Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

56 311. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombaton. a jobboldalon. Felkiáltások: Már háromnegyed kettő van!) Tessék csak rám bízni! Még felénél sem vagyok. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Nem olvasom fel az ex-lex-jelentést, pedig szándékom volt felolvasni, hanem majd rátérek, ha a határozati javaslatommal biztosított zárszóval fogok élni. Tényként csak annyit konstatálok, hogy ezen jelentésben a végrehajtó hatalomnak a közjövedelmek kezelése, biztosítása és utalványozására tett intézkedéseiről van szó, a melyek a törvényhozói hatalom jogkörébe vágnak. És hogyan intézkedett a kormány e tekintetben ? Rendeletekkel, pátensekkel. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ehhez pedig, közjogunk szerint, a kormánynak, mint a végrehajtó hatalom kezelőjének, joga nincs; ezek az intézkedések tehát a mi közjogunk szerint csak olyan tekintet alá esnek, mint akár a II. József, vagy I. Lipót korabeli pátensek vagy ediktumok. De ha már a kormány ezen alkotmánysértést elkövette, ha már az ediktumokkal és pátensekkel való kormányzás terére lépett, elvártam volna tőle legalább is azon kötelesség teljesítését, hogy ezen, a törvénytelenségek egész halmazának elkövetésére használt eszközöket: ediktumokat, pátenseket az országgyűlésnek beterjesztette volna, vagy legalább bemutatkozó beszédében tett volna említést azokról. Mert, t. ház, közjogi meggyőződésem az — s azt hiszem, ez a közjogi igazságnak megfelelő meggyőződés, — bogy a kormányrendeleteknek nemcsak alkotmányjogilag megszabott tartalmuk van, hanem azoknak formailag is vannak alkotmányjogi korlátai. A törvényhozásnak kétségtelen joga van a végrehajtó hatalom rendeleteit ugy tartalmilag, mint formailag megbírálni és ettől a jogtól a végrehajtő hatalom erőszakoskodása azt megfosztani nem bírja. Különben lesz még alkalmam e kérdéssel bővebben foglalkozni. Határozati javaslatomat most nem is e kérdésre alapítom; ezúttal csak felhívom a kormányt, hogy a pénzügyek kezelésére vonatkozó rendeleteit terjeszsze a képviselőház elé, hogy annak alkalma legyen azokat ugy tartalmilag, mint formailag megbírálni. Elismerem én, hogy a végrehajtó hatalom Magyarországon királyi felségjog és hogy ezt a királyi felségjogot az 1848 : III. t.-cz. 6. §-a alapján ő Felsége a felelős m. kir. minisztérium utján gyakorolja. Az is igaz, hogy ő Felségének kormánya, kormányzata jogkörében, rendeleteket is kibocsáthat. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég! Zaj. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, nekem ezeket el kell mondanom. (Egy hang a jobboldalon: Kegyelem !) Mint mondám, a végrehajtó hatalom rendeletkibocsátási jogának alkotmányjogi korlátai vannak. Ezeket a korlátokat Verbőczy Hármas Könyve második része 3-dik czimének 3-dik §-a és az 1791: XII. t.-cz. szabják meg. Nevezetesen ezek a törvények a következő rendelkezéseket tartalmazzák. Az 1791: XII. t.-cz. nevezetes arról, hogy összes közjogi alkotásaink közül ez az egyetlenegy törvény, mely ugy a törvényhozói, mint a végrehajtói hatalom gyakorlásáról intézkedik. Azt mondja ugyanis az 1791. évi XII. t.-cz.: »Biztositja ő Felsége az ország rendéit, hogy Magyarország statútumokkal, ediktumokkal és úgynevezett pátensekkel, melyek az országos hatóságok által ugy sem fogadtatnának el, sohasem fog kormányoztatni«, A Verbőczy Hármas Könyve II. részének 3-dik czime pedig azt mondja, hogy oly határozmányok és szabályok, melyek országgyűlés hozzájárulása nélkül jönnek létre, törvényeseknek nem tekinthetők és érvénytelenek. Áttérek most, t. ház, egy igen fontos tárgyra, beszédem tulajdonképeni második részének tárgyára, (Nagy derültség.) az 1867 : II. törvényczikkbe beiktatott királyi hitlevélre és királyi esküre. Az idő előrehaladottságánál fogva a királyi hitlevelet és királyi esküt nem olvasom fel, hanem csak az abban foglalt alapigazságokat hozom fel annak igazolására, hogy az ilyen alkotmánysértő eljárás a királyi hitlevelet és a királyi esküt is érinti. Nevezetesen mit mond ő Felsége az 1867 : II. törvényezikkben foglalt hitlevelében és esküjében ? Azt mondja: Magyarország alkotmányos szabadságát és alaptörvényeit mind magam megtartom, mind mások által megtartatom. Hát, t. ház, megvan-e Magyarországnak alkotmányos szabadsága? Meg vannak-e tartva azok az alapigazságu törvények, a melyeket az imént idéztem? Nincsenek megtartva. Sőt ellenkezőleg, abban az exlex-jelentésben a kormány azt dokumentálja, hogy Magyarországon nem a királyi hitlevélben és esküben biztosított állapotok vannak, hogy Magyarország nem a királyi hitlevélben és esküben biztosított alkotmányos szabadságban él, nem ezen alkotmányos szabadságban gyakoroltatik a végrehajtó hatalom és gyakoroltatik a kormányzati hatalom. A kormánynak volna kötelessége a királyi hitlevélnek és eskünek közjogi erejét és szentségét és az abban foglalt alkotmányjogi garancziák tekintélyét emelni. Az ily eljárás a királyi eskü és hitle7élben biztosított szentséges közjog becsét csak aláássa, értéktelenné teszi és úgyszólván csak külső alkotmányos formalitássá sülyeszti. Eddig a kir. hitlevél és eskü a nemzetnek alkotmányos garancziája volt. Ezután megszűnik az lenni. Az ily eljárással aláássa a kormány e közjogi garancziának erejét és tekintélyét, az nem lesz más, mint koronázási külsőség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormánynak mielőtt a végrehajtó hatalom kezelését átvette, ő Felségének előterjesztést kellett volna tennie arra nézve, hogy a mai állapotok veszélyeztetik a királyi hitlevél és eskü szentségét, erejét és tekintélyét. A király és a nemzet iránt való köte-