Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

november 17-én, kedden. 133 338. országos ülés 1903 lehet megcsinálni az állam pénzügyi viszonyai­nál fogva, akkor a többet megadni teljes lehe­tetlenség. És vájjon gondolja-e a t. miniszter­elnök ur azt, hogy az ő általa teljes joggal feldicsért jegyzőink — mert még kormány ré­széről ilyen nyilatkozat nem történt, pedig már régen meg kellett volna történnie — midőn a miniszterelnök ur azon kijelentést teszi, hogy én az állami funkczióknak egy részét — mert azokkal vannak jegyzőink túlterhelve — le aka­rom venni a jegyzők válláról: hiszik-e és hihetik-e, hogy ha a munkának egy részét el­veszi tőlük, akkor egyúttal fizetésemelést is megállapit részükre? Ne méltóztassék a t. mi­niszterelnök urnak olyan naivnak gondolni azo­kat, hogy ne tudnák és ne éreznék, hogy egy­szerre munka-kevesbletet és fizetés-többletet, ilyen bőkezűséget a magyar kormánytól, külö­nösen a takarékosság elve mellett és az állam kedvezőtlen pénzügyi viszonyai között, képzelni és várni is teljes lehetetlenség. Tehát legyen nyugodt a t, miniszterelnök ur, az itt első pil­lanatra ügyesen felállított kortespolitikája a gyakorlatban csődöt fog mondani, mert bizony annak komoly gondolkozású ember felülni nem fog. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem az elnök urat, méltóztassék öt percznyi szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: T. ház ! A tanácskozást folytatjuk. Babó képviselő ur folytatni fogja beszédét. (Ralijuk!) Babó Mihály: T. ház! A miniszterelnök ur a kormány álláspontjának és követendő vezér­eszméjének tüntette fel, mint az imént félbe­szakított beszédemben már jeleztem, a takaré­kosság kérdését. Megvallom őszintén, hogy ezen kérdéssel kapcsolatban a t. miniszterelnök ur által tett kijelentések rám tulajdonkóp meg­nyugtatókig hatottak annyiban, hogy azon gon­dolatokat és felfogásokat juttatta a t. miniszter­elnök ur kifejezésre, a melyeket az 1902-iki költségvetés tárgyalása alkalmával a magam részéről is a legvilágosabban kifejeztem. (Hall­juk ! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) És csodálatos, de a miniszterelnök ur, a ki politikai egyénisé­gánál fogva mindenkor kombináczióban volt a miniszterelnökségre, mint országgyűlési képviselő akkor az ellenkező álláspontot foglalta el, és nem törekedett felvilágosítani az akkori kor­mányt arról, hogy ha azon az utón halad, a mely a törvényjavaslatban kifejezésre lett jut­tatva, akkor ellenkezésbe jő azokkal a felada­tokkal, a melyeket a kormánynak megoldani kötelessége! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nem valósithatja meg a tisztviselői fizetésrende­zés kérdését a takarékosság elvénél fogva ós következményekép. Én beszédemnek, melyet a költségvetés általános tárgyalása alkalmával tar­tottam, erre vonatkozólag következő részét fo­gom felolvasni. Akkor a t. pénzügyminiszter ur nagyon szép, lelkes és a tisztviselői kart igazán magával ragadó beszédet tartott, úgyannyira, hogy szinte kizártnak volt tekintendő az, hogy a tisztviselői fizetések rendezésének kérdése meg­oldást ne nyerjen és a napirendről valaha levé­tessék. Elnök: Én a szólásszabadságot , . . (Nagy zaj.) nem akarom korlátozni, de a tisztviselők fizetésének rendezése nincsen nflpirenden. (Zajos ellenmondások bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Szorosan összefügg ! Elnök: Kérem, háromnegyed órán át (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) beszélt a kép­viselő ur erről a tárgyról; már most kérem, legyen szives a napirenden levő tárgyra térni! (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Nessi Pál: Ez a szólásszabadság korláto­zása! (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj.) Ugron Gábor: Összefügg, mert tudnunk kell, hogy melyik szükségesebb, a katonatisztek fize­tése, vagy az állami tisztviselők fizetésének ren­dezése. Éz nagyon lényeges dolog. (Folyton tartó nagy zaj balfelöl.) Nessi Pál: Ugy látszik, kezdődik az erőszak! (Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások jobbról: Ott van az erőszak!) Babó Mihály: Én azt nagyon jól tudom, hogy az elnöki tekintély, az elnöki állás méltó­sága kizárja azt, hogy én az elnök ur kijelen­tésével vitatkozást folytassak, és rövid parla­menti működésem alatt sohasem vétettem ezen szabály ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) ISTem emlékszem, hogy én akár a házszabályokat, akár az elnöki figyelmeztetést valaha figyelmen kivül hagytam volna. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De én azt gondolom, hogy túllépte a t. elnök ur hatáskörét akkor, a midőn az én szólásjogomat korlátozni szándékozik. (Zajos helyeslés balfelöl. Elnök csenget.) Elnök: A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem teszi, de valójában mégis bírálatot gyakorol az én elnöki kijelentésem felett, mely a ház­szabályok 221. §-án alapul. Éz azt mondja (olvassa): »Egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani vagy a tárgytól való eltérés eseteiben őt figyelmeztetni.« Az én elnöki kötelességem volt ez, (Helyeslés jobbfelöl.) ezt én bírálat tárgyává tenni a házszabályok értelmében nem engedem. Én elnöki kötelességet teljesítek, nem élek vissza elnöki jogaimmal egy­általában soha, de igenis, jogom volt a házsza­bályok értelmében a képviselő urat most, midőn már második órája beszél, figyelmeztetni. (He­lyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: Joga van akármeddig be­szélni ! Elnök: Igen, de már háromnegyed órán át beszél a tisztviselői fizetések rendezéséről, a mi nincs napirenden. Ez mégis csak sok. (Élénk

Next

/
Thumbnails
Contents