Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

november 17-én, kedden. 137 338. országos ülés 1903 szikrája is él, ezt a küzdelmet, a melyet a nemzet igazaiért vettünk fel a hatalommal szemben, becsületes emberekként tovább is álljuk és folytatni kívánjuk, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) addig, a mig a kormány rá nem helyezkedik arra az álláspontra, a mely álláspont a nemzeti jogos igényeknek teljesen megfelel. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A kibontakozásra vezető módnak és útnak tekintsük-e a chlopy-i hadiparancsot, annak tekintsük-e a királyi manifesztumot? Önökhöz intézem a kérdést, a túloldalon ülő t. képviselőtársaimhoz, vájjon önöknek hazafias lelke, szivüknek érzülete feljajdulás nélkül tűrte és fogadta-e az abban kifejezésre jutott fejedelmi akaratot? Nem, t. képviselőtársaim, önökben is megszólalt a hazafiúi lelkiismeret. A különbség köztünk és önök között csak az, hogy mi követve meggyőződésünket, lelkiismeretünk szavát, nyiltan állást foglaltunk azok ellen, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) önök pedig a hatalom árnyékában meghúzódva, megadták magukat, a mint már igen sok kérdésben kénytelenek voltak magukat megadni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! Az obstrukczió megsemmisítésére és lehetetlenné tótelére nagyon éles és első pillanatra hatékonynak látszó fegyvert fogott ellenünk a kormány akkor, midőn a hároméves katonai szolgálatukat kitöltött ifjakat további szolgálatra visszatartatni rendelte. Én ugy tudom, — a t. honvédelmi miniszter ur szives lesz felvilágosítani, ha tévedek, — hogy az ez irányban kiadott közös hadügyminiszteri rendelet értelmében, ha 1903 deczember 31-éig nem adatik is meg az ujonczlétszám, deczember 31-én a visszatartott katonák szabadságoltatni fognak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez volt ugy-e bár a rendeletben ? Hiszen én tudom, tudja a t. ház, tudja az egész ország, hogy önök előtt, a kormány és a többség előtt még királyi rendeletnek sincs érvénye, ha azt a hatalom érdeke megkívánja, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és mert ezt tudom, feltételezem azt, hogy a közös hadügyminiszteri rendeletnek sem lenne érvénye akkor, ha az a nemzet javára, ha az a katonai szolgálatukat kitöltött ifjak javára szolgálna. (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök foglalja el.) De, t. képviselőház, — és itt különösen szavam van a t. honvédelmi miniszter úrhoz — igaz-e az, a mi a lapokban közöltetett, hogy azok az ifjak abban az esetben, ha a rendes ujonczlétszám meg nem szavaztatik ez év folyamán és az ujonczozás meg nem történhetik, deczember 31-én, a kiadott közös hadügyminiszteri rendelet daczára is, szabadságoltatni nem fognak? Ezt annyival is inkább tudni kell a törvényhozásnak, mert a lapok közlése szerint, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XIX. KÖTET. nemcsak azzal vannak most tulajdonkép megfenyegetve, hogy nem szabadságoltatnak, hanem egyidejűleg azzal is, — és ezt akarják ismét ellenünk fordítani — hogy további szolgálatra is visszatartatnak, mint első korosztályban álló tartalékosok. Rigó Ferencz: Ilyen szamárságot csak nem fognak elkövetni! (Folytonos zaj és közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: Hát, t. honvédelmi miniszter ur és t. kormány, én azt gondolom, hogy a számok világosan beszélnek és ez az egy, a mit sem a kormánynak, sem a többségnek nem lehet félremagyarázni. A véderőtörvényben világosan benne van, hogy a tényleges katonai szolgálat ideje három esztendő. Ez világos, ehhez szó nem fér. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez magyarul, t. képviselő urak, mást nem jelenthet, mint azt, hogy a mikor az illető bevonult, attól a naptól kezdve, illetőleg — majd erre rámutatok — hogy az állományba vételétől fogva, ha letelt a három esztendő, azt bizony a törvény értelmében törvénysértés nélkül, jogsértés nélkül visszatartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház és t. honvédelmi miniszter ur, igaz az, hogy a véderőtörvényben az van, hogy az állománybavétel napjától számit a szolgálati idő. Azonban miért történt ez a kijelentés ? És ha történt a törvényben, miért nem nyert további megoldást ennek a kérdésnek a rendezése? Azért, t. honvédelmi miniszter ur, mert a végrehajtási rendeletnek kellett fentartani az ez iránybani rendelkezést azon oknál fogva, mivel azt a gyakorlati élet igényei fogják előírni, hogy az állománybavétel tulajdonképen mikor történik. Ugyebár, t. honvédelmi miniszter ur, a törvény szerint a kérdés ugy áll, hogy azok a védkötelesek, a kik az állítási lajstromban az illető korosztályba felvétettek, tartoznak a sorozás végett akkor jelentkezni, a mikor ők erre fel vannak hiva, abban a korban, a melyben életüknek 21., illetőleg 22—23. évét betöltötték. Már most a törvény természetesen nem disponálhat a felett, hogy ez a sorozás melyik napon, melyik hónapnak a hányadikán történjék meg és igy nagyon természetes a felett sem, hogy az állományba-felvétel melyik napon történjék. A törvényhozás tökéletesen eleget tett feladatának akkor, a mikor kimondotta azt, hogy a szolgálati idő három év és kezdődik akkor, a mikor az illető állományba vétetik. Hogy azonban ez tovább ne terjedjen és hogy a törvényes szolgálati idő semmi körülmények között deczember 31-én túl ne menjen, azért állította ezt oda korlátul a törvényhozás. Mi lett volna tehát a végrehajtási rendelet helyes megalkotásakor a feladat ? Az állománybavétel kérdését összhangba hozni a törvénynek rendelkezésével, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem pedig az, hogy a végrehajtással megkerülje a t. honvédelmi miniszter ur magát 12