslatokat letárgyalni, mert az indemnitás törvényes előfeltétel. Veszélyes preczedens alkottatnék, a mely nagyon megboszulhatná magát, hogyha költségvetés és indemnitás nincsen és ennek daczára külön törvény alkottatnék, a mit pedig a kormány könnyen keresztül vihetne abban az esetben, ha a nemzet törvényszerű és jogos kívánságainak teljesítése elől nem zárkóznék el. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) A t. miniszterelnök ur és a kormány azt az álláspontot foglalta el, hogy keresni fogja a kibontakozás útját, a módozatokat, a melyek mellett a törvényenkivüli állapotot megszüntetheti és visszavezetheti a törvényhozást a rendes működés medrébe. Nemes, hazafias feladat ez kétségen kivül, de hogy ezen megoldásnak, illetőleg ezen czél elérésének útját és módját egészen rosszul kezdeményezték, és hogy maguk a tények, továbbá a nyilatkozatok is, melyek a miniszterelnök ur részéről tétettek és itt elhangzottak, épen az ellenkezőjét szolgálják, ez már bizonyos. Hiszen ha a t. kormány a kibontakozás útjait komoly szándékkal és komoly czélzattal kereste vagy akarta volna keresni, az én egyéni felfogásom szerint — és ezt hangsúlyozom — a kérdést igen szépen és simán megoldhatta volna abban az esetben, ha beterjesztette volna az 1903. évi ujoncz-javaslattal együttesen az 1904. évre szóló javaslatot is, ugy természetesen, hogy csak az eddigi létszámról legyen szó és kijelentette volna a t. kormány, hogy mindaddig, mig az uj véderőtörvény meg