Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-318

60 318. országos ülés Í903 Julius 28-án, kedden. Elnök: Az igazságügyi bizottság benyújtott jelentése mellékleteível együtt ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és annak idején fog a ház napirendre tűzése iránt határozni. Jelentem a t. háznak, hogy a napirend előtt a bileki hadgyakorlaton történt szerencsétlenség ügyében Yisontai Soma, Polónyi Géza, Eötvös Károly, Holló Lajos, Szatmári Mór és Ne3si Pál képviselő urak kértek szót, s ezt nekik megadtam; továbbá ugyancsak napirend előtti felszólalásra adtam jogot Pap Zoltán képviselő urnak a Rákóezy-kiállitás alkalmával kibocsátott katonai rendelet ügyében. Az első szó Visontai Soma képviselő urat illeti. Visontai Soma: T. ház! Megszomoritó, felháborító és megdöbbentő hirek érkeztek a megszállott tartományokból, onnan, a hol épen most 25 esztendeje, hogy magyar vér áztatta a csatamezőket. Arról szólnak e hirek, hogy Herczegovinában, a katonai szolgálat teljesitése közben, magyar ifjak életüket vesztették, egy serege a magyar katonáknak ma is nehéz kórral küzd, egy része a katonáknak ma is erős betegségben sínylődik. Feltűnő és megdöbbentő a dolog, mert köztudomás szerint békeidőben élünk, háború nem dúl és nem ellenséges golyók teritették le az elhaltakat és nem háborúnak, nem csatáknak küzdelmei azok, melyek a betegséget okozták. Páratlan jelenség előtt állunk tehát. t. ház. Azt mondják e hirek, hogy béke idején, katonai menetelés alkalmával, e meneteléssel egybekötött katonai hadgyakorlatok közben letört a gyakorlatban közreműködött hadcsapat egy része; 450 emberre megy azoknak a száma, a kik a menet alkalmával a gyakorlat után elcsigázva és munkaképtelenné téve elterültek. Közülük 9 azonnal meghalt; a kórházba szállított sebesültekből a beszállítás után azonnal hatan meghaltak, és körülbelül 45 azoknak a száma, a kik ma is a halállal vívódnak, és egy egész sereg katona ma is súlyosan beteg. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor: Ez a »Feldmässiger Übungsmord!« (Mozgás.) Visontai Soma: Természetesnek fogja találni a t. ház, ha ennélfogva részletesen foglalkozom a tényekkel, mert lehetetlen hallgatással mellőzni ezeket, lehetetlen, hogy a legerősebb bírálatot ne gyakoroljuk, és hogy azokat, a kiket a felelőség terhel, a legmesszebb menő módon felelőségre ne vonjuk, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mikor a hadgyakorlatok és a katonai szolgálat történetében is páratlanul álló ama ténynyel állunk szemben, hogy véreinkkel igy bánnak és a magyar ifjak egész tömege békés katonai szolgálat közben elpusztult. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Eötvös Károly: Németek a tisztek! Visontai Soma: Történt pedig ez a komáromi 12. gyalogezrednél, a melynek három zászlóalja Trebinjében van elhelyezve. E három zászlóalj közül kettő e hó 18-ika és 20-ika között, — mert három napra volt tervezve e gyaloglás, — Trebinjéből Bilekbe indíttatott azért, hogy ez a hadtest ott más hadcsapatokkal találkozva, Nevisenje felé induljon. Ez ut alkalmával történt, hogy a vezetőség ós a parancsnokság a legelemibb kötelességéről is megfeledkezve követelte, hogy 50 fok hőségben, a mikor legforróbban tűzött le a nap, ez a hadtest, a midőn Trebinjéből már elindult és pedig kora reggel, még ujabb manó'vrirozásra utasittassék és a mint a hirek mondják, daczára annak, hogy a fárasztó gyakorlatok után a katonai orvosok figyelmeztették a parancsnokságot, hogy a katonák kidőlnek, képtelenek a további menetelésre, ennek daczára, forszírozott marssal útnak indíttatott ez a hadcsapat, és daczára annak, hogy oly nagymérvű volt a forróság, hogy a mint megállapittatott az 50 fok Celziust fölülmulta, a résztvevők legnagyobb megdöbbenésére sem megállás nem parancsoltatott, sem pihenésre nem utasíttatott a katonaság, hanem embertelen módon (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) továbbittatott mindaddig, a mig körülbelül egy órányira a megérkezés előtt teljesen feldúlt, teljesen szétroncsolt, teljesen elcsigázott állapotba nem jutott. Ilyen állapotban érkezett Bilekre az útnak indított hadcsapatnak csak egy kis része, mig egy nagy részét már kocsikra rakva, mint teljesen, beteget kellett utána szállítani, egy része ott halt meg az utón, egy nagy részét pedig mint súlyos beteget kellett beszállítani a kórházba. (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Gyalázat!) A nélkül, hogy bármilyen irányzat szempontjából erősebb színezést kellene használnom, azt hiszem ennek a ténynek egyszerű felsorolása annyira felháborít minden emberi érzést, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) oly mély aggályokat kelt bennünk katonai vezetőségünk iránt, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) annyira megerősíti azt a véleményt, a melyet, fájdalom, hosszú időkön át a mi hadszervezetünk és a mi katonai vezetésünk szelleme iránt táplálnunk kellett, annyira igazat ad mindazoknak, a kik különösen az utóbbi időben fokozott mértékben a legnagyobb elégedetlenségnek adtak folyton kifejezést azon felfogás, szellem és bánásmód iránt, a mely a közös hadseregben uralkodik, hogy nekem csak ezekre kell utalnom a nélkül, hogy erősebb ecsetelést kellene az események rajzolásánál használnom. Ezek az események minket arra köteleznek, hogy a népképviselőnek kötelességérzetéből fakadó bonczolgatással közelítsük meg az eseményeket. Hiszen joggal kérdezheti bárki, hogy mi lehetett annak czélja, hogy béke időben, mikor nem az ellenség elé, a csatamezőre kellett szállítani a katonaságot, ennyire figyelmen kivül hagyva nemcsak az emberi érzést, hanem a katonai szabály-