Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 Nessi Pál (olvassa) . .. mert ezt a nemzet nagy érdekét érintő fontos politikai okokból kívánatosnak nem tartja.« Ez ugyanazon reczept szerint készült, mint 1898, deczember 31-én az a Bánffy-féle indít­vány, a mely azt mondja: igaz, hogy jogunk van az önálló vámterülethez, de mert jogunk van, tehát jogunk van nem élni ezzel a joggal. Ez ugyanaz. Azt mondja, hogy jogunk van meg­változtatni . . . Münnich Aurél előadó: Együttesen! Nessi Pál ... de mi ezzel a jogunkkal nem élünk. Miért nem veszi ezt a szabadelvű párt programmjába ? Azért, mert erre nincsen enged­ménye Bécsből. Mi tisztába vagyunk azzal, hogy mindaddig, mig ezt a bécsi hatalmat a kezünk­ben lévő törvényes eszközökkel: az adó és ujon­czok megtagadásával sarokba nem szorítjuk és rá nem kényszeritjük, addig mi ezzel a hata­lommal birni nem fogunk. Mert ma a katonai kérdés jön tapétára, holnap a gazdasági kérdés, s az egyik kérdésben ott vagyunk, a hol a másikban: minthogy a nemzet önállóságáról, függetlenségéről van szó, abban a perczben megszűnt törvény, megszűnt alkotmány, abban a perczben csak hatalom van, csak erő van, csak erőszak van. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalőldalon.) Mert ennek a nemzetnek csak szolgálni szabad, de ennek a nemzetnek élni, jogokat követelni nem szabad. Hát Sándor Pál t. képviselőtársamnak van-e tudomása arról, hogy mikor az önálló vámterü­letről volt szó, az országban széltében terjesz­tették azt, hogy azt mondotta volna a király: » Akkor én hiába éltem ?« Van-e tudomása Sándor Pál t. képviselőtársamnak arról, hogy akkor, midőn az egész ország, mint egy ember követeli a hadseregben is a nemzeti nyelvhez való jogát, akkor óriási bonyodalmakat, véres emlékeket idéznek fel előttünk, azt mondván: mi ezt nem teljesíthetjük, mert a király nem engedj. Én teljesen alkotmányellenesnek tartom az ilyen kijelentéseket (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalőldalon.) és felelős minisztérium mellett legkevésbbé annak a miniszternek engedem meg, a ki saját felelőségével tartozik a korona té­nyeit fedezni, hogy ő itt hirdesse a nemzeti aka­rattal szemben a korona akaratát és azt a nem­zet akaratával szembeállítsa, (Helyeslés a, bal­és a szélső baloldalon.) Az a tisztelet, a melylyel mindannyian a korona és felkent viselője iránt tartozunk, kötelez engem ezen kijelentésre. Mert nem lehet, hogy a koronás királynak akaratá­val szembeállittassék a nemzet akarata és pedig annál kevésbbé, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez egy falsum, hogy ez nem így van. (He­lyeslés a szélsobalőldalon.) Alkotmányos ország­ban ugyanis csak egy akarat van, és ez a nem­zet akarata. Ezen nemzeti akaratnak végrehajtó közege a kormány, kormány tartozik ezen nemzeti akaratot a koronás királylyal kö­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. november 16-án, hétfőn. 105 zölni, a ki ha aggályokat lát, meg van neki az alkotmányos módja, hogy újból a nemzetre apel­láljon, de ha az a nemzet újból és újból az ő akaratát hangoztatja, akkor nincsen joga ezt megtagadni, (Elénk helyeslés a szélsobalőldalon.) Az alkotmányos alapelvből következik ez az álláspont, a mely egyedül helyes. Most pedig visszatérve oda, a honnan igen t. képviselőtársam iménti megjegyzése kizökken­tett, igenis állítom azt, hogy önök ezzel a programmponttal a magyar nemzet nyelvének sírját ásták meg. Kubik Béla: Csak akarták ! Nessi Pál: A hadseregben, — igy értem — mert az kétségtelen, hogy igenis a hadsereg fővezére, a ki a nagyhatalmi állásban tetszeleg magának, a ki az összbirodalmi egységnek, hogy ugy mondjam, inkarnácziója, a ki nem tudja el­felejteni azt, hogy volt idő, mikor családjának uralma öt tengerre szólott, hogy volt idő, mi­kor a nap soha le nem ment családjának biro­dalmában, mondom, a ki nem tudja ezt elfelej­teni: az görcsösen ragaszkodik ahhoz, a mi még kifejezésre juttatja az ő nagyhatalmát. Ezért ragaszkodik a közös hadseregnek azon egységé­hez, a melynek nyomát törvényeinkben nem találjuk, sőt a melyet törvényeink egyenesen megtagadnak. (Mozgás a szélsobalőldalon.) Ha önök a magyar nemzetnek a hadsereg­hez való jogát programmjukba nem veszik, ez azt jelenti, hogy önök azt megvalósítani nem akarják. És pedig nem azért nem akarják, mert nem érzik annak szükségességét, mert szivükben önök is nem kívánják azt. hogy a magyar nyelv uralomra jusson a hadseregben, hanem azért nem akarják, mert azt hiszik, hogy nem tudják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbololdalon.) Kubik Béla: Nem bíznak benne! Nessi Pál: Pedig csak önökön múlik. Mert ha önök akarják, ha önök mint férfiak ezen kí­vánság teljesítése mellé állanak, ha önök ben­nünket ezen küzdelmünkben segítenek, ha a magyar törvényhozás a magyar nemzeti akarat­nak egységességét itt is kifejezésre juttatja, akkor, mint előbb mondottam, lehetetlen dolog az, hogy a koronás király, a ki alkotmányos, egy perczig is habozzon az ország egyhangúlag megnyilatkozott akaratának szentesítésében. Te­hát csak önökön fordul meg a dolog. De önök kényelmi szempontból, mert küzdeni nem kelle­mes, mert a küzdés nagy munkával és fárad­sággal jár, ezt a kérdést el akarják odázni, félre akarják tenni, és hogy ezen kényelmi szem­pontot takargassák, azt mondják, hogy ezen jog az alkotmányos fejedelmi jogok közé tartozik. A ki azt mondja, hogy az 1867 : XII. tor­vényczikk 11-ik szakaszában körülirt alkotmá­nyos fejedelmi jogok közé tartozik a királynak a magyar nyelvhez való joga, az nemcsak azt árulja el, hogy a 67-es törvény szellemébe nem hatolt be, de azt is, hogy ezt a törvényt nem is ismeri. Mert az ilyen rendkívül fontos joga 14

Next

/
Thumbnails
Contents