Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

128 338. országos ülés 1903 november 17-én, kedden. ország összes törvényei, az elsőtől az utolsóig, — az arany bullának ellentállási záradékát kivéve — teljes érvényüeknek vannak a király által is elismerve, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát azok nemcsak a nemzetet, hanem a koronás királyt, szóval mindenkit egyaránt köteleznek és igy a volt miniszterelnök urnak tapssal és tetszéssel fogadott kijelentése nem czélozhatott másra és nem tartalmazhatott mást magyar nemzeti szempontból, mint azt, — mert hiszen magyar miniszterelnöki minőségében tette azon nyilatkozatot — hogy a nemzet jogos kívánságai a jelvény kérdésében is érvényesülni fognak. Ha nem azt értette alatta a miniszterelnök ur, akkor játszott a szavakkal és megtévesztette különösen a t. többség felfogását, ós akkor önöknek a túloldalról tiltakozniuk kell az ellen, hogy kormányszékről olyan nyilatkozatok hangozzanak el, a melyek kétszínűséggel és kétértelműséggel magyarázhatók jobbra is, balra is, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ezzel azután a törvények iránti tisztelet és engedelmesség csakugyan teljesen le fog járatni, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) aminek keserűségeit nem csupán a nemzet, hanem a nemzet fejedelme és annak családja is keservesen fogja érezni. (Ugy van! a szásobaloldalon.) Holló Lajos: Csak a törvény védelmezi őket is, minket is! Babó Mihály: Hogy mennyire fenn volt a nemzetnek kétségtelen joga tartva a hadsereg kérdésében is és hogy rendelkezési joga érintetlenül maradt, e tekintetben megint csak Kerkapoly egy kijelentésére hivatkozom. O azt mondja (Halljuh! Halljuk! Olvassa): »A dualisztikus államszervezetnek csak hasonlóan szervezett sereg felelhet meg, olyan, a melyben a teljesen organizált felek a közös hadúr személyében és általa épugy egyesülnek, mint a szintén külön szervezetű államok«. — Nem tudom, hogy a t. túloldal ráhelyezkedik-e arra az osztrák felfogásra, hogy itt egy összbirodalom létezik, a mely két részből áll: Magyarországból és Ausztriából, — talán ennyire még önök sem sülyedtek le közjogi felfogásaikban, de akkor önöknek a katonai ügyek terén is el kell ismerniük a dualisztikus államforma természetes következményeikép azt, hogy van egy osztrák és van egy magyar hadsereg, a melyeknek élén áll az uralkodó, mint a két állam élén. Tehát a kapcsolatot semmi más nem teremti meg a két organizmus között, mint tisztán csak a király személye. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Milyen különbség az előadók között! (Zaj balfelöl.) Hogy beszélt az akkori és hogy beszél a mostani! De persze az nem volt őrnagy. (Zaj balfelöl.) Münnich Aurél előadó : Lényegében én ugyanazt mondom most is. (Ellenmondások balfelöl.) Babó Mihály: Az előadó ur lelkiismerete igazán nagyon szépen nyilatkozott meg ezen kijelentésében, a melyet most méltóztatott a ház szine előtt tenni. Kubik Béla: Nagyon tág az! Babó Mihály: Ha lényegében ugyanazt méltóztatik mondani, a mit Kerkapoly Károly mondott az első véderőjavaslat tárgyalása alkalmával, akkor szíveskedjék az előadó ur következetesen alkalmazkodni ahhoz is, a mihez Kerkapoly alkalmazkodott! Münnich Aurél előadó: Ugy, mint ő alkalmazkodott ! Babó Mihály: Ép oly jól tudja, mint én, de talán még jobban, a t. előadó ur azt, hogy midőn gróf Andrássy Gyula, az első miniszterelnök, a ki egyszersmind honvédelmi miniszter is volt, egyik felszólalásában, midőn a hadsereg fejlesztésének kérdéséről volt szó, azt mondotta, — valamint az ő államtitkára is, mert akkor Kerkapoly már államtitkára volt a honvédelmi miniszternek — hogy igenis, ha azok a gondolatok, eszmék és irányelvek, a melyek a tárgyalás folyamán kifejezést nyertek — ugyebár legilletékesebben az előadó által, — ha azok következetesen keresztülvitetnek a gyakorlati életben, akkor önmagától megoldódik a magyar hadsereg kérdése, mert akkor a közös hadsereg magyar részének magyar legénysége és magyar tisztjei lesznek. Münnich Aurél előadó : Erre törekszünk mi is. Babó Mihály: Szomorú dolog az, t. előadó ur, hogy önök még most is csak erre igyekeznek és az elmulasztott 35 esztendőt nem arra használták fel, a mire fel kellett volna használni, hogy a törvényt becsülettel végrehajtsák és végrehajtassák mindenkivel, mert akkor ma már ott állanánk, hogy nekünk ezen kérdésekről vitatkozuunk nem is kellene, mert akkor meg volna valóságban a magyar hadsereg és akkor mi foglalkoznánk az ország egyéb fontos ügyeivel. így az önök és a 67-es alapon álló kormányok bűne az, hogy nem gondoskodtak arról, hogy a törvény megvalósittassék, mert Magyarország törvényeinek csak azon rendelkezései foganatosíttatnak, a melyek a magyar nemzet jogainak, érdekeinek és jövendőjének állják útját, azonban a melyek a nemzet erősítésére, gyarapítására és boldogitására szolgálnak, azokat teljesen elnyomták, érvényesülni nem engedték. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ennyit az előadó ur szives közbeszólására. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megvádolni a nemzetet azért, mert tűrt és hallgatott, megvádolni a nemzetet azért, mert nem lévén hozzá ereje és hatalma, hogy jogait és kívánságait megvalósítsa, egyáltalában nem lehet és nem szabad, mert nem tette le a törvényhozás a nemzet kezébe a rendelkezési jogot; sőt egyenesen kicsavarta azt, hiszen még az a rendelkezés is, ami megilleti, kivétetett maga-