Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

áÍ9. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. 79 nézve naplóinkban találunk. (Halljuk! Halljuk!) Már 1873. Julius 14-én tárgyalta a ház először a Rákóczi-féle törvénynek törlését és a hamvainak hazaszállítását czélzó kérvényeket. 2018 és 2020 számok alatt határozatokat hozott, a melyekben utasitotta a kormányt, hogy ennek eleget tegyen. 1894. április 14-én és 1902. deczember 13-án egyhangúlag megújította ezt a határozatot és kötelező' ígéretet tettek Szlávy József, Tisza Kálmán, Wekerle Sándor és Széll Kálmán volt miniszterelnök urak. Elmúlt azóta 30 év és e határozatból nem lett semmi, sem az egyik, sem a másik irány­ban. A mint az 1902. deczember 13-án felvett naplót olvasom, külügyi képviseletünk e tekin­tetben először azzal védekezett, hogy Rákóczi Ferencz hamvai nincsenek meg és nem talál­hatók. Méltóztatnak tudni, hogy ez a tény már kivan derítve. Thaly Kálmán t. képviselőtársunk (Éljenzés a szélsobaloldalon.) páratlan szorgalma és eléggé nem méltányolható hazafias működése, buzgalma és szeretete ezt a kérdést már tisztázta: ma már biztosan tudjuk, hogy Rákóczi hamvai hol vannak. Nem akarom a kérdést azon oldalról érin­teni, hogy a magyar államnak, mint ilyennek becsületbeli kötelessége volna, e kérdésnek pénz­ügyi részét, Rákóczi hamvainak hazaszállítását illetőleg viselni, mert köztudomású, hogy Rá­kóczi 1,200 000 holdnyi birtokai 120 négyszög­mértföld területet foglaltak el és hogy 40 négy­szögmertföldnyi terület volt gr. Bercsényi Mik­lós birtoka is. Ezeknek egy része még ma is a magyar állam és a magyar kincstár tulajdoná­ban van. Tehát, ha a hazaszeretet és a haza­fias kötelesség nem súgná meg a kormány és vele a magyar államnak, hogy mit kell tennie, még ezen az alapon is megtalálhatja, mi a hála és hogy Rá­kóczi hamvainak hazaszállítása költségeit neki kell viselnie. Ugy gondoltam, t. ház, — és azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nem fogok csa­lódni, egyhangú véleménye lesz a képviselőház­nak, — előre is jelezvén, hogy határozati javas­latot benyújtani, vagy indítványt tenni nem akarok, mert ezt a nagy kérdést leszavaztatás­nak, vagy annak a veszélynek, hogy ne egy­hangú határozat hozassék, kitenni nem aka­rom. Ismétlem, azt hiszem, hogy mindnyájan együtt érezhetünk, hogy ezen kötelességnél párt­keretek nem választhatnak el, és ha a kormány nem tudja kötelességét, ellenállhatatlan erkölcsi erővel kell őt kényszeritenünk. Legjobb lenne, ha a képviselőház parlamenti bizottságot kül­dene ki, a mely bizottság egyrészt előkészí­tené azt a törvényjavaslatot, a mely a Rákóczi emlékezetét és a nemzet hálás szeretetét tör­vénykönyvünkbe fogja iktatni, másrészt intéz­kedni fog, hogy Rákóczi hamvai hazaszállittas­sanak, mert a tények azt mutatják, hogy bár a háznak egyhangú határozatai következ­nek egymás után, a kormányokban nincs meg az a hazafias buzgalom, hogy a határozatok végre is hajtassanak. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A felszólalt t. képviselő ur nem kifogásolta javaslatomat, hogy az elnöki beje­lentés tudomásul vétessék, azt hiszem tehát, a t. ház belenyugszik, hogy egyhangú határozat­ként kimondom, hogy az elnöki jelentés tudo­másul vétetik. (Helyeslés.) Előterjesztem Hieronymi Károly képviselő szóbeli kérelmét, továbbá bemutatom Glullner Gyula és gróf Dessewffy Emil képviselők leve­leit, öt, illetve négyheti szabadságidő engedélye­zése iránt. Belenyugszik a t. ház, hogy a kért szabadság megadassák ? (Igen!) E szerint a t. ház a kért szabadságokat megadja. Bemutatom Baranya és Nógrád vármegyék közönségeinek feliratait a vidéki városoknak csatornahálózattal és önálló vízvezetékkel tör­ténő ellátása érdekében; Baranya vármegye közönségének feliratát a községekről szóló 1886 : XXII. t.-cz. módosí­tása iránt; Nógrád vármegye közönségének feliratát a közadók kezeléséről szóló 1883 : XLIV. t.-cz. módositása iránt; Baranya vármegye közönségének feliratát a kisebb zálogkölcsönök adómentessége tár­gyában ; Mosón vármegye közönségének feliratát a tüdővész tovább terjedésének meggátlása ügyében; Pozsony sz. kir. város közönségének felira­tát a külföldön lakó magyar földbirtokosoknak külön megadóztatása tárgyában. (Helyeslés a szélsőbal 07i.) Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Bemutatom a zsolnai iparkiállitás igazgató­ságának meghívóját, melylyel meghívja a ház tagjait a kiállításnak f. évi augusztus hó elsején leendő ünnepélyes megnyitására. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tudomásul szolgál. Napirend előtt való felszólalásra tegnap Pap Zoltán képviselő ur kapott engedélyt a t. háztól és e kérelmét ma megújította. Egy­úttal Lovászy Márton képviselő ur ugyané tárgyban rövid felszólalásra kért engedélyt. Pap Zoltán képviselő urat illeti ennélfogva a szó napirend előtt. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Azok, a kik a kassai Rákóczi-ünnepélyen voltunk, örökre emlé­kezetes benyomás elévülhetetlen emlékével tértünk vissza Budapestre. Volt ott valami, a mi ke­gyetlenült fájt a magyar szívnek, és történt ott valami, a mi szédítő magasságba emelte a Rákóczi szellemétől megihletett igaz, magyar lelkeket. Hallottuk újra a Rákóczi hivó szóza­tát: Magyarok álljatok sorba elvesztett szabad­ságtok kivi vására; ma itt az idő, nem tudjuk, holnap elkövétkezhetik-e újra, nem fog-e örökre

Next

/
Thumbnails
Contents